Megyaszón a Marx Károly út végén, a Vanessza Csemege és az Árvarázs Diszkont között kell felmenni a cigánysorra. A háromezer lakosú községben, néhány méterrel a világvége előtt laknak Lakatos Laciék. A ház kocsival megközelíthetetlen. „Már szóltunk a polgármesternek, de csak ezeket a betondarabokat küldte, hogy töltsük fel a lyukakat” – mutat körbe Laci nagybátyja. Fontos ember a családban: ő szerzi az alkalmi munkát, másrészt neki van kocsija. Nem csoda, hogy félti. A rozoga Ford is fontos szerepet tölt be a család életében; ha Laci álmai egyszer valóra válnak, sokat ér majd.
Laci alig volt hatéves, amikor már mindenki tudta róla, hogy tehetséges. Édesapja és nagybátyja is nagy spíler volt a megyében, úgyhogy senki nem csodálkozott, hogy a kissrác éjjel-nappal rúgja a konzervdobozokat. Vagy amit éppen ért. Labdára nemigen futotta, legfeljebb az iskolacsapatban. Ott viszont már tudták: Lacinak kell passzolni, mert ő berúgja.
Horváth Emesével, Lakatos Laci mentorával baktatunk fel a házhoz. Emese óvónő, negyedik éve dolgozik Lacival. Azelőtt a Polgár Alapítvány Kiútprogramjának területi vezetője volt, mélyszegénységben élő embereknek segített vállalkozásaikat beindítani. Miután a program véget ért, jelentkezett az alapítvány Futball tehetségmentő programjába, mentornak. Így kapta Lacit. „Egy tehetségkutatón figyeltek fel rá, akkor alig múlt tizenegy. Sok száz gyerek közül választották ki, bekerült a programba. Úgy kellett elhozni otthonról, hogy előtte még Miskolcon se igen járt.”
Amikor jött a lehetőség, Zoli bácsi, a testnevelő nem gondolkodott sokat: őt ajánlotta a Polgár Alapítványnak. És vitték Lacit felmérőre. A speciális, erre a célcsoportra kifejlesztett mérésen a hatvanból ötvenhét pontot ért el – ilyet se előtte, se utána még senki. Az alapítvány a Diósgyőrt szemelte ki Lacinak, aki el volt varázsolva: még életében nem járt a diósgyőri stadionban. A klubnak is tetszett a srác, de nem akartak zsákbamacskát venni. Nyár volt, naponta két edzéssel, azt mondták: jöjjön, aztán majd meglátják. Buszjegyre nem volt pénz, de a nagybácsi segített: az öreg Ford naponta kétszer tette meg az utat. Oda-vissza hetven kilométer.
Amikor a klub végül igent mondott, Lacit abba az iskolába íratták be, amelyik éppen Emese óvodája mellett volt. „Mondtam is neki: mindenkit ismerek a suliban, nem tudsz olyan disznóságot csinálni, hogy ne tudjak róla!” De Laci nem volt balhés gyerek. A kollégiumban a csóró cigány sráccal nem bántak kesztyűs kézzel. „Az első időkben mindenét elvették vagy tönkretették. De ő nem panaszkodott, összeszorított fogakkal tűrte” – meséli Emese.
„Az első néhány hét elég rossz volt, de aztán szépen lassan minden megváltozott” – emlékszik vissza Laci. A vékony csontú gyerek a pályán bizonyított: mindjárt egy korosztállyal feljebb kezdett.
„Egyedüli cigány gyerek voltam a csapatban, ráadásul két évvel fiatalabb a többieknél. Egy ideig mindennap sírtam, de aztán összeszorítottam a fogamat, és azt mondtam: ezt végigcsinálom, ha addig élek is.”
2014 őszén, egy milánói tornán a Bologna ellen játszottak az elődöntőben. Laci a 3. percben gólt fejelt, a félidő végén kiegyenlítettek az olaszok. A második félidőben Laci bevágott egy tizenegyest, ezzel nyertek.
A döntőben a Milan következett.
„Nem sok esélyünk volt – nevet Laci. – Tízből kilencszer megvernek minket. A félpályán alig jöttünk át. Aztán kaptam egy labdát, elfutottam a szélen és belőttem. Nyertünk.”
Laci hihetetlen sztár lett Miskolcon. Interjúk, riportok, még a Four for Two magazin is írt róla.
Így történt meg az is, hogy Lakatos Lacinak a megyaszói cigánysorról 15 és fél évesen profi szerződést kínált a klub. Ő lett a valaha volt legfiatalabb profi labdarúgó a megyében, talán még az országban is. Minden képessége megvan, hogy ezt hosszú távon is be tudja bizonyítani.
„Néha úgy érzem, hogy túl nagy a bizonyítási vágy benne, de ez érthető, mert ő is tudja, honnan jött. Ha letisztul a játéka, nagyon szép jövő áll előtte” – mondja Vitelki László, Laci edzője. Az egykori élvonalbeli labdarúgó szerint a srác elképesztően gyors, talán a kombinatív játékban fejlődhetne. „Mondjuk, kicsit többet foglalkozhatna a tanulással is, mert nem buta gyerek, ha összekapja magát, simán lehetne négyes tanuló. De, persze, tudom, a foci az első – mondja Emese. – Hogy mi a titka? Szeretni kell őket. Egy ilyen srácnak, mint Laci, a legfontosabb az elismerés. Hogy túl tudjon lépni azon, hogy ő bármit csinálhat, akkor is csak egy cigány gyerek marad. Az ő hálájuk pedig az, ha maradnak és végigcsinálják.”
A profi szerződés után profi menedzser is került. Nem is akárki. Laci jövőjét ugyanaz a Vörösbaranyi József egyengeti, aki Dzsudzsák Balázsét vagy Koman Vladimirét is. „A múlt héten kaptam a menedzseremtől egy ugyanolyan cipőt, amilyet Dzsudzsi is használ. Király” – foglalja össze tömören a jelenlegi helyzetet Laci.
Az alig 16 éves megyaszói fiú nem siet. Szeretne bemutatkozni az NB I-ben, aztán ki tudja… A realitás az olasz vagy a holland első osztály, az álom a Real, a Barca és a Manchester United. „Egy a fontos: el innen! Látom, hogy apukámék mit gürcölnek. Mindent elvállalnak, hogy nekem ne legyen gondom semmire, csak a játékra. Szeretném visszaadni nekik. Tudom, hogy ezzel most nemcsak a magam életét változtathatom meg, hanem az övékét is. Az első profi szerződésemből egy házat veszek, ahová beköltözhet az egész család. Ja, és ahová autóval is be lehet majd állni.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!