Fazekas László egyike a három magyar ezüstcipős labdarúgónak: 1979-ben lett a második legjobb góllövő Európában. Idehaza csak az Újpestben focizott, az 1960-as, ‘70-es években sorozatban hétszer volt bajnok a lilákkal. 92 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. 1968-ban tagja a Mexikóban olimpiai aranyat nyert csapatnak. Kétszer – 1978-ban és 1982-ben – játszott világbajnokságon. Az elsők között szerződött engedéllyel külföldre, Belgiumba. Antwerpenben él, telefonon beszéltünk vele.
– Gondolom, nézte a vb-t. Kinek szurkolt?
– A belgáknak, természetesen. Nem minden meccset láttam, de azért a többségét igen. A vb-k amúgy arra is jók, hogy kiderüljön, merre fejlődik a világ focija.
– És merre?
– Egyre fontosabb az erőnlét. Nézzék meg, azok a csapatok jutottak el a legjobb nyolcig, amelyek a legjobban bírták a klímát és a sokszor 120 perces meccseket. Fontos a gyorsaság – nemcsak a futásban, hanem a gondolkodásban is. A védekezés és a technikai képzettség. Ezek nélkül ma nincs foci. Ma már nincsenek nagy különbségek, a kis csapatok is megverhetnek bárkit. Emlékszem, annak idején a ’70-es években a Dózsával sokszor hívtak minket Dél-Amerikába és Közép-Amerikába. Costa Ricát, Kolumbiát, Chilét rendszeresen megvertük. Egy magyar klubcsapat. Ma már ez elég furán hangzik, nem?
– Mi volt az ön számára a legnagyobb csalódás a vb-n?
– A spanyolok és a brazilok játéka. Persze ha a holland meccsen 1-0 után David Silva lövése bemegy, akkor most egészen más lenne a helyzet. A hollandoknak azon a meccsen minden összejött, a spanyoloknak meg nem. Casillas még életében nem védett ilyen rosszul. Ettől még nem lesznek kevésbé jó focisták.
– És a brazilok?
– A németek elleni meccset Scolari bukta el. Rosszul mérte fel, hogy mennyire jó a csapata Neymar és Thiago Silva nélkül, és úgy küldte ki a játékosait, hogy játsszanak szépen, támadjanak sokat és nyerjék meg a meccset. A brazilok az egész vb-n a tűzzel játszottak. Neymarral meg lehet reszkírozni ezt a játékot 4-2-4-ben, de a németek ellen már sokkal jobban meg kellett volna szervezni a védekezést. Ezen a meccsen véres verejtékkel kellett volna nyerniük, ehhez képest szépen akartak játszani. 5-0 után nem tudtam tovább nézni, kikapcsoltam a tévét. Sajnáltam a brazilokat.
– Választott hazája, Belgium volt a „titkos favorit” a torna előtt. Csalódottak a belgák?
– Az egyik szemük sír, a másik nevet. A vb előtt kiegyeztek volna a legjobb nyolccal, de azon a szerencsétlen meccsen nyerniük kellett volna. Az argentinok egyáltalán nem játszottak jól, 82 percen át szinte semmit nem csináltak. Csak rúgtak egy gólt. Pedig ez a belga csapat most nagyon jó. Sok a tehetséges fiatal, a 23 fős keretből csak 3 játszik Belgiumban, a többi európai topcsapatokban. Egyébként ez az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapat a vb-n, 2-3 éven belül már lesz annyi rutinjuk, hogy nagy tornát nyerjenek.
– A ’80-as években volt egy nagyon jó garnitúrájuk: ’80-ban ezüstöt nyertek az Európa-bajnokságon, olyan játékosaik voltak, mint Gerets, Cuelmans, Cools. ’86-ban elődöntőt játszottak a vb-n Pfafffal, Vanderberh- gel és Scifóval. Aztán nagy csönd. Hogy kerültek elő most ezek a tehetséges fiatalok?
– Szisztematikus munkával és sok bevándorlóval. A 2000-es évek elején teljesen átalakították az utánpótlásképzésüket. 2008- ban az a generáció már a pekingi olimpián negyedik lett. Ennek a gárdának a gerincét olyan játékosok adták, akik ma már világsztárok, elég, ha csak Vincent Kompanyt (Manchester City), Thomas Vermaelent (Arsenal) vagy Marouane Fellainit (Manchester United) említjük. Az utóbbi évtizedekben a belga társadalom nagyon sokszínű lett, rengeteg bevándorló érkezett, és ez a focin is meglátszik. A kezdő tizenegyből heten nem Belgiumban születtek, de a szüleik biztosan nem. A válogatott azért lehet sikeres, mert ezeket a különböző kulturális hátterű fiatalokat eredményesen integrálja.
– Nem túl eredeti kérdés, de akkor mi a különbség a magyar és a belga fiatalok között?
– A mentalitásban van különbség, az biztos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
