– Pár évvel ezelőtt megjósolta, hogy a spanyol és a magyar csapat a világ élvonalába emelkedik – és igaza lett.

– Valóban, ez már a 2011-es világbajnokságon látszott, amikor az alsó házban játszottunk: a spanyolok akkor a tizenegyedik helyen végeztek, mi a kilencediken. Bő egy hónapra a döntőben találkoztunk a spanyolokkal a trieszti junior-világbajnokságon, ahol a mostani kerettagok többsége már vízbe szállt. Eredetileg azt gondoltam, hogy a riói olimpiára érnek össze a csapatok, de már Londonban megmutatkozott, micsoda tehetség van ezekben a lányokban.

– Mitől ilyen jók az európaiak?

– Nem írnám le az amerikaiakat vagy az ausztrálokat sem, ahol iskolai sportnak számít. Ez a fiatalok sportja, sokan játsszák egyetemi éveik alatt. Az más kérdés, hogy mi lesz a diploma után. A nők esetében szűkebb a lehetőség, mint a férfiaknál, akik több országban, számos kiváló csapatban profi szinten űzhetik a sportot. Válogatott szinten pedig még nehezebb a helyzet, hiszen ez minimum két edzést jelent naponta, munka mellett ez nem megy, és rengeteg lemondással jár.

– Akár az anyaságról is le kell mondani?

– Kétélű dolog ez. Mert itt van például köztünk Kisteleki Dóra, aki férjhez ment, szült egy gyönyörű kislányt, kihagyott pár évet, majd visszatért. De sok olyan sportolót ismerek, aki nem tért vissza a szülés után. Mi, férfiak nem is tudjuk elképzelni, mivel jár ez. Válogatott szinten ugyanakkor mindenki tisztában van azzal, hogy mivel jár az edzés, a felkészülés, a versenyzés. A lányok pontosan tudják, mit vállalnak.

– Azt tudja, hogy a bronzérem után hogyan pihennek a lányok?

– Nem kötötték az orromra, de csak vasárnapig kaptak pihenőt. Nem sok idő, ma jár le.

– Persze, hiszen augusztus 12-én kezdődik a Világkupa Hanti-Manszijszkben.

– Lehet, hogy pihenhetnének többet is, de nekünk nincsen második sorunk, a junior korúakat pedig nem zökkenteném ki a felkészülési menetükből. Ez profi sport profi sportolókkal. A lányok pedig minden mérkőzést meg akarnak nyerni. S persze megszereztük már a vb-kvalifikációt, de ez is egy világverseny, nem is akármilyen, négyévente rendezik, érmet osztanak. Sokat tanulhatunk, és kíváncsi is vagyok arra, hogy mennyi esélye van az ausztrál vagy kínai csapattal szemben az oroszoknak vagy a spanyoloknak, s főként nekünk.

– Ön mennyire tudott pihenni az elmúlt egy hétben?

– A hétfőt és a keddet pihenéssel, városnézéssel töltöttem a kislányommal, és velünk volt egy angol cserediák is. Nagyon érdekes volt látni, ahogyan felfedezik a várost, és azt hiszem, nekem sem ártott, Budapest rengeteg változott. Szerdán, csütörtökön és pénteken délelőtt középfokú edzői tanfolyamot tartottam többek között Steinmetz Barnabásnak vagy éppen a másodedzőmnek, Németh Zsoltnak. Vagyis nem nagyon távolodtam el a vízilabdától.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!