Hegyi Iván: Nagycsoportosok – A, B

Luiz Felipe Scolari bátor ember. A szakvezető úgy vezette ötödik világbajnoki címére a brazil labdarúgó-válogatottat, hogy az együttes százszázalékos teljesítménnyel, hét győzelemmel hódította el a trófeát 2002-ben. Látszólag képtelenség ennél többet elérni, mégis lehetséges. Mert a sárga mezes csapat soha nem ünnepelt hazai pályán vb-elsőséget. Hatvannégy évvel ezelőtt elvesztette a négyes döntő riói zárómeccsét Uruguayjal szemben, máskor pedig nem volt futball-világbajnokság Brazíliában.

Scolari azért vállalta a „lehetetlen küldetést”, mert efféle alkalom csak egyszer adódik egy ember életében. Igaz, ha kudarcot vall, el kell bujdosnia, mint 1966-ban Vicente Feolának, ám amennyiben diadalt arat… Akkor nemzeti hős lesz a „négyzeten”, és erre van esélye, mert a múlt évi Konföderációs Kupán ugyanolyan makulátlan produkcióval győzött a selecao, akár a 2002-es vb-n. S nem csupán Japánt (3-0), Mexikót (2-0) vagy Uruguayt múlta felül (2-1), de kiütötte Olaszország Eb-ezüstérmes együttesét (4-2), majd a döntőben Spanyolország világhódító művésztársulatát (3-0).

Érthető, ha „Felipao” nem sokat vacillált, és már e hét szerdáján kihirdette huszonhármas vb-keretének névsorát. Azzal együtt, hogy a vendéglátó gárda tagjai egyenként nem feltétlenül állják ki a labdazsonglőr brazil világbajnokok próbáját, a keretben ugyanis nem hemzsegnek az extraklasszisok.Csapatként azonban roppant erős a várhatóan a Julio Cesar – Daniel Alves (Maicon), Thiago Silva, David Luiz, Marcelo – Fernandinho (Luiz Gustavo), Paulinho, Oscar – Hulk, Fred, Neymar összeállításban kezdő garnitúra, melynek különlegesen intenzív letámadásos játékával nehéz bármit is kezdeni.

Ha a múlt évi hatásfokot tartani tudja a gárda, akkor a csoportbeli ellenfeleknek, Horvátország, Kamerun és Mexikó válogatottjának esélye sem lesz ellene. Legföljebb a második helyért küzdhetnek majd. (Már csak azért is, mert a horvát csapat messze jár az 1998- ban vb-bronzig jutott elődöktől, miként Eto’t leszámítva, Afrika „Szelídíthetetlen oroszlánjai” a hajdani társaktól, akik az 1990-es vb-n hatalmasat játszottak a négy közé jutásért Anglia ellen. Azért Mexikóra figyelni kell, ők nem félnek a braziloktól, az utóbbi évtizedben meglepően jó mérlegük mutatja.) De hát a továbbjutás az első körből még csak minimális brazil programnak sem nevezhető.

Igaz, zavarba ejtő, hogy a csapatnak mit kellene elérnie legalább. Mert Brazíliában mindig – most meg kiváltképp – olyan magasan van a mérce, akár Magyarországon a vízilabdában. Ezt Rajki Béla szövetségi kapitány így fogalmazta meg 1970-ben: „Az ezüstérem kudarc.”

Tisztára, mintha Scolari mondta volna.

Említhette volna Vicente del Bosque is. A spanyol szövetségi kapitány 2010-ben vb-, két évvel később Eb-elsőségre vezette csapatát, sőt együttese a kijevi csúcstalálkozón minden kontinensdöntő rekord-eredményével (4-0) söpörte le a pályáról a squadra azzurrát. Azóta sem megy különösebben rosszul: az Európa-bajnoki cím 2012-es elhódítása óta a címvédők címvédője 17-szer nyert, 4-szer döntetlent ért el, és csak 2-szer (Brazílián kívül Dél-Afrikától) szenvedett vereséget. A kiegyensúlyozottságra szükség is lesz, mert már az idei vb második napján lejátsszák az előző világbajnokság döntőjének „visszavágóját”, a spanyol–holland mérkőzést.

Az nem vitás, hogy Del Bosquének jóval több klasszisa van – Javi Martineztől Iniestáig, David Silvától Fabregasig, ráadásul most már a brazil születésű Diego Costa is a spanyol kerethez tartozik –, ám a narancssárga válogatott még az elit szintjén is veszedelmes ellenfél. (Ebből a szempontból nem érdekes a számára habkönnyű selejtezőcsoport a kilenc győzelemmel, az egyetlen döntetlennel, a 34-5- ös gólkülönbséggel, a magyarok 8-1-es – a két mérkőzést tekintve 12-2-es – „lemészárlásával”.)

Nem veszélytelen Chile sem. Négy évvel ezelőtt szoros vb-meccsen, 2-1-re kapott ki a spanyol együttestől, és legjobbjai azóta annyira megerősödtek, hogy ugyanúgy ismeri őket a világ, mint a hollandok hírességeit, Sneijdert, Robbent vagy a sérüléssel bajlódó Van Persie-t. Vidal, Alexis Sanchez, Eduardo Vargas „nyitott könyv” mindenki előtt, s akkor még nem beszéltünk Valdiviáról, a Brazíliában (a helyhez illően: finoman) futballozó középpályásról. Sokan úgy vélik, Chile – az epizodistának tippelt Ausztráliával ellentétben – beleszólhat a favoritok dolgába, egyáltalán nem biztos a spanyol, holland továbbjutás.

Ám ez a kisebbik kérdés. A nagyobbik az: milyen lesz a párosítás a legjobb tizenhat között. Ami biztos: az A és a B csoport első helyezettje ugyanannak a két négyesnek a másodikjával kezd a kieséses szakaszban. Lehet akár Brazília–Spanyolország „döntő” is a nyolcaddöntőben…

Tetszik látni: még az ötszörös első házigazdának és a címvédőnek sem könnyű.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!