Labdarúgó NB I: mozgalmasabb lesz-e a szünetnél?
Sokan nem is hinnék, de a héten (a tizennyolcadik fordulóval) megkezdődik a labdarúgó NB I tavaszi szakasza. Valamikor milliók készültek idehaza a nyitányra, talán nem is akadt népszerűbb olvasmány a Népsport Már potyognak… című, az előkészületi mérkőzésekről beszámoló rovatánál, közügy volt idehaza a futball.
A valódi labdarúgás ma is az volna.
Annak XXI. századi, előnytelen magyar változata viszont keveseket érint meg; bizony, az emberek többsége még azt sem sejti, hogy itt a szezon. Így aztán nem az a kérdés, milyen lesz az időjárás március elején, és tudnak-e játszani a résztvevők, mert igazi játékról nem lehet beszélni.
Illetve, dehogynem lehet.
Majd hallgassanak meg egy-két közvetítést a találkozókról, s ha a tévé előtt behunyják a szemüket, akár azt is hihetik, világraszóló a színvonal. (Mármint a labdarúgásé.) A mesterséges „turbózás” vagy negyedszázada folyik, és újabban a csúcsra jár, de most váratlanul megnehezedett a szédítők-szépítők helyzete, mert a jelek arra utalnak: immár a berkeken belül is felütötte fejét az elégedetlenség.
Kubatov Gábor, az FTC pártigazgató- klubelnöke egyenesen azt állította a mai labdarúgásról: „Ha 1970-ben beteg volt a magyar futball, akkor ma hulla. Méghozzá nem nagyjából hulla, hanem oszladozó.” Súlyos szavak, de mások szintén félreérthetetlen kritikát fogalmaztak meg, ha ennyire erőset nem is. A trénerek közül Mészáros Ferenc, a nyolcvanas évek „finom pengés” pécsi csatára kijelentette, hogy „magyar edző két helyre nem kell: Magyarországra és külföldre”, míg Tomiszlav Szivics azt fejtegette: „A magyar futballista nem szeret keményen edzeni, pedig a nélkül csak a mesékben lehet érvényesülni.” Az utóbbi évtizedek legrokonszenvesebb hazai futballistáinak egyike, a debreceni Dombi Tibor – szokása szerint – önironikusan említette, hogy „a futással sosem voltak problémáim; majd ha elővesszük a labdát, akkor kezdődnek a gondok”, ám a humorban tréfát nem ismerő szélső megannyi kollégájáról is hasonlóképpen nyilatkozhatott volna. (Azzal a különbséggel, hogy nála kisebb tiszteletet érdemlő pályatársai többségénél a futással is bajok vannak.)
Hovatovább oda jutunk, hogy az NB I legélénkebb periódusa a téli vagy a nyári szünet. Ilyenkor mindig történik valami. Adamo Coulibaly, a DVSC elefántcsontparti származású francia csatára, aki néhány évvel ezelőtt még nem góllistát, hanem targoncát vezetett éjszakai műszakban (a párizsi Peugeot-gyárban), január 7. helyett csak 19-én érkezett vissza a szabadságáról. Végül is igaza volt: a futballhoz hozzátartozik a hosszabbítás…
Szintén a pauza izgalmas fejleményei közé sorolható, hogy kiderült: már nem csupán edzőtől, hanem tulajdonostól is meg lehet szabadulni annak háta mögött, ahogyan az Egerben történt. A hevesi csapat, amelyet elkeseredett szurkolói csak vándorcirkusznak hívnak, ugyanúgy idegenben játssza „hazai” mérkőzéseit, mint az ősszel, de még nem tudható bizonyosan, hogy az ország mely részén fogadja a rajton a Diósgyőrt. Ha igaz, Vácott lesz a mérkőzés: speciel a Dunaparti településen még nem volt „otthon” az együttes…
