Beléptetőkapuk, jegykiadó terminálok, zajmikrofonok, kamerarendszer – ezekkel szerelték fel hat NB I-es klub (Győr, DVTK, Újpest, Haladás, Kecskemét, Honvéd) stadionját az MLSZ stadionbiztonsági projektje keretében. A szurkolók lázongnak. Okkal?
Megbélyegezhető-e egy teljes közösség néhány problémás elem miatt? Azért, mert néhányan közülük minősíthetetlenül viselkednek, bűncselekményeket követnek el, a közösség többi tagja is eredendően rossz? Ha ugyanis az esélyegyenlőségi törvény szerint semmilyen csoport nem különböztethető meg hátrányosan vallási, etnikai vagy bármilyen egyéb alapon, akkor a szurkolói csoportok, mint olyanok vajon nem merítik ki a „bármilyen egyéb alapon” kitételt? Őket szabad kollektíve gyanúsnak beállítani?
A biztonsági intézkedésekről szóló törvényt nem az MLSZ hozta, ellenben köteles betartani azt. A FIFA és az UEFA szabályozásait, irányelveit se idehaza találták ki – a nemzetközi szövetségeket viszont nem érdekli se a szőrös talp, se a kedélyes, több generációra visszamenő románozás, amihez úgy hozzászoktunk a hazai stadionokban. Mert mit szépítsük? A zsidózás, cigányozás úgy tartozik hozzá a legjelentéktelenebb meccshez is, mint a szotyihéjköpködés. Ám itt kanyarodjunk vissza a társadalmi csoportok megbélyegzéséhez: ha a szurkolók nem óhajtanak megbélyegzettekként élni, ugyan, miért gondolják, hogy ők bárkit megbélyegezhetnek?
Az intézkedések biztonságra vonatkozó passzusa tehát tökéletesen érthető és indokolt is. De milyen jogcímen kéri el egy jegyértékesítő munkatárs bárki személyazonosító okmányát? Egy törvénymódosítás okán a biztonsági őrök már megtehetik ezt – sőt, van, ahol kötelezővé is tennék a beléptetésnél. Magyarul: nem elég, hogy várunk a jegyvásárlásnál (adatokat felír, nyomtat stb.), a beengedésnél még nagyobb sor lesz.
A szurkolói aggályok ráadásul érthetők. Nem kell ahhoz paranoiásnak lenni, hogy az emberben felmerüljön: a névre szóló jegyekhez elkért adatok nem törlődnek 72 órán belül (a bérletekhez meg amúgy is tárolják őket). Egyáltalán mi értelme van 3 napra elkérni az adatokat, ha egy esetleges nyomozás úgyis heteket vesz igénybe? Ki fér hozzá a hang- és videofelvételekhez, és mire használhatja őket? Ezeket meddig tárolják? Kikérhetik és felhasználhatják-e a szurkolók a felvételeket a saját védelmük érdekében egy esetleges rendőri vagy biztonsági őri túlkapás esetén?
A verbális rendbontást kiszűrni hivatott zajmikrofonok szintén felvetnek pár kérdést. Kockacukrot hajigálni a pályára például tilos, tudjuk, akár szabadságvesztéssel is büntethető – na, de mi van, ha valaki „csupán” lelófejűzi az ellenfél játékosát? A lelátón Apolli naire-t szavalni ér-e, vagy az túl obszcén?
A másik, finoman szólva is mókás elmélet szerint az új biztonsági rendszertől a nézőszám növekedését várják. Szerintem vajmi kevesen kapnak majd kedvet a meccsre járáshoz a csillogó beléptetőkapuk miatt. Én akkor se mennék szlalomkenu-versenyre, ha a nevemmel ellátott transzparensekkel szegélyeznék a pályát. Az ok prózai: nem érdekel – és valószínűleg így van ezzel Magyarország focimeccsre nem járó közönségének legnagyobb hányada is. Nem azért nem érdekli őket, mert rozsdásak a stadionkapuk vagy nem szól névre a jegyük, hanem azért, mert nem tetszik, amit a pályán látnak. Persze lehet, hogy az NB I színvonala jövő héttől vagy hónaptól az egekbe szökik, és várólistákat kell nyitni a jegyigénylők számára (persze, és Elvis él, a Föld meg banán alakú), de jelenleg ez kicsit olyan, mint ovis váltócipőt venni egy szedercsíra állapotban lévő magzatnak. A Puskás Ferenc Stadionban se azért van halálfélelmem, mert az ultrák ostromolják a küzdőteret – sokkal inkább a málló vakolat miatt. Márpedig a csilli-villi kapuk nem segítenek sem ezen, sem a színvonalon.
Amit a rendszerről tudni kell
A teljes beruházás 646 millió forintba kerül (plusz áfa), ebből a DVTK költsége például 88,8 millió forint. Az eszközök nem képezik a klubok tulajdonát, de saját költségre rendelhetnek további jegyértékesítő terminálokat (a DVTK például kevesebbet kapott, mint az Újpest – jóval több szurkolóra). A szurkolók nem csak az adataikkal való visszaéléstől tartanak, de a megbélyegzéstől, a jövőbeli túlzott szabályozástól és a biztonsági szervek túlkapásaitól is. Az Újpest és a Diósgyőr szervezett szurkolói csoportjai bejelentették: bojkottálják a hazai, illetve azon idegenbeli meccseket, ahol kötelező a regisztráció.
Külföldön se tökéletes
Angliában régóta működik a szurkolói regisztráció: a névre szóló, egyszer megvásárolandó éves szurkolói kártya prioritást ad a jegyekre, belépéskor pedig elég lecsipogtatni, bent már csak a táskákat ellenőrzik. A személyes adatokat a szurkolók megadják a kártyavásárláskor – bankkártya- adataikat is. Az ellenzők előszeretettel emlegetik, hogy a regisztráció kiölte az angol szurkolói kultúra lényegét. Vannak nyugat-európai országok, ahol már rendbontóként kezelik azt is, aki állva szurkol a lelátón. Olaszországban végvári küzdelmet vívnak a drukkerek a biztonsági törekvések ellen – néhány napja például a Napoli–Juventus meccsre nyomult be pár száz vendégdrukker, és nézte végig jegy nélkül. Aki járt már olasz bajnokin, tudja, hogy a stadionok körül éppúgy lehet jegyet bizniszelni a parkolókban, mint eddig – pedig hivatalosan csak személyazonosságot igazoló okmánnyal lehet megvásárolni a belépőket, a belépéskor pedig ellenőrzik, a jegyen és az okmányban szereplő név egyezik-e. Sok klubnak van ugyan szurkolói kártyája, ez azonban nem kötelező, és leginkább csak kedvezményekre jogosít.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!