MEGKÉRDEZTÜK…
…dr. Pavlik Gábort, a Testnevelési Egyetem Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének professor emeritusát, aki 26 évig látta el a magyar vízilabda-válogatott sportorvosi feladatait.

  <h1>Dr. Pavlik Gábor - Fotó: Koszticsák Szilárd, MTI</h1>-
  <h1>Sérülés jellege és a várható felépülési idő</h1>-

Dr. Pavlik Gábor - Fotó: Koszticsák Szilárd, MTI

- – Kép 1/2

– Milyen sérüléseket kellett ellátnia leggyakrabban 40 éves sportszakorvosi pályája során?

– Minden sportágnak megvannak a maga jellemző sérülései. A futballban az alsó végtag-, a térdés a bokasérülések a leggyakoribbak, a kézi- és kosárlabda esetében is rendszerint a nagy lendületű egymásnak rohanások, ütközések miatt lép valaki rosszul. A vízilabdában viszont nem igazán gyakori a sérülés a víz tompító ereje okán, de ott is fölszakadhat az arcbőr, könyökölésből adódóan kiesik egy fog vagy reped a dobhártya. És hát, nem lehet megúszni a birkózó- vagy a cselgáncsmeccseket sem végtagsérülések (térd, váll, könyök) nélkül.

– A küzdősportok eleve kemények, pláne a ketrecharc, de sokan a csapatjátékok közül a jégkorongot is brutálisnak tartják. Joggal?

– Valóban nagy a sebesség, sorozatosak az ütközések, ehhez képest a sérülések mégsem gyakoriak, hiszen a játékosok védőöltözetben vannak.

– És mi a helyzet ott, ahol a versenyzők nem is kerülnek kapcsolatba az ellenféllel?

– Az úgynevezett nem kontakt sportágakban sem ritka a sérülés. Atlétikai versenyeken például annyira nagy az izmok robbanékony teljesítménye, erőkifejtése, hogy gyakorta fordul elő rándulás, szakadás, elsősorban a comb hajlítóiban, tehát a hátsó tájékon, a vádli izomzatában, elszakadhat az Achilles-ín.

– Melyik sérülés tehet pontot az élsportolói karrier végére?

– Ha a mozgásszervben (pl. egy ízületben) olyan maradandó sérülés alakul ki, amelyen az operáció sem tud segíteni. Ilyenkor, kedvező helyzetben, a sérülés elszenvedője a későbbiekben többnyire csak alsóbb osztályú vagy szabadidősportra lesz képes, csúcsteljesítményekre már nem.

– Felgyorsítható a rehabilitáció?

– Az élsportolók, a válogatott tagjai esetében a sportorvosok mindent elkövetnek, hogy a sérült sportoló minél előbb újra versenyképes legyen. Elsősorban a gyógytornának van nagy jelentősége, de a fizioterápia eszközei, a lézer-, az ultrahang-, az elektroterápia vagy a bioptron lámpa használata is nagyon komoly segítség.

– Mennyire fölkészültek a sportorvosaink?

– A magyar sportegészségügy rendkívül odafigyel az élsportolók szakszerű és gyors ellátására. Fölkészültek vagyunk, még ha az anyagi lehetőségek terén nem is versenyezhetünk minden országgal. De előfordult, hogy egy sportoló türelmetlenségből külföldre ment kezeltetni magát, és kevesebb eredménnyel járt, mint nálunk.

– A sportolók, edzők hallgatnak a sportorvos szavára?

– Azt a sportoló is belátja, hogy egy betegen, sérülten lejátszott meccs hetekre, hónapokra visszavetheti a pályáján, netán örökre búcsút is inthet annak. Sportolóimmal, az edző kollégákkal mindig is megbíztunk egymásban, és iparkodtam úgy irányítani a sportolót, hogy ha nem muszáj, ne hagyjon ki versenyt. Ám beteg vagy komolyan sérült embert soha nem engedtem pályára.

Táblázatunk: Sérülés jellege és a várható felépülési idő

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!