„Brazília kész a partira.” „Újabb brazil mesterdarab.” „Braziliant.” – Efféle címek uralják a földkerekség sportrovatait mostanában, pedig harminckét hónappal ezelőtt globális egyetértés mutatkozott abban, hogy eljött, ha nem is a világ, Brazília vége. Akkor zajlott le az a felfoghatatlan vb-elődöntő Belo Horizonte stadionjában a fergeteges, 7-1-es német diadallal.
Azóta a labdarúgás legtöbbszörös (ötszörös) világbajnok nemzetének jelenkori képviselői harmincöt mérkőzést vívtak, ezek közül huszonhetet megnyertek, ötöt döntetlennel zártak, és csupán hármat veszítettek el. A megsemmisülést követő találkozókon éppen négyszer annyi (hetvenhat) gólt szereztek, mint amennyit (tizenkilencet) kaptak. A 2018-as világbajnokság dél-amerikai vb-selejtezőit chilei vereséggel kezdték, ám attól fogva egyszer sem maradtak alul: tízszer győztek, háromszor ikszeltek. Jelenleg úgy állnak az élen, hogy a második helyezett kolumbiaiakkal szemben kilenc pont az előnyük, és a hátralévő négy fordulóban akár az ifjúsági válogatottjukat is kiállíthatják, mert már helyet foglaltak maguknak a jövő évi vb mezőnyében. Eddig csak a házigazda Oroszország csapata volt biztos résztvevő, de hát melyik együttes iratkozott volna fel másodikként, ha nem annak az egyetlen országnak a válogatottja, amely a futball összes eddigi világbajnokságán képviseltette magát. Mondjuk most.
De szűk három éve még egészen mást gondoltunk, sőt mindenre számítottunk, csak arra nem, hogy 2018-ban megtörténhet, mint korábban rendesen: a mértékadó brit fogadóirodák a selecao világbajnoki címére fizetnek a legkevesebbet. A német csapást a pályán átélő tizennégy brazil „áldozat” közül ma már csak négy labdarúgó – Marcelo, Fernandinho, Willian és az újabban extraklasszis teljesítményt nyújtó Paulinho – van a keretben; hozzájuk csatlakozik a 2014-es „nemzeti gyásznapon” éppen sérült Thiago Silva és Neymar. Ám Marcelo szerint nem a névsor, hanem a szakvezető a fontos: „Amióta Tite a kapitány, az életünket adjuk a csapatért” – mondta a balbekk.
Kétségtelen, a mostani trénerrel egyelőre minden sikerül: kilenc meccsből kilenc győzelem, 25-2-es gólkülönbség a majdnem makulátlan statisztika. (Azért csak majdnem, mert kicsit szúrja a szemet az a két beszedett gól.) Csöndesen megjegyzem: Dunga másodszori kapitányi kinevezése után zsinórban tizenegy találkozón győzött, és 23-3-as gólkülönbséget produkált a sárga mezes társaság. Majd a szakvezetőt úgy vágták ki, hogy az minden volt, csak kidobós játék nem.
A talizmán Neymar nem akar ezzel foglalkozni.
Napjaink „7-1-e”, az Uruguay elleni múlt heti 4-1, majd a – magyar idő szerint – szerdára virradóra Paraguay fölött aratott 3-0 után kijelentette: „Ez Brazília. Ha odafigyelünk, a miénk a legjobb csapat a világon.”
Az ötvenöt éves Tite pedig mindenekelőtt hálát adott Istennek („Köszönöm, Uram!”), majd a győzelmi szériáról elérzékenyülten említette: „A legnagyobb öröm megosztani az örömöt.”
A futball művészeinek „visszatéréséről” másutt is hasonlóképpen vélekednek. A goal.com brit hírportál azt írta: „Nincs kívánatosabb a világ futballjában egy új brazil történetnél.”
A következtetéssel várjunk egy ütemet! Brazíliában a mércét oly magasra tették, hogy csak a jövő évi vb-döntő után lehet azt mondani: tessék, itt van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!