Kasza Róbert nemrég fölényesen nyerte a férfiak versenyét az öttusázók országos bajnokságán, ezzel hatszoros magyar bajnoknak mondhatja magát. A 32 esztendős sportoló előtt már csak Balczó András áll a rangsorban, nyolc elsőséggel. A tavaly egyéniben világ- és Európabajnoki ezüstérmes versenyzővel beszélgettünk.
– 24 éve hűséges tagja a KSI-nek, de úgy tudom, tornászként kezdett sportolni. Miért váltott sport- ágat?
– Annak idején Kovács István, Berki Krisztián edzője azt mondta, jó alkatom van a tornához, én el is határoztam, hogy olimpiát szeretnék nyerni, de hamar kiderült, hogy nem voltam olyan ügyes, mint gondoltam, a többiek előttem jártak. Közben a szüleim a bátyámat beíratták az öttusaszakosztályba, hogy megtanuljon úszni, és engem is felvettek. Nagyon jó volt a társaság, az edzők, családias, játékos volt a légkör, és én beleszerettem az öttusába.
– Az öt szám közül melyiket szerette meg a leghamarabb, és melyikkel barátkozott meg a legnehezebben?
– Az úszásnál jöttek először a sikerélmények. A mumusom a futás volt, de nagyon sok munkát fektettem bele, és most már nincs bajom vele, a liblingem pedig, amolyan „rotációs alapon” mindig az a szám, amelyik éppen a legjobban megy, de talán a vívás áll hozzám a legközelebb.
– Azt hallottam, hogy zárkózott természetű.
– Ezt így nem mondanám, a hétköznapokban inkább extrovertáltnak, mások iránt is érdeklődő embernek tartom magamat, de az biztos, hogy a versenyen rettenetesen „rossz természetű” vagyok, befelé fordulok, csak magamra figyelek, és nagyon próbálok koncentrálni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.
– Nem mondható, hogy Fortuna kegyeltje lenne, sokszor betegségek, sérülések akadályozták a felkészülésben, a versenyzésben.
– Ez egy olyan sport, ahol elég könnyen összejön egy balszerencsés mozdulat, van, hogy az ember leesik a lóról, vagy a futásnál szakad meg valami, a vívásnál, de még az uszodában is meg lehet sérülni. Biztos, hogy minden évben van valami nyűgöm, bajom, ez sok mindenből adódhat. Nem vagyok olyan atletikus típus, mint sok versenyzőtársam, én minden eredményemért vért izzadtam, erre büszke is vagyok. Néha belecsúsztam a túledzésbe, a túlversenyzésbe is, de a sérüléseket nem sajnálom, mert rengeteget tanultam belőlük, és remélem, kamatoztatni tudom a tapasztalatokat.
– A jövő héten kerül sor a kecskeméti Világkupára. Mennyire lesz erős mezőny?
– Közel egy világbajnoki mezőnnyel ér fel, valószínűleg mindenki itt lesz, aki számít, mert ez egy erődemonstráció, évek óta a Világkupa-sorozat legjelentősebb versenye. Mi is felsorakozunk a maximális létszámmal, és reméljük, hogy eredményes lesz a szereplésünk.
– Idén az év fő versenyét, a világbajnokságot Mexikóvárosban rendezik szeptemberben, előtte viszont július közepén Székesfehérváron lesz az Európa-bajnokság.
– A mi szempontunkból, a fontosságot tekintve a hazai rendezésű Eb és a világbajnokság közé egyenlőségjelet lehet tenni, és nagyon bízom benne, hogy Székesfehérváron is éremmel szolgálhatok a hazai közönségnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!