Változnak az idők. Hajdanán addig a napig, míg meg nem jelent a France Football karácsonyi száma, mit sem lehetett tudni az Aranylabda-szavazás eredményéről; személyes tapasztalatból tudom, hogy a francia magazin szerkesztői még maguknak a voksolóknak sem árulták el a sorrendet.

 
Sir Stanley Matthews (jobbra) átveszi az első Aranylabdát 1956-ban

Hasonló izgalom előzte meg a győztes és a helyezettek nevének közzétételét, mint a gyertyagyújtást, az egésznek bizsergető bája és ünnepélyessége volt, a párizsi hírügynökségi jelentéseket Európa minden országában kitüntetett figyelem kísérte. Akkoriban persze semmiféle listát nem szabott meg a díjalapító újság, hogy egyáltalán kikre lehet szavazni, s nem választott ki az ötven jelöltből hármat, akik közül kikerül a nyertes.

Amióta a FIFA benne van a buliban, szemfényvesztés a procedúra. Most meg különösen az, hiszen a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség a múlt év végén határidő-módosítást hirdetett ki, sokak szerint azért, hogy a svédek elleni pótselejtezőkön a négy portugál gólból éppen négyet szerző Cristiano Ronaldóé lehessen a pálma, s ne vihesse el azt a Bayern Münchennel mindent (BL, Bundesliga, német kupa) megnyerő Franck Ribéry, aki aztán decemberben klubvilágbajnok is lett a bajor FC Hollywooddal. Ha ez a gyanú holnap, a zürichi díjátadó gálán bebizonyosodik legalábbis annyiban, hogy C. Ronaldót köszöntik majd győztesként, akkor Franciaország kiváltképp furcsán érezheti magát: a helyzet odáig fajulhat, hogy a trófeaalapítók honfitársát ütik el az első helytől. Amúgy nem csupán a Ballon d’Or, hanem az Európa- bajnokság és a kontinentális kupák ötletét is a franciáknak köszönheti az öreg földrész, és az 1946-ban létrehozott France Football meg a napilapként 1948 óta megjelenő L'Équipe, személy szerint a két szerkesztő, Gabriel Hanot és Jacques Ferran érdemei elvitathatatlanok. Csak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség modern kori ceremóniái közben feledésbe merültek…

A magyarok szerepléseivel együtt. Itt nem csupán a futballistákra gondolok, hiszen a legtöbbször Lukács Lászlót, a Népszabadság egykori, szerte a kontinensen nagy tekintélyű rovatvezetőjét érintette az Aranylabda-szavazás: ő 1957-től három évtizeden át voksolt a legjobb ötre. A Monsieur-nek becézett, felejthetetlen tudású és személyiségű újságíró a L'Équipe és a France Football állandó budapesti tudósítója is volt, mert régen a kontinens híres szaklapjai rendszeresen beszámoltak a magyar labdarúgás aktuális eseményeiről. Ennek már jó ideje vége, hiszen manapság legföljebb olyasmiket lehetne jelenteni itthonról, hogy Devecseri és Guzmics változatlanul tagja a válogatott keretnek… (Ez is csak nekünk érdekes, Párizsban senkinek nem lenne fogalma arról, ki az a Devecseri és Guzmics.) De valamikor sorjáztak a magyar nevek a listán, 1956-ban és 1966-ban például három honfitársunk kapott helyet az első tízben: előbb Puskás Ferenc (4.), Bozsik József (6.) és Kocsis Sándor (8.), utóbb Albert Flórián (5.), Bene Ferenc (6.) és Farkas János (7.). Puskás, akiről az év legszebb góljáért járó FIFA-díjat 2009-ben elnevezték, volt második (1960), ötödik (1961) és hetedik is a hatodikként rangsorolt Tichy Lajos mögött (1959). A Top 10-ben rajta kívül háromszor szerepelt Albert Flórián, kétszer Bozsik, Bene és Farkas, egyszer Kubala László, Göröcs János és Nyilasi Tibor.

A legnagyobb magyar siker persze Flórián császár 1967-es elsősége volt, és a Ballon d’Or fénykorának mottójává vált a nagy cselművésznek az eredményhirdetést követő nyilatkozata: „Ez az egyetlen labda, amelyet nem tudnak elvenni tőlem.” Az Aranylabda újabban Lionel Messihez ragad: az előző négy alkalommal egyaránt a Barcelona argentin talizmánja vehette át a díjat. A dél-amerikai extraklasszis most is ott van a hármak között, de ezúttal nem ő az esélyes. Nem európai labdarúgó egyébként 1995-től kaphat voksot, bár honosított dél-amerikaiak, mint Alfredo di Stefano és Omar Sivori, korábban is nyertek, úgyhogy az első négy évtizedben könnyebb volt elsőnek lenni, hiszen nem kellett versenyre kelni a kontinensünkön futballozó argentin vagy brazil futballművészekkel.

Hétfőn díszesebb lesz a körítés, és – meglehet – savanyú a szőlő. Már a karácsony is elmúlt, s a France Football hagyományos ünnepe ugyancsak odavan…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!