Amikor 2011 nyarán Rio de Janeiróban a brazil Ronaldo a Románia, Észtország, Andorra trió mellé kihúzta a „Hungary” feliratú cetlit tartalmazó gömböt, a magyar szurkolók máris egyként kezdték várni az ősi rivális keleti szomszédok elleni rangadót.
Akkor persze még mindenki abban bízott, hogy a lelátón ülve próbálhatja majd meg belehajszolni a csapatot a győzelembe. Hogy ez végül nem lehetett így, azt annak a néhány tucat embernek lehet „megköszönni”, akik a tavaly augusztusi Izrael elleni barátságos mérkőzésen úgy viselkedtek, ahogy…
Nagy összegben mernénk fogadni rá, hogy az említett „drukkerek” többsége péntek este ott volt a Puskás Ferenc-stadion tövében a Dózsa György úton, ahová a Carpathian Brigade nevű ultracsoport a Jobbik támogatásával szervezett közös meccsnézést. A Magyar Labdarúgó Szövetség eközben az 56-osok terén állította fel saját óriáskivetítőjét, és a balhétól tartva oda próbált elcsábítani minél többeket. Ahogy az mifelénk megszokott, a péntek este és a szombati nap a számháborúzás jegyében telt: a stadion melletti esemény műsorközlője szerint az MLSZ-rendezvényen nyolcszázan, míg náluk tízezren voltak, az MLSZ honlapja azonban „többezres” tömeget említ az 56-osok terére. Akárhogy is, a felvételeket látva vitathatatlan, hogy ezen az estén a stadion mellé meghirdetett demonstráció volt a népszerűbb.
Merthogy demonstráció volt ez a javából. A színpadon egy amolyan vezérszurkoló énekelte elő a rigmusokat, és vezényelte a tömeget. Eleinte még ő maga emlékeztetett mindenkit, hogy „elvileg azért jöttünk ide, hogy a válogatottnak szurkoljunk, ne tüntizzünk már”, de ahogy a tömeg egyre többször kezdett rá spontán a szélsőjobboldali megmozdulásokról jól ismert szólamokra (az elől álló tudósítók szerint többen „Sieg heil!”-t is skandáltak), ő is beadta a derekát, és onnantól a hangszórókból is zengett, hogy „Vesszen Trianon!”, és a többi…
Kétféle embert lehetett ott látni. A tömeg egy részét kicsit sem zavarta, hogy az eseményre rátelepedett a Jobbik, míg mások azért láthatóan feszengtek, vagy kínjukban mosolyogtak egy-egy felhangzó rasszista, antiszemita rigmuson. Egy egyetemistákból álló társaság mellettünk meg is jegyezte: „mi tényleg csak a válogatott miatt jöttünk, ha csak egy kicsit is meghallják a hangunkat, és érzik, hogy itt vagyunk, már megérte. A többi része minket nem érdekel.” Figyelve őket tartózkodtak is a durvább kiabálásoktól, talán egyedül a „ki nem ugrál, büdös román, hej-hej!” kórusba kapcsolódtak be lelkes szökdeléssel, mentségükre(?) 0 fok volt.
És mellesleg volt egy meccs is ugyebár, igaz a hátrább állók abból nem sokat láttak. Egyrészt sokan a többszöri felszólítás után sem voltak hajlandóak letenni a hatalmas zászlóikat, vagy oldalra helyezkedni velük, amik így kitakarták a kivetítő jelentős hányadát. A „milyen zászlóból van a legtöbb?” külön versenyben egyébként csak a dobogó harmadik fokára fért fel a piros-fehér-zöld lobogó, fölényesen megelőzte ugyanis az árpádsávos, de még a székely zászló is. És ha a zászlóerdő nem lett volna elég, a magyar gólok után azonnal olyan pirotechnikai show indult, hogy aki „élőben” nem látta a találatot, annak visszajátszásban sem volt esélye rá, ugyanis a füst percekig gomolygott a levegőben és csak reménykedni lehetett, hogy mire elfújja a szél, még mindig 1-0-t, illetve 2-1-et mutat majd az eredményjelző.
A hosszabbítás perceiben küszöbön állt az eufória, a kivezényelt több száz rendőr is kezdett mozgolódni, aztán jött a 92. perc és a román egyenlítő találat. Magyar szurkoló utoljára Ibrahimović góljainál érzett hasonlót, a svéd csatár kétszer is elhallgatta így a Puskás-stadiont a hajrában, de ha lehet, ez most még fájóbb volt. A tömegen a döbbenet lett úrrá, a néma csendet csak egy-egy éjszakába kiáltott trágár mondat, néhány megrugdosott mobil illemhely, és széttört üveg zaja törte meg. Legtöbben azonnal elindultak hazafelé, a többség már csak a metrólejárónál hallotta, amint a műsorközlő arról beszél, hogy „tipikus magyar eredmény született, ez a tipikus magyar sors”. Vitatkozni senkinek nem volt kedve vele, de azért néhányan maguk elé mormogták, hogy: „fogd már be!” A környékbeli üzletek tulajdonosai alighanem örülhettek, hogy olyan forgatókönyve lett a találkozónak, amely után majdnem mindenki csak arra vágyott, hogy hazamenjen és gyorsan elfelejtse az egészet. De csak majdnem mindenki, mert a keménymag azért a sokkból felocsúdva nekidurálta magát, és üvegeket dobált a rendőrök felé, néhányan pedig közelharcba is keveredtek velük és betörték egy kocsi szélvédőjét. Az eredmény: 13 előállítás.
Ahogy befutott az első metró, a peronon néhány fiatal még nekikezdett a „mocskos zsidók!” rigmusnak. „Na, igen, ha jól emlékszem pont ezért nem lehettünk ma bent a stadionban” – foglalta össze az estét halkan egy idősebb férfi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!