Minden sportoló legnagyobb álma, hogy részt vehessen az olimpián. Van, akinek ez többször is sikerül, de az már jóval ritkább, ha egy versenyző sorozatban hatszor képviselheti hazáját az ötkarikás játékokon. Márpedig Kammerer Zoltánon kívül csak egy ilyen sportoló van: a szörfös Gádorfalvi Áron, aki Atlanta, Sydney, Athén, Peking és London után hatodik alkalommal is ott lehet a sportolók nagy ünnepén. Vele beszélgettünk.
– A kvalifikációs szabályok szerint 2016-ban egy országból csak egy szörfversenyző indulhat az olimpián. Mi ennek az oka?
– Szerintem ez sportpolitika. Vannak sportágak, ahol kizárólag a versenyzők világranglistán elért helyezése számít, a vitorlázásban azonban próbálják felzárkóztatni az országokat, és megadják a lehetőséget, hogy a gyengébbek is részt vehessenek az ötkarikás játékokon. Rióban a férfiaknál 36 nemzet szörfösei indulnak. Ez nem annyira kevés, de tény, hogy például a lengyelek, vagy a franciák, ahol három-négy versenyző is a világranglista első húsz helyezettje között szerepel, nem nézik túl jó szemmel, ha a 158. helyezett kap indulási jogot.
– Huszonnyolc éve szörfözik.
– Igen, ez nálunk családi hagyomány, az édesapám is szörfözött. Gyerekkoromban a nyarakat a Balatonon töltöttem, és a nővéremmel, Lucával együtt a szörfversenyeken nevelkedtünk. Például 2000-ben Sydneyben mindketten részt vettünk az olimpián.
– Úgy tudom, ott cápariasztókkal felszerelt búvárúszók óvták a versenyzőket.
– Az olimpiákat, de a nagy versenyeket is általában tengeren rendezik. Én is többször láttam már cápát szörfözés közben, de szerencsére közelebbi találkozásra nem került sor.
– Atlanta volt az első olimpiája 1996-ban.
– Visszagondolva, akkor még szinte gyereknek és nagyon kezdőnek éreztem magam, örültem, hogy kijutottam, és egy kicsit körbepislogtam.
– Következett Sydney…
– Mai napig az a kedvenc olimpiám. Már lényegesen jobb voltam, a 24. helyen végeztem és úgy gondoltam, viszonylag komolyabb szintre kerültem. Ezért volt nagy csalódás négy évvel később Athén. Az előolimpiát a 12. helyen zártam, és arra számítottam, hogy az olimpián majd a 7. hely körül végzek, de ez nem sikerült, végül a 22. lettem. Azt hiszem a felkészüléssel voltak gondok, nem tudtam elmenni edzőtáborokba, versenyekre, nem volt megfelelő edző, aki irányított volna, nagyon magamra voltam hagyva.
– 2008-ban Pekingben az első húsz között végzett.
– Pekinget szerettem, előtte háromszor is jártam az ötkarikás játékok helyszínén, végül a 19. lettem az olimpián. Kicsit persze akkor is csalódott voltam, mert az ember mindig többet vár magától, de összességében ez nem volt rossz, végül is olimpiáról olimpiára javítottam az eredményeket, így utólag elégedettnek is mondhatom magamat.
– Londonban viszont a technika ördöge dolgozott…
– Mi a helyszínen kapjuk a felszereléseket, soha sem visszük magunkkal. Én valószínűleg egy gyári hibás vagy selejtes árbocot kaptam, már az első két futamban nagyon lassú voltam, a harmadikban pedig eltört az árbocom, végül a 25. helyen zártam.
– Akkor Rióban fontos lesz a felszerelés.
– Most egy-két alkatrészt lehet majd vinni, ilyen például az árboc, vagy a bum, de a deszkát és a vitorlát ott adják. Előre láthatóan 12 plusz 1 futam lesz, és ez utóbbin a legjobb tíz versenyző indulhat. Egy biztos, nekem most csak az olimpia lebeg a szemem előtt, és minden erőmmel arra készülök, hogy Rióban a legtöbbet hozzam ki magamból.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
