Csehország válogatottja szerepel szerdán Budapesten, de már mindenki szeptember hatodikára, Bukarestre gondol idehaza. Értsd: azok közül mindenki, akik még nem vesztették el illúzióik morzsáit is a magyar labdarúgással kapcsolatban.
Az itthoni „Lucien du Rubemprék” (Balzac hősének boldogtalan magyar utódai) már nem mernek bízni semmiben, hiszen a magyar kupacsapatokat Európa hátsó udvarában „elintézték” (egytől egyig), miközben Romániát négy klub is képviseli a kontinentális kupák selejtezőinek rájátszásában. Az NB I-et az Index című hazai portálon rendszeresen „bohócligának” minősítik; ezt a román bajnoksággal nem lehet megtenni, hiszen a Steaua, az Astra Giugiu, a Pandurii és a Petrolul Ploiesti egyaránt áll még a nemzetközi versengésben.
Igaz, az országos első osztály nem a válogatott…
Márpedig a magyar nemzeti együttes összehasonlíthatatlanul jobb mérleget mutat fel, mint a rendkívüli nyári hőségben hamar hidegre tett klubcsapatok, s ez még akkor is figyelmet érdemel, ha a válogatott programját nagy műgonddal állították össze az utóbbi években. A selejtezőcsoportok beosztása ugyan nem a magyar szövetségen múlt, az viszont az MLSZ elvitathatatlan eltökéltségéből fakad, hogy a barátságos mérkőzések jó részét „kímélő” programok tették ki. Egervári 2010 óta tartó irányításával harminc meccset játszott eddig a címeres mezes gárda, s a statisztika feltűnően kedvező: tizenhat győzelem, továbbá hét-hét döntetlen és vereség. Ám a jelenlegi világranglista első húsz helyezettje közül csak kettővel, a top 30 mezőnyéből is csupán öttel találkozott az utóbbi három esztendőben a magyar válogatott. A „húszasokkal” szemben mind a négy meccsét elveszítette – Hollandiától, a FIFA-rangsor ötödik helyezettjétől háromszor (0-4, 3-5, 1-4), a tizennegyedikként jegyzett Angliától egyszer kapott ki (1-2) –, ugyancsak alulmaradt Norvégiával (25.) szemben, legyőzte viszont Csehországot (26.), és szinte „döntetlent” ért el (0-2, 2-1) a mostanában a harmincadik helyen posztoló Svédország ellen.
A győzelmek többsége a következő riválisok ellenében született: Moldova (kétszer), San Marino (kétszer), Finnország, Litvánia, Azerbajdzsán, Luxemburg, Izland, Liechtenstein, Andorra, Észtország, Kuvait. A tizenhat sikerből tizenháromnak tehát viszonylag csekély értéke van... Külön szám a törökök fölött aratott diadal, mert a vetélytárs ugyan szerény ötvennyolcadik a FIFA-lajstromban, de ennél a pozíciónál sokkal jobb játékosai vannak (bár félholdas csapata – mondom: csapata – nincs). Különösebben büszkélkedni a döntetlenekkel sem lehet, hiszen a magyar válogatottal „ikszelőket” – Finnországot, Bulgáriát, Írországot, Izraelt, Fehéroroszországot, Romániát, Törökországot – nem sorolják a futball nagyjaihoz. Ám milyen hetes lista ez ahhoz képest, hogy a Győrt egyenesen oktatta a Maccabi Tel-Aviv, a Videotont félrelökte a Sevillával szemben 1-9-es összesítést „produkáló” Mladoszt Podgorica, a Honvédnak még létszámhátránytól sújtva sem adott esélyt a Vojvodina, s a Debrecent itthon kiütötte a norvég Strömsgodset. A magyarokat megszégyenítők közül egyébként csak a Vojvodina élte túl a következő fordulót, a többiek mentek a levesbe, akár egy körrel korábban a „mieink”…
Ebben a helyzetben kellene csodát teremtenie Egervárinak és legénységének. S még nem is az a legnagyobb lecke, hogy a rövid, forró nyár blamázsaiért kárpótlást nyújtson a válogatott. Elvégre előbb meg kellene szerezni a második helyet a D jelzésű vb-kvalifikációs csoportban, majd – hogy a pozíció érjen is valamit – sikerrel kellene venni a pótselejtezőt is. Márpedig labdarúgó honfitársaink legutóbb huszonhét esztendeje jártak világbajnokságon… (Egervári akkor Mezey György másodedzője volt, és 1986-ban hagymázas álmaiban sem rémlett fel, hogy 2014-ig – vagy még tovább – nem lát magyar csapatot a vb-n.)
Bukarest előtt lesz tehát miért szorítani, szerdán viszont a meleg évszak nihiljénél kellemesebb légkör várható a Puskás Ferenc stadionban, hiszen fogynak a belépők, azaz nem kongó lelátók előtt játszik a magyar és a cseh együttes. A kegyetlen klubdiéta miatt bizony a tribünök ürességére is volt esély, de az MLSZ ráérzett a veszélyre, és a tizennyolc év alattiaknak ötszáz, a tizennyolc esztendőn felülieknek kilencszáz forintban állapította meg a tikettek árát, azaz tulajdonképpen minden korosztály „diákjegyet” válthat. A további hangulatjavításhoz azonban elengedhetetlen volna a magyar győzelem, és annak elérése nem elképzelhetetlen, hiszen a múlt év június elsején, Prágában 2-1-re nyertek honfitársaink Gyurcsó Ádámnak a nyolcvannyolcadik percben a jobb sarokba küldött lövésével.
Az a megmozdulás olyan elragadtatással töltötte el Orbán Viktort, hogy Gyurcsó mozdulatát mindjárt Farkas János megoldásaihoz hasonlította a mai magyar futballért is rajongó miniszterelnök.
Aligha kétséges: ha kijutna az együttes a vb-re, Vanczák Vilmos nyomban „Mészöly Kálmánná”, Korcsmár Zsolt „Sipos Ferenccé”, Koman Vladimir „Bene Ferenccé”, Szalai Ádám „Albert Flóriánná” válna.
De tudják, mit: legyen csak Szőke Szikla V. V.-ből!
Utóirat: Vanczák amúgy már el is hagyta Mészölyt. Ő 71-szeres válogatott, elődje viszont csak 61-szer szerepelt a címeres dresszben...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!