Az első góloknál még hangosan hördült fel a kerthelyiség, ahová német barátaimmal ültem be a brazil–német összecsapást nézni. Aztán megindult a lavina, és el sem akartuk hinni, hogy nem a visszajátszást nézzük, hanem újabb és újabb gólokat. Voltak, akik a fejüket fogva halkan káromkodtak maguk elé, jó páran a szájukra tapasztott kezekkel, kiguvadó szemekkel bámulták a kivetítőt, míg sokaknak közben némán folytak a könnyei is.
Akadt viszont egy férfi, aki minden újabb gól után egyre hisztérikusabb nevetésben tört ki, és egyre vidámabb lett. Megkérdeztem, miért:
– Ma láttam a kocsiból a volt feleségem új férjét hatalmas brazil zászlóba tekerve elbiciklizni. Nagyon szeretném most látni a fejét. Meg az összes többi ignoráns nacionalistáét is, akik semmibe vették az eddigi hetek FIFA-ellenes tüntetéseit, és nem csak a harmatgyenge csapatot, de saját fontosságukat is túlértékelték. Remélem, a németek meg sem állnak tíz-nullig.
Német barátaim is még ujjongtak az elején, de az idő múlásával egyre csendesebbek lettek, és a szaporodó gólokat is már inkább csak sajnálkozva fogadták, fel-felszisszenve a növekvő blamázs miatt. Én kicsit aggódni kezdtem testi épségük miatt, és sűrűn tekintgettem körbe, lehetséges menekülő utakat keresve, ha esetleg a teraszon tartózkodó jól szituált brazilok körében lincshangulat alakulna ki három vékonydongájú német cserediákkal szemben, de végül elvetettem ezt a nevetséges lehetőséget. – Nem biztos, hogy ti ezt értitek, de amit most itt láttok, valami elképesztően fontos helyet képvisel a brazil tudatban. Erre a szégyenre valószínűleg 100 év múlva is emlékezni fognak itt az emberek. Brazíliának az egyik legfontosabb nemzeti öröksége a kiváló futball, ami még soha nem zuhant olyan mélységekig, mint éppen most – magyarázta közben egy férfi. Sokan már a meccs vége előtt távoztak, utána viszont szinte mindenki azonnal eloldalgott. Aznap nem találkoztam zavargásokkal, az utcán inkább mérhetetlen letargiát érzékeltem, mint dühöt.
A vereség azóta a mindennapok részéve vált. Minden elkapott beszédfoszlány, minden újságcímlap a megalázó helyzettel foglalkozik. A braziloknak elment a kedvük az ünnepléstől. A Hollandia elleni bronzmérkőzés előtti készülődés sem emlékeztetett már a korábbiakra.
A holland csapat egyébként nagy népszerűségnek örvendett Rióban, főleg az Ipanema negyedben, ahol a vb alatt laktak. A környékbeliek a szívükbe zárták a válogatottat, akiket sokszor lehetett elcsípni a helyi partszakaszon, ahol focival, strandpingponggal, sétálással töltötték szabadidejüket, és fáradhatatlanul osztogatták autogramjaikat a szurkolóknak. Kuyt, Robben és De Jong biztonsági kísérettel ugyan, de az éjszakai életből is kivette a részét. Ellátogattak a híres Megváltó Krisztus-szoborhoz és a Dona Marta favelába is, ahol többen megrendülve álltak a nehéz életkörülményeket látva. Sok gyereket tettek boldoggá azzal, hogy szabadon nézhették a Flamengo futballklub pályáján tartott edzéseiket is. Állítólag az egyik ilyen alkalommal Kuyt kisfia apja gólja után boldogan kiáltott fel: Neymar!
Apropó, Neymar. Minden brazil kedvence a sérülés utáni első interjújában is elismerően beszélt az ellenfelekről, sok szerencsét kívánva mind a németeknek, mind az argentinoknak, akik szerinte megérdemelten jutottak el a döntőig. Könnyek közt idézte fel sérülésének körülményeit, amire csodaként tekintett, mert néhány centiméterrel mélyebben már komoly esélye lett volna, hogy tolószékbe kerül. Bár Brazília és Argentína az egyik legnagyobb ellenségek a futball történelmében, Neymar sportszerűen nyilatkozott Messiről, győzelmet kívánva barátjának és barcelonai csapattársának.
A legtöbb honfitársa persze nem osztja majd véleményét, és még az is előfordulhat, hogy sokan – megaláztatás ide vagy oda – az utolsó mérkőzésre a németeket választják új kedvencnek. Mert történt, ami történt, azért a vasárnapi, riói döntőt mégis mindenki lélegzet-visszafojtva figyeli majd. Ez évben utoljára.
LÉGRÁDY ESZTER,
RIO DE JANEIRO
Vasárnap éjjel 11 órára, legkésőbb éjfélre tudni fogjuk a választ a 2014-es sportév legfontosabb kérdésére, amely mostanra leegyszerűsödött: Németország vagy Argentína nyeri a vb-t? A tornát, amely hosszú évek óta nem látott színvonalon és gólmennyiséggel indult, hogy aztán az egyenes kieséses szakaszra már a „csak ne kapjunk gólt” szemlélet váljon uralkodóvá. Magyar idő szerint 21 órától 1 milliárd ember azért még reménykedve a képernyők elé ül: hátha mégsem a földrengésszerű német–brazil lesz a vb legemlékezetesebb meccse.
Szombaton éjszaka mérkőzött meg Brazília és Hollandia válogatottja a harmadik helyért. Hollandia gyorsan kétgólos előnyt szerzett, amit végig megtartott, majd a hosszabbításban lőtt újabb góllal állította be a 3-0-ás végeredményt.
14 milliárd
14 milliárd dollárjába, átszámítva több mint 3000 milliárd forintjába került a nem túl rózsás gazdasági helyzetben lévő, szociális feszültségektől tüzelt Brazíliának a labdarúgó-világbajnokság. Az összeg az előzetes tervekhez képest 2-3-szoros áron épült stadionokon túl az elkerülhetetlen infrastrukturális (pl. metrók, autópálya) és biztonsági beruházások miatt ugrott meg, és lett minden eddigi vb-nél magasabb – más kérdés, hogy négy év múlva az oroszok alighanem megdöntik a rekordot, hogy aztán újabb négy év múlva a katariak őket is túllicitálják.
A horribilis költségeket vélhetően egy fokkal jobban megemésztették volna a helyiek, ha Brazília végül megnyeri a tornát. Így azonban a népharag kitarthat 2016-ig, akkor jön ugyanis a riói olimpia: elemzők szerint a két eseménnyel kapcsolatos összkiadások az 50 milliárd dollárt is elérhetik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
