Hegyi Iván: Pep Meister

Noha Pep Guardiola Katalónia élő legendája, hiszen katalán születésű, a Barcelona csapatában játszott 263 bajnokit és nyert BL-t (a klub történetében az elsőt), majd edzőként a vörös-kékeket vitte három bajnoki, továbbá egyaránt két BL-, Király Kupa- és klub-vb-diadalra, senki sem gondolhatta, hogy tréneri pályája kizárólag Barcelonához kötődik. Már csak azért sem, mert a nagymester – aki pénteken ünnepelte születésnapját – még csak negyvenkét éves, és az utóbbi hetekben nem győzte hangsúlyozni, milyen szívesen menne szakvezetőnek az angol Premier Ligába…

Aztán csütörtökön bejelentették: a nyártól a Bayern München edzője lesz.

Nagy váltás.

Barcelonához és a Premier Ligához képest is.

De még azok sem csodálkozhatnak a német „hollywoodi” aláíráson, akik gyakran felsóhajtanak: hová lett a klubhűség? Mert bizony a régi időkben is csak a legritkább esetben maradt egyetlen egyesületnél egy tréner, sőt azoknak a „fejedelmeknek” a többsége is dolgozott másutt, akiknek a neve összeforrt leghíresebb klubjukkal. Még Matt Busby, valamint Alex Ferguson sem csak a Manchester Unitedet irányította, illetve irányítja a mai napig – igaz, Busby csupán Anglia olimpiai együttesét és a skót válogatottat dirigálta az MU-n kívül –, és Bill Shankly, Liverpool hőse is megfordult több helyütt, mielőtt kikötött a Mersey partjánál. (Érdekes: mindhárom, márkás angol csapatot felemelő szakvezető Skóciában született.) „Mr. Celtic”, azaz Jock Stein sem csak a glasgow-i zöld-fehéreket vezérelte, ahogyan a Milan kispadjának két főalakja, Nereo Rocco és Arrigo Sacchi sem egyedül a vörös-feketék játékát formálta meg. Vicente del Bosque ugyan sokáig csupán a Real Madridban futballozott, illetve edzősködött, de aztán elszegődött a Besiktashoz (amellett, hogy ma ő a spanyol szövetségi kapitány). A „kakukktojás” Bob Paisley, a másik liverpooli edzőnagyság, aki játékosként tizenöt, trénerként kilenc esztendeig szolgálta a „vörösöket”, és szakvezetőként hat bajnoki címre, három BEK- és egy UEFA Kupa-diadalra vezette kizárólagos klubját. A liverpooli Beatles mégsem őt, hanem Matt Busbyt énekelte meg Dig It című dalában…

A Bresciában és Rómában is futballozó Pep (nevének német jelentése: elán) persze nem hasonlítható a „vándormadár” edzőkhöz, a legkiválóbb kvalitásúak közül például Guttmann Bélához, a Benficát dupla BEK-győzelemig kormányzó honfitársunkhoz, aki – az Újpesttől a São Paulóig, a Vasastól a Penarolig – húsz klub együttesét igazította el. A leginkább talán Helenio Herrerával vethető egybe, de vele is csak azért, mert az argentin edző Barcelonából ment legfényesebb sikerei színhelyére, Milánóba. Ő alakította ki az egyaránt kétszeres BEK- és Világ Kupa-győztes „Grande Intert”. (De korántsem csupán a Barcelonánál és az Internazionalénál fordult meg.) Az persze egyelőre kérdés, hogy Guardiolával a müncheni csapatot emlegetik-e majd így: „Der grosse Bayern”. Ami biztos: a legnevesebb német sportszergyártó cégek egyikével, mellesleg új csapatának fő szponzorával, kötött megállapodás nyomán a katalán szakvezető évi tízmillió eurós jövedelemre számíthat, és a summa nagy részét nem a klub, hanem a vállalat állja. Ezt nevezik jó üzletnek, a Bayern szemszögéből is…

A játékstílust tekintve feltehetően új Guardiolát ismerünk majd meg, hiszen a müncheni futballisták közül legföljebb Javi Martinez alkalmas a „tiki-takára”, az amúgy kitűnő Lahm, Schweinsteiger, Kroos, Shaqiri, Thomas Müller, Robben, Ribery vagy Gomez már nem feltétlenül. Úgyhogy nem kell gondolkozni azon, mi lesz az ellenállhatatlan barcelonai passzjáték bajor változatának elnevezése, mert az Allianz Arenában aligha zajlik majd a „tiken-taken”.

Azt viszont nyilván elvárják a Bayern elöljárói – akik közül többen részesei voltak a hetvenes évek tripla BEK-győzelmének –, hogy 2001 után ismét elnyerje a legértékesebb európai klubtrófeát az együttes. Nem könnyű a feladat, már csak azért sem, mert első számú vetélytársnak ott van egy katalán csapat…

Hű, milyen döntő lenne az 2014-ben: Barcelona–Bayern!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!