Embert próbáló feladat vár Pep Guardiolára szerda este. S nem annyira a vetélytárs játéktudása miatt – pedig hát az sem piskóta, ahogyan mifelénk mondani szokás –, hanem mindenekelőtt azért, mert a Barcelona lesz a Bayern München ellenfele a labdarúgó BL-elődöntőben. A saját házat, az ízléssel, szépen felépített otthont kellene felforgatni, azt a meghitt hajlékot, melynek minden zuga és berendezése a katalán nagymester szívéhez nőtt.
Pep növendék tizenhárom éves korától a vörös-kék klubhoz tartozott – nem mellesleg: Barcelona tartományban született –, s felnőtt játékosként a pályán, a londoni Wembley híres pázsitján érhette meg 1992-ben a klub első BEK-, illetve BL-diadalát (azon túl, hogy hatszor volt bajnok, kétszer Király Kupa-, egyszer pedig KEK-győztes nevelőegyesülete futballistájaként).
Edzőként még többre vitte, hiszen négy év alatt egyaránt kétszer vezette BL- és klubvilágbajnoki elsőségre a Barcelonát, miközben háromszor bajnok, kétszer spanyol kupagyőztes is volt lehengerlő csapata. Kápráztató a lista, a labdarúgás nagy gondolkodója mégsem annyira az eredményekkel írta be nevét a „több mint sportág” történetébe, hanem azzal a páratlan futballfilozófiával, amely egészen különleges hatást gyakorolt a játékok játékára. A „tika-taka” világszabadalom, és azt lehetett hinni, hogy másutt megvalósíthatatlan, de az embernek nemegyszer az az érzése: Guardiola már-már a Bayernnel is ott tart, ahol a Barcával tartott… (Azért az eredeti még annál is fenségesebb volt, amilyen finom a müncheni „latin” futball.)
Ezzel együtt most a Barcelona az esélyesebb, főként a Messi, Suarez, Neymar támadótrió virtuozitása- tarthatatlansága miatt, s ez még akkor is így van, ha a korábbi nyolc egymás elleni mérkőzésből a katalán együttes csak egyet, a bajor viszont ötöt nyert meg. Az előző párharc alkalmával (2013-ban) 4-0 és 3-0 volt a Bayern javára, azaz a csatározás a legkevésbé sem idézte a Barca legelső „német” próbáját, az 1961-es hármas ugrást a BEK-ben (a Nou Campban 1-0, a hamburgi Volksparkban 1-2, aztán semleges pályán, a brüsszeli Heysel stadionban megint 1-0, a katalán keretben három magyarral, Kubala Lászlóval, Kocsis Sándorral, Czibor Zoltánnal).
A Barca a hetedik, a Bayern a tizedik döntőjére készül, s akkor is szoros volt a magyar kapcsolat, amikor először vált finalistává a müncheni együttes. Merthogy a BEK 1974-es elődöntőjét az Újpesttel vívta az abban az évben – Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Georg Schwarzenbeck, Paul Breitner, Uli Hoeness, Gerd Müller, valamint az ortopédsebészként is nagy karriert befutó Jupp Kapellmann személyében – hét világbajnokot avató német csapat, amely 78 426 fizető néző előtt lépett fel a Népstadionban a Szentmihályi –Kellner, Harsányi, Horváth, Noskó – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Fekete, Zámbó összetételű lilákkal szemben (1-1, majd „kinn” 3-0 oda).
Mint ezúttal is látható, hajdanán ott voltunk minden kilométerkőnél, igaz, 1974 óta egyetlen magyar BEK- és BL-résztvevő nem érte meg a tavaszt. Ebbe mi már ugyanúgy belepusztultunk néhányszor, ahogyan Pep Guardiola belehal kicsit a barcelonai látogatásba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!