Csütörtökön, magyar idő szerint 22 órakor a Brazília–Horvátország mérkőzéssel rajtol a 20. labdarúgóvilágbajnokság. Egy olyan mérkőzéssel, ahol a hazaiakon talán minden eddigi házigazdánál nagyobb nyomás lesz: a szociális problémáktól szenvedő országban már így is sokan tüntetnek (többnyire nem épp békésen) a méregdrága stadionok ellen. Egy szárnyaló válogatott persze el is csitíthatja a kedélyeket, de elképzelni is ijesztő, mi történik, ha nem jön ki a lépés a braziloknak…

 
Sikerül-e a mezőny fölé nőniük a braziloknak?

Világszám lesz?

A nagy torna csütörtökön kezdődik, már nagy a várakozás: milyen vb lesz? A legrosszabb nem tud lenni, azt már 1990-ben lejátszották.

A második itáliai világbajnokságon az angol, egyiptomi, holland, ír csoportban két 0-0-t, három 1-1-et és egy 1-0-t unatkoztak végig a nézők, majd az aranyérmes NSZK-tól azt látták, hogy a földkerekség legjobbja a negyeddöntőt és a döntőt egyaránt büntetővel nyeri 1-0-ra, az elődöntőben pedig 1-1-gyel és tizenegyesekkel „remekel”. Ennél a mostani elsőtől több várható, bár legutóbb Spanyolország – első ízben a csúcsra jutó, sőt a korszakos garnitúrákhoz csatlakozó – együttese az egyenes kieséses szakaszban kizárólag 1-0-s diadalt aratott (összesen négyet).

Minden idők legjobb vb-je sem remélhető, ahhoz ugyanis el kellene érni 1970 vagy 1986 hallatlanul magas színvonalát. Az első mexikói világbajnokság nagy meccsek és nagy egyéniségek kavalkádja volt, gondoljunk csak az Olaszország– NSZK elődöntőre (4-3), az NSZK–Anglia negyeddöntőre (3-2) vagy a valaha volt legragyogóbb futballcsapatnak tartott brazil válogatott káprázatos bemutatóira (a döntőben például 4-1 a squadra azzurra ellen). Noha csak tizenhat csapatos volt a mezőny, elképesztő mennyiségű világklasszis gyűlt egybe: a braziloknál Carlos Alberto, Clodoaldo, Gerson, Rivellino, Jairzinho és persze Pelé, az olaszoknál Facchetti, Rivera, Sandro Mazzola, Boninsegna, Riva, a németeknél Maier, Beckenbauer, Schnellinger, Overath, Gerd Müller, az uruguayiaknál Mazurkiewicz, Matosas, Pedro Rocha, az angoloknál Banks, valamint a két Bobby, Moore és Charlton, a peruiaknál Cubillas, a belgáknál Van Himst… Nyolcvanhatban pedig jobbnál jobb alakulatok sorakoztak a huszonnégy résztvevő között.

A különleges konkurenciaharcban már a legjobb tizenhat között kiesett Dánia fénykorát élő és a Szovjetunió követhetetlen sebességű, egyúttal kiválóan kombináló válogatottja, a negyeddöntőben búcsúzott Brazília és Spanyolország szintén elsőrangú együttese, de még mindig maradt három nagy csapat: az argentin, a nyugatnémet és a francia. (Belgium negyedik helyezett gárdája speciel nem volt az.)

Ma nincs ennyi kitűnő garnitúra – a svájciak hatodik helyezése a világranglistán sokat elmond a futball változásairól és magáról a FIFA-lajstromról –, bár magas nívón kiegyensúlyozott az élmezőny, amelyhez a képességek alapján mindenekelőtt a spanyol, a brazil, a német és az argentin válogatott tartozik. Nem hemzsegnek a rendkívüli kvalitású labdarúgók sem, még a brazilok is főként a csapatjátékra összpontosítanak, függetlenül attól, hogy náluk van az igazi virtuózok egyike, Neymar. Messi, Cristiano Ronaldo, továbbá Casillas, Iniesta, Fabregas, David Silva üdvözölhető még az extraklasszisok klubjában, bár az kérdés, hányat állítanának be közülük a vb-történet válogatottjába.

Az viszont biztos: nem dől meg a meccsenkénti nézőcsúcs, amelyet 1994-ben, az Egyesült Államokban jegyeztek. A találkozókat átlagban 68 991 szurkoló látta, a parádés rendezés következtében gyakorlatilag valamennyi mérkőzés zsúfolt ház előtt zajlott. Az meg egyenesen lehetetlenség, hogy a Maracanában felülmúlják az 1950-es rekordot, a Brazília– Uruguay záró találkozó (1-2) 199 854-es közönségét. A riói szentélybe ma ennek a tömegnek a fele sem fér be…

Egy másik brazil csúcs viszont tovább javítható. A házigazdák együttese nem csupán öt világbajnoki címe alkalmával, hanem 1978- ban és 1986-ban is veretlen maradt a tornán. (Előbb a FIFA és a Videlajunta gyomorforgató együttműködésének, majd a franciák elleni negyeddöntő tizenegyespárbajának esett áldozatául.) Igaz, egyetlen brazil szurkolót sem vigasztalna, ha egyszer sem kapna ki, de elbúcsúzna vagy a döntő sorsjátékos ráadásában alulmaradna a sárga mezes csapat…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!