Horror a pályán

Mattiello még csak 19 éves, s bár lábtörése valóban horrorfilmekbe illő látványt nyújtott, az orvosok azt mondják, felépülhet – igaz, tavasszal már biztosan nem léphet pályára. 2014 márciusában még ugyanígy bizakodtak a szakemberek Kevin Strootman sérülése után. A hollandok válogatott középpályása az AS Roma játékosaként a Nápoly elleni rangadón szenvedett szalagszakadásos térdsérülést, méghozzá olyan súlyosat, hogy ki kellett hagynia a brazíliai labdarúgó-világbajnokságot. Az akkor 24 éves Strootmannak azt mondták, kilenc hónapig is eltarthat, mire felépül. A labdarúgó már az őszi szezonban visszatért, ám újból meg kellett műteni, három hete pedig kiderült, hogy lehet, be kell fejeznie profi pályafutását. Az AS Roma korábbi orvosa, Mario Brozzi legalábbis így fogalmazott: úgy látom, Strootman számára nincsen visszaút.

Mindez jó mutatja, mennyire fontos, hogy a játékosok megőrizzék egészségüket. S bár a szurkolók nem idegenkednek a kemény ütközésekkel szabdalt játék látványától, a pályán szerzett sérülések láttán elsőként mindig a játékvezetőre irányul a figyelmük. Joggal, persze, hiszen úgy gondolják, hogy minél durvább a sérülés, annál nagyobbnak kell lennie az érte járó büntetésnek is. Miközben a helyzet egészen más. A sérülés mértéke alapvetően nem befolyásolja a játékvezető szankcióit, hiszen vétlenül is lehet súlyos sérülést okozni – magyarázza a szabályokat Máté Attila sportszakíró, egykori labdarúgó-játékvezető. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szerint egy szabálytalanság három formában valósítható meg: a gondatlanságért jön a szabadrúgás, a felelőtlenségért jár a sárga lap, a túlzott mértékű erőbevetés után akár azonnal mehet zuhanyozni a vétkes játékos. Máté Attila – aki a pmlszjb.hu játékvezető-portál főszerkesztője is egyben – azt hangsúlyozza, szabálytalanság esetén a játékvezetőnek mérlegelnie kell, hogy annak milyen következményei vannak a játékra, illetve a játékosra. Így egy mezőnyben egyszerű közvetlen szabadrúgást érő buktatás, még ha nem is okoz sérülést, gólhelyzetben azonnal piros lappal sújtandó, egy vétlen sérülésokozás – pl. ha játék közben valakit fejbe találnak a labdával, és eltörik az orrcsontja – még csak sárga lapos büntetést sem vonz maga után.

A játékvezető ráadásul nem vonható felelősségre a sérülésekért, mert mindenki a saját felelősségére lép pályára. Mindez, persze, aligha vigasztalja azokat, akiknek a pályán törik derékba a karrierjük. Petr Čech, a csehek válogatott kapusa, a Chelsea védője azok közé tartozik, aki fejsérülése után annak ellenére folytatta karrierjét, hogy orvosai figyelmeztették, akár bele is halhat. A kapus fejének a Reding középpályása, Stephen Hunt ment térddel. Čech koponyatörést szenvedett. A helyére beállt Carlo Cudicini pedig Ibrahima Sonkóval ütközött, és elájult, így a meccs végére a csapatkapitány, John Terry állt a kapuba. Čech ma speciális fejvédőben véd, olyanban, amilyet többnyire az ütközésekhez szokott rögbijátékosok használnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!