Az 1. FFC Frankfurt–1. FFC Turbine Potsdam összecsapás a női Bundesliga egyik legkomolyabb párharca, ha mindenképp szeretnék a férfifutballból párhuzamot keresni, talán az El Clásico lehetne a megfelelő példa. A német női foci az egyik legerősebb a világon, a Bundesligában még a kispadokon is sorakoznak a klasszisok: japán világbajnokok, Afrika legjobbjai, amerikai és ausztrál sztárok. Ebből a mezőnyből emelkedik ki Marozsán Dzsenifer, aki utánpótlásszinten már mindent megnyert. Magyar zászló díszíti a stoplisát, kedvenc étele a töltött káposzta, és ha az ember hallja, ahogy édesanyjával magyarul beszélgetnek, szinte nem is hiszi, hogy pici kora óta Németországban él. Édesapja Marozsán János, a BVSC, a Siófok és a Kispest-Honvéd egykori négyszeres válogatott futballistája, aki 1996-ban Saarbrückenbe igazolt, s látván Dzseni elképesztő tehetségét a futballhoz, ott is maradt. Tudta: a női futball európai fellegvárában valóra válhatnak kislánya álmai. Így lett Dzsenifer német válogatott.

Azt, hogy Németországban imádják a női focit, tudom: néztem a telt házas meccseket a 2011-es, ottani rendezésű világbajnokságon, amikor a hajlakkgyártó cégtől a divatáruüzletig mindenki a válogatott játékosokkal reklámozta magát. Az érdekelt, hogy megy ez a „hétköznapokon”. Leszállok a metróról, és világossá válik, hogy a stadionig csak a Frankfurt- sálas szurkolókat kell követnem (egy órával a meccs előtt már gyülekeznek). Kérdezősködöm: kivétel nélkül imádják Dzsenit. Zászlókat lóbálnak, dobokat cipelnek. Közben fellobogózott busszal érkeznek a Turbine Potsdam szurkolói is. A stadion zsong, a lelátón megannyi Marozsán-mezes drukker. A belépéskor színes programfüzetet és egy német válogatott sálat nyomnak a kezembe. Vannak sajtóhelyek, VIP-ülések, a fotósok egymást tapossák egy jó képért – idehaza NB I-es férfimeccsen sincs ilyen hangulat. A szemközti oldalon az állóhelyek is megtelnek, mire a két szpíker felvezeti a friss bajnok U17-es csapatot. A lányokat rózsával köszöntik. Az ováció csak fokozódik a felnőtt kezdőcsapat bevonulására: szinte hokimeccsen érzem magam. A játék tempója feszes, a 22. percben a Frankfurt megszerzi a vezetést, és mint később kiderül: a győzelmet. A nézőtér – a hivatalos statisztika szerint 3180 fizető szurkoló – tombol. Dzseni szülei az állóhelyekről követik lányuk minden mozzanatát – a többi játékos családja is felfedezhető a sálas-dobos, ugráló tömegben. A lefújás után elindulunk, hogy gratuláljunk a frankfurtiak tízesének.

Mire átérünk (lépésben tudunk csak haladni, annyian szorongatják a büszke szülők kezeit) meccsnek már több mint húsz perce vége, ám Dzseni nem pihen: a Frankfurt-játékosoknak ilyenkor kötelező a levezető futás. A játékoskijárónál több tucat rajongó várja. Van, aki virágcsokrot hozott neki, mások a mezüket, sáljaikat szeretnék aláíratni. Van olyan is, aki súlyos betegsége ellenére jött ki a meccsre, hogy láthassa világhíres névrokonát – őt is Marozsánnak hívják ugyanis. Dzsenin nem látszik a fáradtság. Mindenkihez van egy kedves szava: hol németül, hol magyarul kérdez – és persze dedikál, dedikál, dedikál. Kattognak a fényképezőgépek, villognak a vakuk – szinte már csak mi maradtunk a stadionban. A biztonságiak elnéző mosollyal várják a szurkolói ostrom végét. Megszokták. Amikor kicsit lecsendesedik a roham, Dzseninek végre jut ideje üdvözölni szüleit. Pupillája mellett még mindig jókora bevérzés látszik – édesanyja már mutatja is telefonjában a fotót a pár nappal azelőtti állapotról. Dzseni dagadt, sötétlila monoklival mosolyog a képen. „Véletlenül fejbe rúgtak a labdával. Semmi komoly” – mosolyog.

A bajnokságból még két forduló van hátra, a Frankfurt a második a tabellán, amelyet a Jakabfi Zsanettel felálló VfL Wolfsburg vezet. „A Potsdam elleni három pont a Bajnokok Ligája-helyezés miatt volt égetően fontos. Nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük” – mondja Dzseni. A Bundesliga-idény végén pedig kezdődik a felkészülés a svédországi Európa- bajnokságra, ahol – emlékezzünk csak Sylvia Neid szavaira – Dzseni is ott lehet a keretben. Két éve egy súlyos sérülés miatt nem vehetett részt a hazai rendezésű vb-n, így most mindenki az ő bemutatkozását várja a felnőtt kontinenstornán. Én már megvettem a jegyem a svédországi döntőre…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!