Csak akkor, ha a vb beruházásainak jelentős része összeegyeztethető az ország hosszú távú érdekeivel. Jó példa az 1992-es olimpiának otthont adó Barcelona, vagy a 2012-es játékok házigazdája, London. Mindkét helyen már régóta eltervezett célokat valósítottak meg a játékok apropóján. – Németország esete ugyancsak azt mutatja, hogy a tudatosság aranyat érhet – mondja Dénes Ferenc sportközgazdász a VH-nak. – A 2000-es évek elején a német foci enyhén szólva is a padlón volt. De tíz év alatt felfuttattak egy komplett iparágat, a labdarúgást.
Aztán ott van Olaszország. Évek óta szeretnének valami jelentősebb labdarúgó-eseményt rendezni, hogy végre felújíthassák az öregedő stadionjaikat. A lengyel–ukrán közös Európa-bajnokság legfőbb hozadéka pedig az uniós pénzekből megvalósított ezernyi infrastrukturális fejlesztés volt.
„Persze a gazdasági hatásokat nem önmagukban, hanem a társadalmi hatásokkal együtt kell nézni.
A társadalmi problémákat viszont a világbajnokságok és olimpiák nem oldják meg, csak elodázzák – emlékeztet a közgazdász. A brazil tüntetőknek sem az a bajuk, hogy hazájukban futballozik a világ, hanem hogy kevés a fizetésük.
Így vagyunk ezzel mi, magyarok is az Eb-vel, az olimpiával vagy bármi mással. Akkor volna érdemes gondolkodni a rendezésen, ha száz megkérdezett emberből 90 azt mondaná, hajlandó a fizetéséből mondjuk öt éven át ezer forintot áldozni erre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
