Hiába a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) minden igyekezete, már megint a dopping a téma – és erről Usain Bolt tehet. Nem, nem kapták rajta tiltott teljesítményfokozó szerrel, ilyesmi sohasem történt a jamaicai sprinterkirállyal szenzációs pályafutása során. Azzal követte el a hibát, hogy nem nyerte meg utolsó egyéni versenyét, a 100 méteres síkfutás döntőjét Londonban. Bronzérme csalódást okozott, ünnepi búcsú helyett a „jó fiút” legyőzte a „rossz”. Az aranyat ugyanis Justin Gatlin (képünkön) nyakába akasztották, akit korábban kétszer is eltiltottak doppingvétség miatt.
A stadion közönsége már a döntő előtt füttykoncerttel fogadta a 35 éves amerikait, aki először tinédzserként bukott meg amfetaminnal, de ezt ráfogta egy gyógyszerre, amit figyelemhiányos zavarára kapott, így egy év elteltével újra versenyezhetett.
A 2006-ban kimutatott tesztoszteronra nem volt mentsége, végleges eltiltás járt volna az akkor már olimpiai és kétszeres világbajnoknak. De mivel együttműködött a hatóságokkal, csak nyolc évet kapott, amit fellebbezése után négyre csökkentettek.
Így hát 2010 óta megint ott lehet a mezőnyben.
A doppingellenes hadjáratot folytató Sebastian Coe, az IAAF elnöke nem is leplezte csalódottságát, amiért egy rovott múltú sportoló nyerte a világbajnoki címet. Vele együtt sokan úgy tartják, Gatlint örökre el kellett volna zavarni a futópályák környékéről.
Nem jó reklám a sportágnak, hogy ő az új bajnok, mert hát milyen példakép lesz belőle? A versenyző ügynöke és édesapja visszautasította ezt, szerintük Gatlin már megbűnhődött, akkor pedig tessék békét hagyni neki. Azt a félmondatot már hozzá sem kellett tenniük, hogy „hiszen úgyis mindenki doppingolt”.
Mert sokan gondolják így, valljuk be, nem is egészen alaptalanul. Ezen a lesújtó képen akar változtatni Coe, de nem könnyű. Amíg a szabályokat az IAAF állapítja meg, a stadion füttye inkább a szövetségnek jár, mintsem az újdonsült világbajnoknak.
Gyanús csúcsok.
A doppingellenőrzések szigorításával jó néhány atlétikai számban furcsa jelenség tanúi vagyunk: a győztes eredmények idővel nem javulnak, sőt egyre gyengébb teljesítménnyel lehet nyerni.
Akad néhány három évtizedes vagy még annál is régebbi világrekord, amit képtelenség megdönteni – ezek közül sokat a keleti blokk egykori doppingnagyhatalmainak sportolói tartanak.
Női 400 méter: 47,60 másodperc. Marita Koch, NDK, 1985
Női 800 méter: 1:53,26 perc. Jarmila Kratochvílová,
Csehszlovákia, 1983
Női súlylökés: 22,63 méter. Natalija Liszovszkaja, Szovjetunió,
1987
Női diszkoszvetés: 76,80 méter. Gabriele Reinsch, NDK,
1988
Férfi diszkoszvetés: 74,08 méter. Jürgen Schult, NDK, 1986
Férfi kalapácsvetés: 86,74 méter. Jurij Szedik, Szovjetunió,
1986
31
olyan atléta kapott érmet kései jóvátételként a mostani vb-n,
aki doppingoló ellenfelek miatt nem állhatott dobogóra korábbi játékokon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!