Brazília labdarúgó-válogatottja több mint két év után visszatért Belo Horizonte városába meg annak stadionjába, a Mineiraóba, és valamelyest kárpótolta híveit a legutóbbi vb-elődöntőben a németektől elszenvedett 1-7-es csapásért.
A teljes jóvátétel persze képtelenség, mivel minden idők legsúlyosabb – és leghangsúlyosabb – brazil veresége kitörölhetetlen marad a futball históriájából, ám az sem kétséges, hogy mindenekelőtt az argentinok leiskolázása nyújthat elégtételt a 2014-es megpróbáltatásokért. Márpedig (magyar idő szerint) csütörtökről péntekre virradóra a sárga mezesek úgy nyertek 3-0-ra örök riválisukkal szemben, hogy a találkozó utolsó harmadában főként csak cicáztak a Messi & Co. szétcselezett és agyonpasszolt tagjaival.
A Mineirazónak elnevezett szerencsétlenség óta sokan hajlamosak a valaha volt legnagyobb brazil futballkrízisről beszélni. Ez itthon különösen érdekes, mivel az NB I-ről szinte kizárólag magasztos megfogalmazásokat olvasni-hallani, pedig hát annak színvonala hosszú-hosszú esztendők óta minimum „egy-hetes”. De ne akadjunk fenn efféle apróságon; inkább vizsgáljuk meg alaposabban a brazil válságot. A dél-amerikai ország válogatottja a vb befejezésétől számítva harmincegy mérkőzést vívott, ezek közül huszonhármat megnyert, ötöt döntetlennel zárt, és csak hármat vesztett el. Az együttes idei mérlege: hét győzelem, három döntetlen, egy vereség, 31-7-es gólkülönbség.
Ide nekünk ezt a hanyatlást…
Igaz, ezt mások is elmondhatják. Az Európa-bajnoki címvédő portugálok szintén harmincegyszer léptek pályára a vb óta, és a statisztikájuk így fest: 19, 4, 8. A világbajnok németeké meg így: 17, 4, 8. A spanyoloké 17, 3, 7-et, míg a magyar nemzeti együttesé 9, 9, 6-ot mutat. Azaz Brazíliát korántsem kell siratni, jóllehet, néhányan azt is emlegetni szokták, hogy a brazil bajnoki meccsek átlagnézőszáma nem éri el a húszezret. Ez igaz, de 1971, az országos bajnokság bevezetése óta mindössze négyszer haladta meg a középérték a húszezret: a premier idején, majd 1980-ban, 1983-ban és 1987-ben. E tekintetben tehát visszaesésről beszélni nem lehet, s bár azoknak az időknek már tagadhatatlanul „lőttek”, amelyek során legalább négy-öt brazil játékosnak bérelt helye volt a földkerekség All Star-csapatában, néhányan azért ma is méltók a dicső múlthoz.
A válogatottságok tekintetében Daniel Alves a héten befogta legendás jobbhátvéd elődjét, Djalma Santost, valamint a fenomén Ronaldót (mindhárman 98-szorosak), míg az A együttesben az ötvenedik gólját jegyző, s ezzel a brazil örök lista negyedik helyén álló, mindössze huszonnégy esztendős Neymar a szerepléseket illetően utolérte Rivaldót (74).
Amúgy az 1-7 elszenvedői közül az argentinok ellen csak Marcelo, Fernandinho és Paulinho kapott szerepet, a többiek közül pedig csupán Willian volt a keretben. Tite, a szeptember elsején debütáló szövetségi kapitány más felállást favorizál, és neki egyelőre minden sikerül: dirigálásával öt meccsből éppen ötöt nyert meg és 15-1-es gólkülönbséget produkált a csapat.
Lehet, hogy mégsem akkora a slamasztika?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!