„Még annál is nagyobbá tette a Dortmundot, mint annak idején Ottmar Hitzfeld” – írták Jürgen Kloppról Németországban azután, hogy a negyvenhét éves tréner néhány napja bejelentette: az évad végén megválik a Borussiától. Hitzfelddel a sárga-feketék Bajnokok Ligája-diadalt arattak (Dortmund–Juventus 3-1, 1997. május 28., München, vezette: Puhl), míg Klopp vezényletével „csak” finalisták voltak (2013. május 25-én, a londoni döntőben: Bayern München–Dortmund 2-1). Ám alighanem jellegzetesebb a kapcsolat a hamarosan távozó edző és a klub között, mint bármely más mester irányítása idején.
Egyrészt azért, mert a korábbi mainzi labdarúgó gyerekekből nevelt nemzetközi sztárokat. Abban az évben (2012-ben), amelyben minden sikerült, Mario Götze 19, Ilkay Gündogan 21, Sven Bender 22, Mats Hummels, Sindzsi Kagava, Robert Lewandowski, Ivan Perisic, Marcel Schmelzer és Neven Szubotics egyaránt 23 esztendős volt. Emerson Leao 2002-es Santosa menetelt ilyen fiatal csapattal – a még nem is nagykorú Diegóval és Robinhóval, valamint a „junior” Alexszel, Elanóval, Renatóval – a brazil bajnoki címig; amúgy Klopp feltűnése előtt éppen 2002-ben nyert Bundesliga-aranyérmet a BvB. Abban a csapatban sem akárkik futballoztak (Jürgen Kohlertől Stefan Reuterig, Tomas Rosickytől Jan Kollerig, Amorosótól Ewerthonig), ám a tíz évvel későbbi kölykök felülmúltak mindent. A bajnokságban 81 pontot szereztek, egyszersmind elhódították a német kupát is, méghozzá úgy, hogy a döntőig gólt sem kaptak, majd a csúcstalálkozón 5-2-re tángálták el a Bayern Münchent (melyet abban az évadban már kétszer 1-0-ra legyőztek).
A dortmundi közönség olyannyira a szívébe zárta az ifjakat, valamint a taktikai terv kidolgozásakor hideg fejű, egyébként pedig lángoló mestert, hogy a Signal Iduna stadion átlagnézőszáma 79 ezer fölé emelkedett és tartósan ott is maradt. A Facebookon egy dortmundi szurkoló most azt írta, hogy „Klopp adott nekünk mindent”, s ebben a vallomásban szintén minden benne van. Klopp azért is vált nagy edzővé és egy város emblematikus figurájává, mert ugyanazt képviseli, amit a futball maga: a hitvallást, az összetartozást, a csapat iránti feltétlen alázatot és az elköteleződésből fakadó büszkeséget (az utóbbi kettő egyáltalán nem mond ellent egymásnak). „Érzelmes ember vagyok, s ez a klub nagyon sokat jelent nekem” – emlegette gyakran, mégis volt ereje elköszönni akkor, amikor már nem ment annyira. (Vagy éppen sehogyan sem ment, hiszen a Dortmund csupán a tizedik helyen áll a Bundesligában. Ám a nézőátlaga jelenleg is 80 014.)
Klopp hasonlóképpen különleges egyénisége a német tréneri karnak, mint Joachim Löw, a világbajnok együttes szövetségi kapitánya. S a dortmundi filozófia kiteljesítőjének szempontjából jelképesnek tekinthető, hogy a Borussia örök vetélytársát, a Bayern Münchent napjainkban a korszakos Pep Guardiola dirigálja.
A búcsút még véletlenül se intézzük el azzal: egyszer hopp, másszor Klopp. Ott, ahol a Dortmundtól hét év után elköszönő mester legközelebb felbukkan, így üdvözölhetik majd a trénert: „Grüss Gott, Herr Fusball!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
