Új korszak kezdődik a labdarúgásban: immár hivatalos, hogy a 2014-es világbajnokságtól bevezetik a gólvonal-technológiát. Kérdés persze, jó-e ez nekünk.
Sokak szerint épp ideje volt a FIFA illetékeseinek belátni, hogy nem élhetnek tovább a kőkorszakban. A (néha teljesen értelmetlen) hagyományaihoz foggal-körömmel ragaszkodó Angol Labdarúgó- szövetség (FA) az örkényi fordulattal szólva, amikor megpillantotta a kivégzőosztagot – Dosztojevszkijjel ellentétben – hirtelen sokkal haladóbb szelleművé vált. A kivégzőosztagot jelen esetben szurkolók milliói képviselték, akik Frank Lampard Németország elleni meg nem adott gólja után kartácstűz alá vették a nemzetközi szabályozásokat. A modernizáció legnagyobb kerékkötője ugyanis addig épp az FA volt. Vannak, akik azóta is eskü alatt vallják, hogy ha azt a gólt nem veszik el az angoloktól, a németek nem nyernek 4-2-re, és egész máshogy néz ki a 2010-es világbajnokság végső mezőnye is. Van egy angol honlap, amely kifejezetten arra szakosodott, hogy a Premier League játékvezetői ítéleteit boncolgassa minden forduló után. Nem meglepő, hogy az alternatív tabella, amit a bírói hibák kiküszöbölésével állítanak össze, egészen máshogy fest, mint a valós – pedig azt nehéz volna eldönteni, hogy a Premier League, a Serie A és a La Liga közül hol a leggyengébb a játékvezetés.
A FIFA persze kapálózott még egy kicsit, hátha mégse kell kiköltöznie a barlangból, ám a gólbíróval való bohóckodás maximum arra volt jó, hogy Vad II Istvánt az Anglia–Ukrajna Európa-bajnoki meccsen benézett (pontosabban be nem nézett) gólja után kis híján meglincselték a szomszéd országban. Blatter végül beadta a derekát: ha már úgyis meg kell lennie, legalább az ő neve álljon majd a futballtörténeti könyvekben a nagy újító címszó alatt, hadd pukkadjon Platini, aki szerint nem kéne olyan nagyon erőltetni ezt a gólvonal-mizériát (ellenben szétdobta az Európa-bajnokság rendezési jogait néhány szimpatikus ország között).
Vannak azonban, akik más állásponton vannak a futball modernizálását illetően: ők azt mondják, a tévedés a játék része, ha az öngólt se vesszük el a játékosoktól, csupán mert „tévedés”, hiba volt, bele kell törődni, hogy a játékvezetők is növelik a futball hibaszázalékát. Hogy a sportágnak szüksége van a Howard Webbekre (akit a Manchester United tizenkettedik játékosának csúfolnak), jót tesz neki, ha Graham Poll két sárga lap után elfelejti leküldeni a kiállítandó játékost – és hideg téli éjszakákon jólesik a kandalló előtt arról ábrándozni, be szép is lett volna, ha a bíró is látja azt a méteres lest, és nem esünk ki a negyeddöntőben. Szerintük a gólvonal-technológia bevezetése csak az első lépés a pokolba: a játék gépiessé, rideggé és monotonná válik majd. Az újítások üdvözlői ugyanis máris a FIFA karját akarják a kisujj után, és habzó szájjal követelik a kamu tizenegyesek és ordító lesek azonnali megoldását. Addig persze a szövetség szédítő sebességét ismerve még az Arsenal játékoskerete is szépkorú lesz.
A mostani döntés vélhetően sokat fogja még kísérteni a FIFA szakembereit, akik eddig azt hangoztatták, hogy azért nem hívei a puccos megoldásoknak, mert a Mucsaröcsöge II pályáján épp olyan játéknak kell folynia, mint a Wembleyben. Hát, eztán nehézkes lesz erre hivatkozni – már ha nem dobnak szét néhány millió GoalRefet közbeszerzési alapon világszerte.
Hogyan működik?
A FIFA a sikeres tesztek után két technológia használatát engedélyezte. Az első a teniszmeccsekről már ismert Hawkeye, azaz Sólyomszem: a mérkőzés eseményeit kamera rögzíti, a rendszer pedig azonnal jelez, ha a labda teljes felületével áthalad a gólvonalon. A másik a GoalRef, azaz Gólbíró: ennél a technológiánál mágneses mezőt alakítanak ki a gólvonal mögött, amit a labdába épített mikrochip érzékel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!