Ugyancsak feltűnést keltett a mozgalmas szünetben, hogy a Honvéd kölcsön vett egy olasz labdarúgót, aki több mint hatvan meccset játszott a Serie A-ban. Igaz, legutóbb a nem különösebben híres Grossetóban futballozott, de megfordult Palermóban, Parmában, sőt Torinóban, a Juventusnál is. Utóbb azonban napvilágot látott, hogy érintett az itáliai fogadási csalásban, a másodosztályú olasz klubnál ezért nem hosszabbították meg a szerződését. „Ártatlannak vallja magát, és én hiszek neki” – jelentette ki George F. Hemingway kispesti klubtulajdonos, Davide Lanzafame pedig nyilván ellágyult, mert a legszebb emberi vonások egyike a töretlen bizalom. Pláne akkor, amikor negyvenhat ügyes (értsd: fogadási ügyes) magyar ellen folyik eljárás…
A külfölddel egyéb párhuzam nincs. Jól megfigyelhető, hogy most már nem csupán a Nyugattól került jókora távolságra a magyar labdarúgás, hanem a Kelet is mindinkább elhúz tőle. A Szovjetunió utódállamait vegyük ki ebből a körből, mert azok klubfutballja immár az európai elit közvetlen közelében van. Ám a többiek képviselői közül a Viktoria Plzen, melynek évi költségvetése az egymilliárd forintot sem éri el, kettős győzelemmel és 5-0-s gólkülönbséggel hengerelte le a Napolit, a Steaua pedig az Ajaxot ejtette ki. Ezek nem kicsúszott eredmények, mivel a cseh csapat Európa Liga-mérlege 11 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, a román együttes hasonló statisztikája pedig 7, 2, 3. S a prágai Sparta is csak úgy búcsúzott a Chelsea-vel szemben, hogy az előző évad BL-győztese a visszavágó 92. percében szerezte a továbbjutást érő gólt (1-1) a londoni Stamford Bridge-en.
Nem csupán a televízióban erős a kontraszt…
Az elszomorító differencia további jele, hogy sorra jönnek haza a külföldi klubjukban mellőzött magyar válogatott labdarúgók. Még a címeres mezt 76-szor magára öltő Juhász Roland is az utóbbi hónapok számkivetettje volt Brüsszelben, így vehette őt kölcsön az a Videoton, melynek bajnoki nézőátlaga 3080. A listavezető Győré 3100. Az NB I-es meccsek átlagos látogatottsága még a 3000-et sem éri el, a magyar klubok bevételének alig néhány százalékát teszik a jegyeladásból származó összegek. Az Üllői úton, ahol ötezer fölötti az érdeklődés, a klubelnök ledorongoló bírálata ellenére is javulhat a belépőértékesítési helyzet, feltéve, hogy Leonardo Santiago az, aki 2002-ben volt, amikor UEFA Kupát nyert a Feyenoorddal. A brazil játékos átigazolásának értékelésével azért várjunk egy ütemet, mert emlékszünk rá: az 1995-ben – Aldairral, Roberto Carlosszal, Dungával, Edmundóval együtt – Copa America-finalista, sőt a döntőn gólt szerző Tulio is járt Magyarországon (szintén 2002-ben), de Újpesten összehasonlíthatatlanul kevesebbet produkált, mint például a riói Botafogóban, amelyben 111 bajnoki mérkőzésen szerepelt…
Terjedelmi korlátok miatt már csak egy holt szezoni érdekességet elevenítünk fel. Markovits László, az angyalföldi ügyvezető elnök azt nyilatkozta a televízióban: „Szeretném, ha a Vasast nem a futballon, hanem a többi sportágon keresztül ítélnék meg.” A futball (másutt) megingathatatlan primátusát tekintve ez egészen különleges kérés, azzal együtt is, hogy a Vasas labdarúgócsapata jelenleg nem NB I-es.
Ettől még igaz, hogy az úgynevezett első osztályban is sok elöljáró kívánhatna effélét szeretett klubjának…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!