Jó esély van rá, hogy Afrika eddigi egyetlen aranylabdás futballistája, a libériai George Weah rövidesen elfoglalja hazája elnöki székét. De nem ő az egyetlen, aki a sportolóként szerzett népszerűségét a politika mezején akarta kamatoztatni – néha több, de főleg kevesebb sikerrel.
Magabiztos előnnyel, a szavazatok 39 százalékát begyűjtve nyerte a libériai elnökválasztás első fordulóját George Weah, ám mivel a voksok több mint fele kellett volna az azonnali győzelemhez, így november 7-én második kört tartanak, ahová rajta kívül a jelenlegi alelnök, a 29 százalékkal második helyen záró Joseph Boakai jutott be. Weah 1988-ban, 22 évesen szerződött Európába, ahol több mint egy évtized alatt megfordult a többi között a Monaco, a Paris Saint-Germain, a Milan és a Chelsea csapatában is. Karrierje csúcsán, 1995-ben első – és máig egyedüli – afrikaiként Aranylabdát kapott, így nem csoda, hogy odahaza valóságos idolnak számít. Mindezt már röviddel visszavonulása után megpróbálta szavazatokra váltani, de a 2005-ös elnökválasztáson alulmaradt Ellen Johnson Sirleaf ellen – aki egyébként akkor az afrikai földrész első választott női vezetője lett, 2011-ben pedig Nobel-békedíjat kapott. És bár innen, 5000 kilométer távolságból nehéz megállapítani, ki áll a jó és ki a rossz oldalon (ha egyáltalán léteznek ilyenek), nem néz ki túl jól, hogy Weah egyik legfőbb támogatója az ország korábbi véreskezű hadura, a jelenleg háborús bűnök miatti 50 éves börtönbüntetését Angliában töltő Charles Taylor. Weah tehát hamarosan az első valódi világsztár sportoló lehet, aki betöltheti országa legfontosabb politikai tisztségét.
Lássuk, az utóbbi években kik törtek még hasonló babérokra!
Vitalij Klicsko 2010-ben alapította meg UDAR, azaz magyarul „Ütés” nevű pártját, ami jól jelzi, hogy azért akad olyan, ami közös a bokszban és a politikában… A korábbi háromszoros nehézsúlyú profi világbajnok már 2004-től szót kért a közéletben, támogatta Viktor Juscsenko elnököt és a narancsos forradalmat, majd 2014-ben Petro Porosenko jelenlegi elnök támogatásával Kijev polgármesterévé választották. A szavazatok 57 százalékát kapta a fővárosban, ami a politikában szép eredmény, de persze közel sem annyira, mint ökölvívómérlege: 47 mérkőzésből 45 győzelem, ebből 41 kiütéssel. Az idősebb Klicsko fivér következetesen Európa-párti nézeteket vall, de az ukrán politika útvesztőiben jóval esetlenebbül mozog, mint annak idején a ringben.
Manny Pacquiaónál népszerűbb embert aligha találunk a Fülöp-szigeteken. Az egyedülálló módon nyolc különböző súlycsoportban is vb-címet szerző bokszoló mérkőzései alatt az egész országban megállt az élet, olyannyira, hogy statisztikailag kimutathatóan csökkent még a bűnözés is. Éppen ezért sokan jövendölik, hogy előbb-utóbb elnök lesz belőle, és ami azt illeti, nem is halad rossz úton. 2010-től képviselő, tavaly óta pedig a 12 tagú Szenátus tagja, ahová több mint 16 millió szavazattal választották be. És bár a többek közt gyilkosságokat is beismerő Rodrigo Duterte regnáló elnöknél valószínűleg csak jobb lehet, Pacquaio megítélését is beárnyékolja, hogy korábban azt találta mondani, „a melegek rosszabbak, mint az állatok”. Megjegyzéséért később elnézést kért.
