Az UEFA állítólag azt fontolgatja, hogy Kassai Viktor újabb baklövése nyomán már a Bajnokok Ligája jövő tavaszi egyenes kieséses szakaszában bevezeti a videobírót.
Nem repesek az örömtől. Egyrészt azért nem, mert egy honfitársam csinált magából bohócot, ráadásul már korántsem az első alkalommal járatta le magát. A 2012-es Európa-bajnokság ukrán–angol meccsén szerepelt le először, de azt még meg lehetett bocsátani ahhoz képest, amit a Real Madrid–Bayern München Bajnokok Ligája-negyeddöntőn művelt 2017-ben. Az eredményt nagy mértékben befolyásoló hibák sorozatát követte el a 4-2-es találkozón, és e szörnyű széria után mentsége nem lehetett, mert egy-egy pillanatra kihagyhat a legkiválóbb játékvezető is, de folyamatosan nem tévedhet – pláne nem ekkorákat – a nemzetközi mérkőzések dirigálására hivatott sporttárs.
Most meg itt ez a tizenegyes a Manchester City–Sahtyor Donyeck BL-meccsen… Sterling elesett egy fűszálban, mire Kassai hallatlan határozottsággal büntetőt ítélt. Még a brit nézők is kínjukban mosolyogtak…
Magam a videobírózás gyorsított adaptálásától sem vagyok vidám. Szerény véleményem szerint a helyzet úgy fest: a döntnökök száma egyre csak növekszik, a hibáké viszont egyáltalán nem csökken. Hovatovább annyi játékvezető működik közre, ahányan egy futballcsapatot alkotnak, ám nemegyszer olyan nagy a tanácstalanság, amilyen a kölyökmeccsek asszisztens nélküli bíráit gyötri harminc-negyven méteres távolságból megítélt „off-side” lefújása után. Sőt a szituáció még ennél is rosszabb, mert a „videózás” bevezetése óta gyakran súlyosabb dilemmák vannak, mint azelőtt. Gondoljanak csak a világbajnokság belga–brazil mérkőzésére: Gabriel Jesust nyilvánvalóan elbuktatták a tizenhatoson belül, ám hiába látta az egész világ a szembeszökő szabálytalanságot, nemhogy Mazsics szerb játékvezető nem rendelt el tizenegyest, de a tévéfülkéből sem szóltak neki, hogy drága, jó kolléga úr, szíveskedjék a televízió-készülékhez fáradni, és megtekinteni újra a jelenetet… Ezek szerint a képernyős brigád úgy vélte: minden a legnagyobb rendben volt, nem rúgtak fel senkit. Csak hát nehéz volt elhinni, hogy azt, ami több száz millió emberben kétséget sem keltett – mert e több száz millió hitt a szemének –, a kabinban még csak nem is észlelték. Szinte lehetetlen, hogy a megbízott személyek nem vették észre a faultot, de ha feltesszük e képtelenséget, akkor sem járunk jobban, mert abban az esetben arra kell következtetnünk: a kijelölt alakoknak fogalmuk sincs feladatuk lényegéről.
A játékvezetők védelmében azt szokták mondani, hogy a bírák akkor kerülnek fókuszba, amikor rontanak. Csak hát ez evidencia. Az igazi játékvezető tudniillik nem vágyik főszerepre, ezzel együtt mindig érezni: rajta van a pályán. Észrevétlen irányít, és nem csereszabatos a változó széllel.
Az ugyanis összevissza fúj.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
