Van olyan szekér, ami akkor is megy, ha nincs senki, aki nézze, hogyan tolják. Sportok tekintetében nálunk ilyen a curling is. Bár egyelőre nem igazán hallani róla, sikerekből egyáltalán nincs hiány. Legutóbb épp két hete nyújtott kiemelkedő teljesítményt két magyar utánpótlás-sportoló, Palancsa Dorottya (17) és Kiss Zsolt (23) – megnyerték a Budapesten rendezett nemzetközi vegyes páros tornát, amelyen világbajnokok és világbajnoki érmesek is indultak.
Pedig, mint kiderült, a véletlennek köszönhető, hogy az UTE színeiben játszó lány és a Westbay SC keretét erősítő fiú végül összekerült. A történet két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a nemzetközi vegyespáros-torna egyik indulója kidőlt a sorból. A dán fiú mellé sürgősen kellett egy lány, így Dorottya ugrott be. Bejutottak a legjobb négy közé. Olyannyira nem várt volt a siker, hogy a dán fiú meg sem tudta várni a következő mérkőzést, mert már megvette a repülőjegyét. Így Dorottya is egyedül maradt, immár mellé kellett keresni egy új társat. Aki végül Zsolt lett, és bár akkor még nem végeztek a dobogón, az elmúlt évek eredményeinek tükrében elmondható: a véletlen is hozhat kiváló párosításokat.
Hogy mitől igazán jó egy vegyes páros, arra a kérdésre nehéz válaszolni. „Elsősorban ismernünk kell egymás előnyeit és hátrányait. Jó, ha tudjuk, mire számíthatunk a másiktól, hiszen egymásra vagyunk utalva. És bizalom is kell, hogy elfogadjuk egymás tanácsait és megértsük a másik utasításait. Nekem például mindig nagyon sokat segít, ha a meccsek előtt Zsolt beszél az ellenfelekről. Talán épp ebben rejlik a siker kulcsa” – meséli Dorottya, mire Zsolt csak annyit mond: „És a lelki terror is fontos.” Utóbb persze kiderül, hogy ilyesmiről szó sincs, sőt, bár kifejezetten szeretik ugratni egymást, mindketten fontosnak tartják a másik tiszteletét is.
A vegyes páros még a curlingen belül is nehéz műfaj – mivel csak két tagja van a csapatnak, mindenkire több feladat hárul. Márpedig ehhez kiváló fizikai felkészültség szükséges, és nagyfokú koncentráció. Konditerembe járni például jóformán kötelező. És nem csak fizikai, hanem szellemi erőnlét is szükséges ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújthassanak a játékosok. Ezt elsősorban logikai játékokkal lehet fejleszteni. Az sem árt, ha valakinek kötélből vannak az idegei. „Előfordulhat, hogy nagyon rossz helyzetből kell visszahoznunk magunkat, de nekünk ez sem szokott túl nagy problémát okozni. Ráadásul attól sem ijedünk meg, ha nagyot kell kockáztatni, inkább megpróbálkozunk valami bonyolulttal, hogy mi hozzuk kellemetlen helyzetbe az ellenfeleinket” – magyarázza Zsolt.
Az edzésekkel pedig nem lehet leállni, a győzelem utáni, jól megérdemelt pihenésre még várni kell. Áprilisban ugyanis a párosnak igen fontos jelenése van: Kanadában kell megmérettetniük magukat a világbajnokságon. Nem lesz könnyű dolguk, a három csoportból a legnehezebbe kerültek, ahol az igazi curling-nagyhatalomnak számító Kanada mellett a jelenlegi címvédő Svájc, továbbá Kína, Oroszország, Korea, Olaszország, Spanyolország és Románia csapataival kell megmérkőzniük. Ráadásul több olyan tényező is van, amire nem igazán lehet honi körülmények közt felkészülni. Az első – és talán legfontosabb – az, hogy Kanadában nem kifejezetten curlingpályákon folyik a játék. „A curlinghez speciális jég kell, ott viszont hokicsarnokban lesz kialakítva a pálya, amin összesen egy óránk lesz gyakorolni a verseny előtt – tudjuk meg Zsolttól. – Emellett ki kell tapasztalni a köveket is, hiszen azok is eltérhetnek az itthon megszokottól. További gond a nagy időeltolódás, erre úgy próbál meg felkészülni a magyar csapat, hogy két nappal hamarabb érkeznek meg a helyszínre. De van még egy nagy különbség: Kanadában a curling igazi kultuszsport. Nálunk nincsenek szurkoló tömegek, ott viszont valószínűleg tele lesz a lelátó. Erre is fel kell valahogy készülni, bár azt egyelőre nem tudjuk, hogy hogyan” – vallja Zsolt, aki (legalábbis első ránézésre úgy tűnik) nem is igazán van elragadtatva a rajongó tömegtől…
Pedig a jövő hozhat ilyen, és még ennél is nagyobb sikereket. Dorottya jelenleg még szakközépiskolába jár, elmondása szerint a jövőben is szeretné a sportnak szentelni minden idejét – ami pedig már most sem kevés, hetente 6 és fél órát tölt a pályán, az egyéb felkészülésekről nem is beszélve… Zsolt már befejezte a tanulást, jelenleg sportrendezvények szervezésével foglalkozik hivatásszerűen, emellett viszont az ő életének jelentős részét is a curling teszi ki. Igaz, ennek technikai okai is vannak. Ahhoz, hogy eljusson a pályára, két órát kell utaznia, és ugyanennyit a hazajutásra is rá kell szánnia. Ha még két órát edz, a napja java eltelik. De egyelőre úgy tűnik, a befektetett munka megtérül. A korábban már magyar bajnokként is ünnepelt páros most a nemzetközi porondra is kilép, és a céljaik nem is kicsik. Szeretnének ugyanis a kanadai világbajnokságon a legjobb nyolc közé kerülni. Márpedig kitartásból, szorgalomból és tehetségből nincs hiány, így igazán minden adott a jó szerepléshez.
Hiába az egyre szebb sikerek, úgy tűnik, a curling még mindig a kevésbé népszerű téli sportok közé tartozik. Hazánkban jelenleg alig 200 igazolt curlinges van, ráadásul játszani sem könnyű, hiszen Budapesten is csak egy elég eldugott helyen van pálya. A szövetség nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásra is. „Kiváló játékosaink vannak, pedig elég szűk a kör, ahonnan válogatni lehet. Az pedig, hogy egyre szebb eredményeket érünk el, mások számára is inspiráló lehet” – fogalmazott Palancsa Zoltán, aki a szövetségen belül az utánpótlás kinevelésével foglalkozik. Bár egyelőre a curling még messze van attól, hogy hivatásos sportolóinak megélhetést biztosítson, a jövő szempontjából a sportág kedvelői bizakodóak. A legjobb az lenne, ha a 2018-as olimpiára már kvalifikáltatná magát a magyar csapat, akkor talán a befektetők is meglátnák a curlingben rejlő lehetőséget.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!