Bár a mögöttünk hagyott téli futballátigazolási időszakban elmaradtak a bankot robbantó üzletek, a tendenciát, miszerint az árak végérvényesen kezdenek „elszállni”, azért így is érezhetjük. Jóindulattal is csak „ígéretnek” számító játékosok cserélnek gazdát akkora összegekért, amennyiért nem is olyan rég még karrierjük csúcsán lévő világsztárokat lehetett venni. A futballpiaccal kapcsolatos trendekről és a magyar futballisták kilátásairól Vörösbaranyi Józsefet, a többek közt Dzsudzsák Balázst is képviselő Stars & Friends Magyarország ügynökség tulajdonosát kérdeztük.
– Az ember egy-egy transzferszezonban többnyire csak kapkodja a fejét a záporozó összegek hallatán. Lionel Messi és Cristiano Ronaldo kapcsán például 250 millió eurós ajánlatokról is lehetett olvasni. A határ most már tényleg a csillagos ég?
– Biztosak lehetünk benne, hogy minden csapat gondos számításokat végez egy-egy nagy igazolás előtt. Az említett két szupersztár esetén azt gondolom, hogy a növekvő mezeladásokból és marketingbevételekből vissza lehetne hozni akár még egy ekkora, számunkra felfoghatatlan összeget is.
– A transzferrekordok ugyan nem dőltek meg az elmúlt hetekben, egy „korosztályos” világcsúcs azért született: a Real Madrid a 16 éves Martin Ödegaardért fizetett ki átszámítva egymilliárd forintot.
– Ez is bizonyítja, hogy a topjátékosokért, és ma már egy nagyon tehetséges és kellően érett tinédzserkorú játékos is ilyennek számít, folyó verseny egyre élesebb. Egyre több klub tud bekapcsolódni a „licitbe”, ez eredményezi azokat a nagy összegű átigazolási díjakat, amelyek valóban még a néhány évvel ezelőtti pénzekhez képest is elrugaszkodottak. Ödegaard esetében pedig jó ajánlólevél volt az is, hogy ilyen fiatalon bemutatkozott a norvég válogatottban.
– A magyar válogatottság már nem jelent feltétlenül ilyen jót?
– A külföldi kluboknál természetesen udvariasabbak annál, minthogy azt mondják, azért nem kell nekik a beajánlott játékos, mert magyar, de azért mi, menedzserek érezzük a nehézségeket. Pont ezért lenne fontos, ha a magyar klubok a nemzetközi kupákban eljutnának a csoportkörig, és persze, ha a válogatottnak végre sikerülne kijutni egy nagy eseményre. A szlovák példa mutatja, hogy ennek hatalmas a felhajtó ereje, a 2010-es vb-szereplésük óta a válogatott keret 70-80%-a nívós külföldi klubokban játszik. Idehaza egyelőre az kellene legyen az első lépés, hogy legalább az NB I-ben rendszeresen pályára lépjenek a hazai fiatalok, és ott jó teljesítményt nyújtsanak.
– Az MLSZ a hírek szerint fontolgatja a 6+5-ös szabály bevezetését, azaz, hogy egyszerre legfeljebb 5 légiós lehessen pályán. Ez hozhat áttörést?
– Mindenképpen örvendetes törekvésről van szó. Ha megnézzük a mostani téli átigazolási időszakot, ismét a külföldiek domináltak, rengeteg légiós érkezett, annak ellenére, hogy ez anyagi veszteséget is jelent egyegy csapatnak, hiszen a televíziós pénzek a pályára lépő hazai futballisták arányában oszlanak el. Meggyőződésem, hogy az említett szabály a minőség előtérbe kerülését eredményezné a mennyiséggel szemben, azaz a klubok arra törekednének, hogy kevesebb, de jobb légiósaik legyenek.
Képünkön Dzsudzsák Balázs és Vörösbaranyi József. A magyar válogatott csapatkapitányának december végéig van érvényes szerződése a Dinamo Moszkvával, de amint azt menedzserétől megtudtuk, ha nem kap megfelelő ajánlatot az anyagi problémákkal küzdő orosz csapattól, valószínűleg nyáron klubot vált. A szurkolók természetesen bíznak benne, hogy Dzsudzsák ezúttal tényleg valamelyik nyugat-európai topligában köt ki.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!