A nemzetközi birkózóélet meghatározó egyéniségei a Lőrincz testvérek, a Budapesti Honvéd versenyzői fényes éremkollekcióval rendelkeznek kötött fogásban. Az idősebb fivér, Tamás olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, többszörös Európabajnok, míg Viktor kontinens győztes és kétszeres világbajnoki bronzérmes. A közelgő Eb apropóján most egy rendhagyó, páros beszélgetésre kértük őket, ahol mindkettejüket elsősorban a másikról kérdeztük.
– Hogyan mutatná be néhány szóval a testvérét?
Lőrincz Tamás: Az öcsém nagyon tehetséges, kitartó és őszinte. Az erő, néha az önfejűség és a dac jellemzi, de mindig pozitívan tekint a jövőbe, és nagyon jó testvér.
Lőrincz Viktor: Tamás fantasztikus sportoló, nagy dolgokat ért el a birkózásban, már 19 évesen Európa-bajnok lett. Nemcsak a bátyám, hanem a példaképem is. Kezdettől fogva segíti a pályafutásomat, az edzőtáborokban, a versenyeken mindig ott vagyunk egymás mellett, és gondolom, sokat hozzá tudunk tenni egymás versenyzéséhez.
– A sikereknek együtt örülnek, de pályafutásuk során mindkettőjüknek voltak nehéz pillanatai. Mikor fájt a szíve legjobban a testvéréért?
L. T.: A riói olimpián. Én is nagyon nehezen éltem meg, amikor Viktor a bronz- éremért folyó küzdelemben, megkérdőjelezhető bírói ítéletek miatt végül kikapott a német Denis Kudlától, és így az 5. helyen zárt. Úgy érzem, ez az igazságtalanság az én olimpiai szereplésemre is hatással volt.
L. V.: Tavaly, a párizsi világbajnokságon Tamás az orosz Alekszandr Csehirkinnel küzdött az elődöntőben, és ami vele még nem fordult elő, összeakadtak a lábai, sajnos igazából saját magát gáncsolta el. Nagyon rossz érzés volt látni, hogy így úszik el vb-döntő, pedig nagyon megérett már rá, de gondolom, ami késik, az nem múlik. Idén Budapesten lesz a világbajnokság, ahol bebizonyíthatja, hogy tud döntőt birkózni. Egyébként nemrég kiderült, hogy az orosz srác Párizsban doppingolt, az eredményét törölték, és a szabályok értelmében Tamás előrébb ugrott egy hellyel, így övé lett az ezüstérem.
– Ebben a sportágban a versenyzőknek gyakran kell fogyasztaniuk, hogy a mérlegelésnél hozni tudják a súlyukat. Sokszor le kell mondaniuk a kedvenc ételeikről?
L. T.: Viktor szerencsésebb, a 85, illetve mint legutóbb az országos bajnokságon, a 87 kilogrammos súlycsoportban versenyez és általában 90 kg körüli a súlya, így nem nagyon kell fogyasztania. Különben kedvence a húsleves és a sertéspörkölt.
L. V.: Tamás tíz éven keresztül hozta a 66 kg-ot, nemegyszer gyötrelmes diétákkal. Az utóbbi időben évente többször is 10 kilót fogyasztott, mindezt nagyon fegyelmezetten csinálta végig, pedig néha már rossz volt ránézni. Nagyon sajnáltam, ahol tudtam, segítettem, vittem a táskáját. Most már 77 kilogrammban versenyez, végre ő is jókat ehet és gyarapodik is rendesen. Mikor egy-egy verseny után elmegyünk az édesanyánkhoz, őneki is elkészíti a kedvenc ételét, a paradicsomos gombócot.
– Évek óta közös hobbijuk a horgászás. Hogy áll most a „háziverseny”?
L. V.: Korábban a bátyám egy 23 kg-os ponttyal vezetett, tavaly viszont sikerült megdöntenem a rekordját, mert kifogtam egy 27 kilós pontyot. Persze idén is megyünk majd horgászni, és megint fordulhat a helyzet.
– Az Oroszországban kilenc nap múlva kezdődő Európa-bajnokságon milyen érmeket szeretnének „kifogni”?
L. T.: Viktor tavaly kontinensbajnok lett, címvédőként utazik, aranyesélyes, és nagyon szorítok neki. Én pedig a januári részleges térdszalag-szakadása után sikeresen felépültem, az országos bajnokságon a térdemet már teljes mértékben tudtam terhelni. Remélem, ez így is marad, és bár nekem a világbajnokságra kell csúcsformába kerülnöm, azért remélem, hogy az Eb-n is összejön egy érem.
L. V.: Én azt szeretném, ha mindketten dobogóra állnánk, sőt kifognánk az „aranyhalat”, ez jó lökést adna az októberi budapesti világbajnokságra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!