Hallom, remek kis öregfiútorna zajlik Londonban, az O2 arénában, ahol karácsony táján a Status Quo együttes szokta búcsúztatni az esztendőt. Hallom, mert kisebb szembetegségem miatt bekapcsolhatom, de nem nézhetem a televíziót, pedig kedvenc csatornám közvetíti az eseményt. Hegyezem a fülem, milyen neveket mond Faragó Richárd és Matúz Krisztián, majd elalélok néhány old boy említésekor.
Sivebaek... Abban a dán csapatban is szerepelt, amely az 1992-es Eb-n beugrott a már a vetélkedő helyszínén táborozó, ám az utolsó pillanatokban kizárt jugoszlávok helyett, és – csodák csodájára – elhódította az aranyérmet. Ez még annál is különösebb volt, hogy a göteborgi döntőt pénteken rendezték.
Desailly... Egyebek mellett az 1994-es BL-döntő hőseinek egyike. A francia világ- és Európa-bajnok – Szavicseviccsel együtt – maximális 10-es osztályzatot kapott a 4-0-lal zárult Milan–Barcelona csúcstalálkozó után. Másnap a görög légi sztrájk miatt nem lehetett elrepülni Athénből, de a szenzációs futballélmény minden kellemetlenséget megért.
Roberto Carlos... A Tournoi de France-on olyan szabadrúgásgólt lőtt 1997-ben, hogy akadt francia tévécsatorna, amely fizikusokat hívott a stúdióba a labda rendkívüli röppályájának megfejtésére. Mikor a bámulatos brazil balbekk elrúgta a gömböt, az nagyjából a szögletzászló irányába tartott, majd – mindenki ámulatára – valószerűtlenül visszakanyarodott a bal sarokba.
Rivaldo... Az 1998-as vb legjobb meccseinek egyikén, a brazil–dánon (3-2) még a legragyogóbbak közül is ki tudott tűnni. Két gólt szerzett, a másodikat parádés alárúgással küldte az elfekvő (földet rengető) Peter Schmeichel fölött a hálóba.
Gerrard... Ő indította el 2005-ben a lavinát, mely ráomlott a Milanra. A BL-döntőn az olasz csapat 3-0-ra vezetett, amikor a liverpooli középpályás – szépítő fejesével – megadta a jelt, majd az angol csapat egyenlített, és Isztambulban zúgott a yeah, yeah, yeah...
Del Piero... A 2006-os világbajnokság elődöntőjében kárpótolta magát azért, hogy hatalmas mulasztásokat követett el a francia–olasz Eb-döntőn 2000-ben. Dortmundban Grosso a 119. percben lőtte az itáliaiak első gólját, majd Del Piero a 120. percben emelte a német kapu bal felső sarkába a másodikat. E pillanatban Németország-szerte több százezer olasz vendégmunkás rajzott az utcára...
Puyol... Az első spanyol labdarúgó-világbajnok csapat oszlopa. Társaival együtt azt is elérte, hogy Madridban barcelonai futballistákat is ünnepeltek a zsúfolt és mámoros Cibeles téren.
Az emlékek, amelyeket most a lányomnak diktálok, sorjáznak, a londoni műsor vasárnapig tart. Remélem, jövőre is megrendezik.
Akkor majd meglátom.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!