Garri Kaszparov Vlagyimir Putyin egyik legfőbb kritikusaként már a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a politikában nem olyan könnyű valakinek mattot adni, mint a sakktáblán – főleg, ha az ember Oroszország első embere ellen mérkőzik. Kaszparov 1985-ben 22 évesen, máig a legfiatalabban lett sakkvilágbajnok, címét pedig egészen az ezredfordulóig őrizte. A szovjet időkben a Komszomol központi bizottságának tagja volt, de igazán csak visszavonulását követően vetette bele magát a politikába. Alapító tagja volt az ellenzéki Másik Oroszország mozgalomnak, Putyin elnökről pedig egy blogbejegyzésben kifejtette, hogy fasiszta irányba kormányozza az országot. Ezek után nem meglepő, hogy odahaza már többször előállították, így harcát jelenleg elsősorban nemzetközi színtéren folytatja.
Imran Khan neve Magyarországon nem mond túl sokat, de az 1992-ben világbajnok pakisztáni krikettválogatott csapatkapitánya a 200 milliós országban valódi nemzeti hősnek számít. Indiában és Pakisztánban a sportág kimagasló népszerűsége miatt számos volt krikettes dédelget politikai álmokat, közülük pedig Khannak van a legtöbb esélye, hogy a pályán elért sikereit legalább megközelítse a közéletben is. Pletykák szerint 2002-ben már fel is ajánlották neki a miniszterelnöki széket, amit azonban visszautasított, de még abban az évben parlamenti képviselő lett. 2013 óta a harmadik legnagyobb pakisztáni párt frakcióvezetőjeként tevékenykedik.
Arnold Schwarzenegger több szempontból is kakukktojás a listán, hiszen egyrészt ismertségét elsősorban nem sportolóként (testépítőként), hanem színészként szerezte. Másfelől pedig új hazájában, az Egyesült Államokban nincs esélye a legmagasabb politikai babérokra törni, mert az ország alkotmánya kizárja, hogy az USA-n kívül születettek induljanak az elnöki székért. Az idén 70 éves „Osztrák Tölgy” testépítőként hétszer nyerte el a Mr. Olympia és hatszor a Mr. Universe címet, majd túl számos filmszerepen 2003 és 2010 között Kalifornia állam kormányzója volt. A szóban forgó hét év megítélése ellentmondásos, ami biztos, hogy a költségvetési hiány ez idő alatt jelentősen nőtt. Schwarzenegger a Republikánus Párt színeiben politizál, de a legutóbbi elnöki kampányban kijelentette, nem szavaz Trumpra, pedig amióta amerikai állampolgár – 1983 óta – mindig „jobbra” voksolt.
Schmitt Pál képviseli a magyar sportot összeállításunkban, holott – főként az utóbbi időben – számos egykori olimpikon váltott a politikára. A legtöbbre azért mégis a párbajtőrözőként kétszeres olimpiai és világbajnok Schmitt vitte, még akkor is, ha a köztársasági elnöki poszt ma Magyarországon inkább csak szimbolikus jelentőségű. És kiváltképp az volt az ő idején, hiszen álamfői (sic!) ténykedése alatt egyetlen törvényt sem küldött vissza az Országgyűlésnek vagy kért normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Sportolóként, majd sportdiplomataként felépített tekintélyét alaposan megtépázta a 2012-es plágiumügy, amikor a HVG hetilap kiderítette, hogy kisdoktori disszertációja majdnem teljes egészében mások műveinek szó szerinti fordítása. A Semmelweis Egyetem végül visszavonta doktori címét, néhány nappal később pedig lemondott köztársasági elnöki tisztségéről.
Sportoltak még. A teljesség igénye nélkül készült listánkban azokra koncentráltunk, akik kiemelkedően sikeres sportkarrier után kóstoltak bele a politikába, így kimaradt számos olyan vezető, aki szintén rendelkezik valamilyen amatőr vagy félprofi sportmúlttal. Recep Tayyip Erdogan török elnök például fiatalon a jelenleg első osztályú Kasimpasa együttesében futballozott, a jelentős anyagi támogatást élvező klub stadionja ma az ő nevét viseli. E tekintetben nem követi teljesen a példáját a vele jó viszonyt ápoló Orbán Viktor, akinek szintén van labdarúgómúltja, ám az ő kedvenc stadionját Pancho Arénának hívják. És sem Erdogan, sem Orbán nem „merészkedett” addig, mint Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, aki 2011-ben, 52 évesen boldogan fogadta el odahaza az Év Focistája címet, pedig a másodosztálynál feljebb sohasem vitte.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!