„Na ugye!” – írta Facebook-oldalára a miniszterelnök (nem a norvég), amivel minden valószínűség szerint azt akarta mondani: „látjátok, megérte azt a rengeteg pénzt beletenni a magyar fociba; stadionokat építeni, még akkor is, ha egyetlen angol harmadosztályú rangadón többen vannak, mint az egész NB I. összes meccsén együttvéve”.

 
– Azt csak a kommunisták hazudták, hogy hét vezér volt! Természetesen tizenegyen voltak a csapatban, a kapussal együtt! - MARABU rajza

Vagy valami ilyesmit. Hogy a miniszterelnöknek (nem a norvégnak) igaza van, Csányi Sándor MLSZ-elnök is megerősítheti: valószínűleg ezért mondott éppen neki köszönetet a siker után. És hogy tetézzük a bajt, Dárdai Pál szerint is az utóbbi időben a magyar labdarúgásba – az utánpótlásba és különösen a stadionokba – fektetett pénz hozta meg a gyümölcsét.

Tény, hogy a mai foci pénz nélkül nem működik (egyébként a tegnapi sem működött). De az is tény, hogy annyi pénzt még nem tett bele senki a magyar fociba, amitől az most hirtelen működni kezdene. És most ne menjünk bele abba, hogy az üres stadionokra költött milliárdok hogyan juttatták ki a magyar csapatot az Európa-bajnokságra. És abba se, hogy a milliárdokból gründolt akadémiáink hány nemzetközi szinten jegyzett focistát adtak a világnak. És abba se, hogyan sikerült megint politikai kérdést csinálni ebből a gyönyörű sportból. Inkább beszéljünk arról, amit Jonathan Wilson, a Futballlforradalmak című könyv szerzője, a világ egyik legismertebb futballszakírója mondott a magyar–norvég meccs után.

„A magyar válogatott továbbra is átlagos csapat, egyetlen olyan futballistája sincs, aki állandó játéklehetőséget kapna Európa öt topligájában. De egy kis szervezettséggel és inspirációval sokra viheti egy gárda a nemzetközi színtéren, és most az a fontos, hogy Magyarország ott lesz a franciaországi tornán jövő nyáron.” Vagyis: a magyar foci mint olyan egy jottányit sem fejlődött az elmúlt években, de a válogatott igen. Elek Ákos, a selejtezők egyik legjobb magyarja mondta a VS.hunak adott interjújában: „Dárdai Pali azt találta meg nagyon jól, hogy mire képesek a magyar focisták. Tiki-takára csak nagyon kevés magyar focista alkalmas és azt néhány hét alatt nem lehet begyakorolni. Ezt a hozzáállást Bernd Storck továbbvitte, egy kicsit a végén a saját képére formálta a csapatot, ennek az egyvelege is eredményezte ezt a kijutást.”

A románok elleni és főleg az észak-írországi meccs után sokat kritizált, aztán mennybe ment Bernd Storck már hónapokkal ezelőtt pontosan látta, mire lehet képes ez a csapat. „Sajnos azt kell mondanom, hogy tanult futballból a csoport tagjai előttünk járnak. A mi játékunk nem csúnya, hanem szervezett. Nem értem, idehaza mindenki miért a Barcát elemzi meg emlegeti mindig követendő példaként? Az nem a mi szintünk. Nekünk a német középcsapatokat, a svájci élcsapatot kell követni. Ma a Bundesliga is kész csocsó, itt a labda, ott a labda, és általában az utolsó 20 percben valami történik, ilyen lett a foci. Kikkel játszunk mi Barcelona-focit? Hány magyar játékos van, aki a támadózónában mindig helyes döntéseket tud hozni? A védekezésünknél pedig meghúztuk a vonalat 26 méteren, ez a megfelelő, így messzebb vagyunk a kaputól. A mi védőinknek ez fekszik, mert ehhez van meg a megfelelő sebességük.”

Az elmúlt év(tized)ek magyar focijával érthetően kritikus Hathárom blog is a szerény, de határozott védekezésben látja az egyetlen lehetőséget. „Ha tovább folytatjuk az ütemes skandálást a támadójáték és Böde Danihoz hasonló hazai csillagok mellett, azzal csak egyetlen dolgot érünk el: érkezik egy újabb támadójátékkal házaló magyar géniusz, aki két, három, öt és tíz csatárt ígér majd, hogy aztán újabb nagy különbségű vereségeket szenvedjünk el nálunk erősebb csapatok ellen.

Azzal lehet vitatkozni, hogy nem biztosítottuk-e túl magunkat – az utolsó félóra román mezőnyfölénye mondjuk részben megadja erre a választ –, de egy dolgot fontos lenne belátni. Ez a csapat jelenleg ennyit tud, ilyen szinten van.”

Puskás, Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Göröcs, de még Nyilasi, Détári, Törőcsik és Illés Béla országában idáig legfeljebb idegenszívű nemzetáruló lehetett az, aki ilyesmit mond. De Storckot az eredmények igazolják, és – ha egy kis szerencsénk van – elhiszik neki, amit mond.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!