Mire kézbe veszi a lapot az olvasó, már tudja, mi lett az idei hetedik Real Madrid-Barcelona mérkőzés (El Clásico) eredménye, de talán még így is érdekes lehet néhány adat e párharc történetéből. 250 ezer forintnyi euróért lehetett jegyet kapni rá.

Kocsis Sándor Barcelona

- – Kép 1/4

A két klub legelőször a spanyol Király-kupa 1902-es elődöntőjében találkozott egymással, a Barcelona Madridban tudott nyerni 3-1-re. Azóta hivatalos mérkőzésen összesen 215 alkalommal adott egymásnak randevút a két ősi rivális, az örökmérleg pedig egészen kicsit a fővárosiak javára billen: a 45 döntetlen mellett a Real 86, míg a Barca 84 győzelmet számlál, az összesített gólarány 361-347 a Madrid javára. Kettejük viszonya az ’50-es évek elején, Alfredo di Stefano vitatott szerződtetése kapcsán mérgesedett el igazán. A legendás csatár szóban mindkét klubbal megállapodott, végül azonban a Real Madrid igazolta le. A Barcelona szerint politikai nyomásra kellett lemondaniuk di Stefanóról (a Real élvezte a Franco-rezsim támogatását). A Real mindenesetre jól járt a kétszeres aranylabdás argentinnal, akivel 1953 és 1964 között nyolc bajnoki címet, és öt BEK-trófeát nyert. Ebben az időszakban több magyar is megfordult a két klubnál (Barcelona: Kubala László 1951-1961, Kocsis Sándor 1958-1966 és Czibor Zoltán 1958-1961; Real Madrid: Puskás Ferenc 1958-1966), és mindnyájan sze­reztek gólokat a rangadókon. Sőt, olykor mindkét félnél akadt ma­gyar gólszerző: egy 1959-es mérkőzésen (Barcelona–Real Madrid 3-4) egyik oldalon Czibor, a másikon Puskás, a BEK 1960-as elődöntőjében (Barcelona–Real 1-3) Kocsis, illetve Puskás, egy 1961-es bajnokin (Real–Barcelona 3-2) pedig Puskás, valamint Kubala talált be.

Az indulatok egy-egy átigazolás kapcsán később is rendre kiéleződtek. A legemlékezetesebb Luis Figo esete: 2002 novemberében, két évvel azután, hogy Barcelonából Madridba igazolt, szöglethez készülődve egy disznófejjel vették célba a katalán drukkerek.

 

Ki a jobb? 

Lionel Messi 100 millió eurót ér. Cristiano Ronaldo 90 milliót. Egy hónap se, és kettejüknek már négy Aranylabdája lesz. Lehetnének még jobbak? A szakértők, kritikusok és gyűlölködők véleményeiből összegyűjtöttük kettejük hiányosságait. 

Messi

Precíz szabadrúgáslövő. Bár kiválóan céloz, a lö­vőerején még lenne mit fejlesztenie. Tizenhatról életveszélyes, harminc méterről már ritkán jár sikerrel. Az argentin csendes, kerüli a reflektorfényt és a felelősséget. Sokkal jobban érzi magát a Barcában, ahol csak a góllövéssel kell törőd­­­nie: válogatottjában nem tud igazi vezérré válni.

Egylábas játékos. Ballal megállíthatatlanul cselez, míg jobbját igyekszik eldugni. Az argentin tizenegyben ezért nem vált be középcsatárnak; a legtöbb edző inkább az ékek mögötti résben próbálja elhelyezni őt, eddig kevés sikerrel.

Nem cikkeznek róla, de Messi gyenge büntető rúgó. A Barcában 22-ből hatszor hibázott. 15-öt a kapu jobb oldalába küldött; a Sevilla kapusa szerint Messi kiszámítható. Az argentin 72 százalékban értékesíti a tizenegyeseket, míg Steven Gerrard (Liverpool) 92, Frank Lampard (Chelsea) 94 százaléknyit ver be.

C. Ronaldo

Csak örökölni lehet tőle a labdát – állítják ellendrukkerei. Ebben van némi igazság, hisz, ha lát rá módot, egyedül szereti megoldani a helyzeteket a tizenhatos közelében. Tavaly 13 gólpasszt hozott össze Madridban, ami már jelentős javulás: a Manc­hester United-ban szezononként átlagosan 7 gólpasszt jegyzett.

Nyomás alatt Ronaldo gyengén teljesít. 2008-ban büntetőt rontott a BL-dön­tő­ben, egy évvel később is leszerepelt a Barca ellen. Válogatottjában a 2004-es EB-n és a 2010-es vb-n sem csillogott. Madridban azonban mintha kevésbé zavarná a nyomás. A Copa del Rey tavalyi döntőjében éppen a katalánok ellen lőtt győztes gólt.

Ám még a legelvakultabb madridisták sem tagadják, hogy Ronaldo hajlamos a kelleténél többször hasra esni, kiváltképp a tizenhatoson belül. Az állandó reklamálásokkal nehezen szerethető játékost csinált magából.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!