Kovács István (Videoton), Nagy Ádám (Bologna) és Philippe Coutinho (Liverpool). Labdarúgók, akik a közelmúltban szenvedtek súlyos vagy annak tűnő sérüléseket. Ez persze nem szenzáció, pláne a szezon hajrájában, hiszen aligha létezik olyan sportoló, aki ne szenvedett volna karrierje során kisebb sérülést. Az orvostudomány azonban még a sportnál is gyorsabban fejlődött az elmúlt évtizedekben, így mára az edzői és orvosi stáboknak sokkal szélesebb eszköztár áll rendelkezésére, hogy felvegyék a harcot a törések, húzódások, zúzódások, szakadások és egyebek ellen.
Míg korábban a sportorvoslás főleg a sérülések kezeléséről szólt, addig ma már – a tudomány fejlődésének köszönhetően – sokkal nagyobb szerepet kap a megelőzés és a játékosok egészségének hosszú távú megőrzése.
„A sportorvoslás az utóbbi években is, mint az orvostudomány legtöbb divíziója, rengeteget fejlődött. Egyrészt az újabb és újabb vizsgálati, teljesítménydiagnosztikai módszerek jelentik a fejlődést, melyek segítségével egyre jobban vagyunk képesek optimalizálni a sportolók csúcsteljesítményét.
Emellett az informatikai fejlődés is hatalmas, melyet az edzésekben és teljesítménymérésekben lehet használni” – mondja dr. Hidas Péter ortopéd-sebész.
Egy sérülésmentes szezon akár a siker záloga is lehet, mind a sportoló egyéni karrierje, mind egy csapat éves teljesítménye szempontjából. A közös cél viszont közös munkát igényel. Dr. Hidas szerint ugyanis a maximális teljesítőképesség és az egészség megőrzése érdekében a sportoló a megfelelő bemelegítő és levezető gyakorlatokkal, illetve az terhelésére való tudatos odafigyeléssel tehet a legtöbbet. Ugyanakkor az edző az, aki a sportterhelést szabályozza, neki (is) kell észrevennie, ha egy sportoló fáradt, túl van terhelve, esetleg apatikus, ami mind a sérülések kialakulásához vezethet.
Ilyenkor módjában áll a terhelés változtatása, az edzésmódszer alakítása, esetleges pihenők beiktatása. Ez fiatal sportolók esetében, ha lehet, még fontosabb, hiszen a növekedésben lévő szervezet sokkal érzékenyebb, sérülékenyebb.
Az Országos Gerincgyógyászati Központ főorvosa szerint ugyanis sokszor már serdülőkorban túlterhelik a sportolót, nem hagyják megérni, és már ebben a korban kialakul egyes túlterheléses kórképeknek a „melegágya”.
A sportoló sokszor már ezzel bajlódik szinte egész sportkarrierje során, de mindig átlendül rajta anélkül, hogy megkapná a szükséges pihenőidőt, a megfelelő kezelést. Így felnőttkorára egy érzékeny, sérülésre hajlamos sportoló válik belőle. Azaz, nem csupán alkat és genetika kérdése, hogy amíg például Cristiano Ronaldo (Real Madrid) végigjátszik 60-65 tétmeccset egy szezonban, addig a szintén klasszis Marco Reust (Borussia Dortmund) folytonos sérülései fosztották meg a 2014-es vb-aranytól.
És hogy a sérülések elkerülésén túl miért is fontos még a megfelelő állapotfelmérés és teljesítménydiagnosztika? Erre a kérdésre a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya adta meg a választ. Bíró Attila még tavaly mondta a VH-nak adott interjújában, hogy egy két hónapos felkészülés során folyamatosan mérik a játékosok teljesítményét vízen és szárazon egyaránt. A kapott adatokat összevetik a korábbi terhelésvizsgálatok eredményeivel, így minden játékos fizikumát fel tudják térképezni. „Tudjuk, ki meddig bírja, mikor savasodnak az izmai, és meddig képes a csúcson teljesíteni. Ezen adatok birtokában egy fáradékonyabb játékos is tud olyan hasznos lenni, mint akik tovább bírják” – mondta Bíró Attila.
GAÁL TAMÁS
65
gyilkos meccset is játszik egy európai
éljátékos egyetlen idényben
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!