Az állandó kritikák és viccek céltáblájává vált magyar labdarúgással kapcsolatban csak az egyik baj a pályán mutatott „teljesítmény” – sokakat legalább ennyire zavar, hogy mindezt állami milliárdok tömkelegével sikerül produkálni. Meglepő lehet viszont, hogy az utóbbi két idényben már nem a futball, hanem a kézilabda kap a legtöbbet a jól ismert taopénzekből. A következő időszak tétje lehet, hogy ez a sportág ne jusson a kigúnyolt pénztemető sorsára.
Ha tao, akkor Felcsút, vághatják rá sokan, és nem is nagyon tévednek, a 2011-ben bevezetett rendszerben ugyanis nincs párja Orbán Viktor kedvenc klubjának. A Puskás Akadémia a legutóbbi összesítés szerint már több mint 16 milliárd forintot kaszált a taóval, amiről nemrég a Kúria is kimondta, hogy közpénz – nem mintha addig sokaknak lett volna kétsége efelől. Egészen 2015-ig a labdarúgás is egyeduralkodó volt a sportágak között, akkor azonban valami megváltozott: a kézilabda a 2015/16-os szezonban valamivel több mint 20, egy évaddal később pedig majdnem 25 milliárd forintnyi juttatással ugrott a lista élére. Véletlen vagy sem, Kocsis Máté józsefvárosi polgármestert, egykori Fideszkommunikációs igazgatót éppen 2015-ben nevezték ki a Magyar Kézilabda Szövetség elnökének.
Gyorsan tegyük hozzá, a kézilabda, bár az utóbbi időben okozott néhány keserű pillanatot is, az eredményeivel még mindig sokkal inkább rászolgál a szóban forgó összegekre, mint a finoman szólva sem fényes jelenű labdarúgás. Fontos különbség ráadásul a két említett sportág között, hogy a – focival ellentétben – a kézilabdában nem találkozunk hatalmas különbségekkel a támogatott klubok között. Az összegek pedig nagyrészt arányosak a teljesítménnyel, a két-két női és férfi topcsapat ott van az élmezőnyben, a legtöbb például a Ferencvárosnak és a Veszprémnek jutott (öt év alatt nagyjából 2,5-2,5 milliárd forint). Az anyagi lehetőségek terén tehát a magyar együttesek valóban világszínvonalúak, és jelentős vonzerőt jelentenek a külföldi játékosoknak is. Az Európai Kézilabda Szövetség rangsorában a női NB I az első, a férfi NB I pedig a harmadik helyen áll jelenleg.
Sokra azonban nem megyünk ezzel – legalábbis, ha a válogatottakra gondolunk. A legutóbbi három olimpia közül a nők és a férfiak is csak egyre jutottak ki, és a többi világversenyen is jó ideje elmaradnak az átütő sikerek. A férfiaknál a 2012-es londoni elődöntőbe jutás a közelmúlt legfényesebb sikere, vb-ken és Eb-ken ebben az évezredben még nem járt a 4 között a csapat, amely az idei Eb-n a 14. hellyel ért mélypontra. A nőknél a 2012-es Eb-bronz a kakukktojás az azóta elhunyt Karl-Erik Böhn vezetésével, azt leszámítva több mint tíz éve csak álom a dobogó. Sőt, a 2016-os Eb-12. hely és a 2017-es vb-15. hely egyaránt a valaha volt leggyengébb szereplés – mármint azok közül a tornák közül, ahova kijutott a gárda. Mindezt úgy, hogy közben mindkét válogatott élén világhírű sztáredző ül, de hiába volt Kim Rasmussen és Ljubomir Vranjes is kiemelkedően sikeres, többek közt BLgyőztes edző korábban, úgy fest, a magyar kispadon az ő varázserejük is elfogy. Különösen fájó Rasmussen – eddigi – sikertelensége, a dán szakember ugyanis ezt megelőzőn a nálunk elfogultság nélkül is gyengébb játékosokkal felálló lengyel válogatottat kétszer is négy közé vezette a világbajnokságon. A nagy tornák végjátékában így az elmúlt években legfeljebb a klubjainkban játszó külföldieket csodálhattuk – a tavalyi női vb-n az elődöntőbe jutó együttesek soraiban 9 magyarországi légiós is volt. Ez is jól mutatja, hogy az erős bajnokság nem jár automatikusan erős válogatottal, sőt: a BL-címért harcoló alakulatoknál a világklasszisok mellett a fiatal hazai tehetségek játéklehetősége erősen korlátozott.
Az utóbbi pár évben így „jobb híján” a klubsikerekbe menekültünk, most azonban azok is veszélyben lehetnek. Az előző négy idényben egyaránt a Final Fourba jutó Veszprém a BL-nyolcaddöntő első meccsén egy hete óriási meglepetésre hét góllal kikapott a dán Skjern otthonában, így a most szombaton 17.30-kor kezdődő viszszavágón bravúrra lesz szüksége a továbbjutáshoz. A héten kiderült, a kínos kudarc miatt Veszprémben a játékosok csak a prémiumok nélküli alapfizetésüket kapják. Ha végül kiesnek, néhány drukker bizonyára ezt a „minimálbért” is sokallja majd. Ha a veszprémieknél bravúrt említettünk, akkor ez hatványozottan igaz a Szegedre, amely vasárnap 17 órától, szintén 7 gólos hátrányból kezd odahaza a német Kiel ellen. Azok után, hogy tavaly mindketten a 8 között voltak, meglehetősen kínos lenne, ha idén ez egyiküknek se sikerülne, és alighanem a kritikus hangok is felerősödnének. Elég ugyanis egykét pillantást vetni a mezen lévő szponzorokra, és látható, hogy a már említett tao-pénzeken kívül a két csapat a különböző állami, illetve „a kormánnyal jó viszonyt ápoló” cégeken keresztül is jelentős összegekhez jut.
Azért még korai ráhúzni a kézilabdára (is) a vizes lepedőt, mert egyelőre messze nem hagyta cserben annyiszor a szurkolókat, mint a labdarúgás. Ugyanakkor, ha már a sportágba nemzetközi összevetésben is sok pénz áramlik, fontos lenne azt úgy elkölteni, hogy senkinek se jusson eszébe megkérdezni: „mire föl?”.
A nőknél csak jövő hétvégén folytatódik a BL a negyeddöntőkkel, de a legjobbjaink azért nem pihennek, hétvégén rendezik ugyanis a Magyar Kupa négyes döntőjét a budapesti Papp László Sportarénában. A sorsolás szeszélye miatt az első, szombaton 13 órakor kezdődő FTC–Győr elődöntő előrehozott finálénak is tekinthető. A győztesre az Érd–Siófok párharc nyertese vár. Friss hír a győriek háza tájáról, hogy az idény végén távozó Ambros Martín vezetőedző helyét nyáron eddigi segítője, Danyi Gábor veszi át. Az ETO élén utoljára 2011-ben, Konkoly Csaba révén állt magyar szakember.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
