Hiába szóltak a meglepetésekről az idei wimbledoni teniszbajnokság első napjai, a legnagyobb érdeklődéssel övezett férfidöntő végül a papírforma szerinti szereposztást hozza: a világranglistát vezető Novak Djokovics a második helyen jegyzett Andy Murrayvel mérkőzik meg vasárnap 15 órától.
Ez lesz a két játékos negyedik egymás elleni Grand Slam-döntője, egyelőre Djokovics vezet 2-1-re – mint ahogy csaknem minden egyéb statisztika is a szerb teniszező fölényét mutatja. Sőt, egyesek azt is megjegyzik, Murray eddig egyetlenegyszer előzte meg Djokovicsot: még 1987-ben, amikor egy héttel korábban jött a világra.
Ez persze több mint túlzás, hiszen a brit játékos is nyert már néhány emlékezetes csatát Djokovics ellen (elég csak a tavalyi, közel 5 órás US Open-döntőjükre gondolni), mindenesetre az tény, hogy hiába idősebb hét nappal, az eredményeket tekintve egyelőre Murray a „kistesó”. Pedig mindketten úgy emlékeznek, hogy az első meccsüket, amelyet még 10 évesen Franciaországban egy gyerekversenyen vívtak, a brit fiú nyerte.
Rivalizálás ide vagy oda, ők ketten kezdettől fogva jó viszonyban vannak egymással, még akkor is, ha Djokovics pár éve azt mondta: „Bár nagyon kedvelem, nem lehetünk barátok Andyvel. Mégis hogy lehetnénk barátok, mikor tudjuk, hogy még annyi nagy csatát kell vívnunk egymás ellen?” Kezdetnek mindjárt itt van az év legjobban várt meccse, a wimbledoni döntő!
Csoki, IQ és Pierce Brosnan
„Ez volt az álmom hatéves korom óta” – mondta Bartoli a wimbledoni győzelemért járó trófeát szorongatva. A most 28 esztendős játékos balkezesnek született, ám édesapja, aki 22 éven át az edzője volt, jobb kézzel tanította meg teniszezni. Mikor 1992-ben Szeles Mónika, akit Bartoli a példaképének tart, a maga jellegzetes kétkezes fonákjával és tenyeresével legyőzte Steffi Grafot, az apa úgy döntött, lányának is ez a szokatlan ütőfogás lesz a legmegfelelőbb – mára pedig tudjuk, hogy igaza volt. Az első áttörést a 2007-es év hozta el a francia teniszezőnő számára, amikor először jutott döntőbe Wimbledonban. Az elődöntőben óriási meglepetésre az akkori világelső belga Justine Henint verte. És hogy hogyan? „Megláttam a királyi páholyban Pierce Brosnant, és a kedvenc színészem előtt jól akartam játszani” – vallotta be később a meccsről. A döntőben viszont Venus Williams nagyon simán legyőzte (6:4, 6:1) – hogy az egykori James Bond hiánya miatt-e, azt nem tudni. Az azóta eltelt hat évben Bartoli nem jutott GSdöntőbe, sokszor a súlyával is problémák adódtak (kedvence a csokoládé…). Az idei év elején aztán rászánta magát, hogy édesapja helyett új edző után nézzen, választása a korábbi wimbledoni győztes cseh Jana Novotnára esett. Az eredmény pedig magáért beszél: Bartoli szettveszteség nélkül nyerte az idei füves pályás Grand Slam-tornát. Ez még akkor is hatalmas szó, ha a tornán végig nála alacsonyabban rangsorolt játékosokkal találkozott, Azarenkát, Sarapovát és Serena Williamst mások tüntették el az útjából. A kínálkozó lehetőséggel persze élni kellett, a Madame Einsteinnek becézett Bartoli (saját bevallása szerint 175-ös az IQ-ja) pedig ezt meg is tette.
Legyőzhetetlen ikrek
Meglehetősen hálátlan dolog páros-specialistának lenni a tenisz világában, az ő meccseik ugyanis, bár sokszor elképesztően színvonalasak, rendre háttérbe szorulnak az egyesek küzdelmei mellett. Amellett viszont már nem lehet szó nélkül elmenni, amit az amerikai Bryan fivérek, Bob és Mike, művelnek! A 35 éves, floridai születésű ikerpár szombaton 15. Grand Slam-címét gyűjtötte be közösen, miután a döntőben 3-1-es szettaránnyal legyőzték a Dodig/Melo horvát/brazil duót. Bryanék ezzel egyszerre birtokolják mind a négy Grand Slam-torna elsőségét: a tavalyi US Open-győzelemtől kezdve az idei Ausztrál Openen és Roland Garroson át a tegnap bezsebelt wimbledoni címig.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!