A szövetségekhez legkorábban júniusban érkezhetnek meg a pénzek, amelyek sportágankénti pontos felosztása egyelőre nem nyilvános. A legtöbben titkolják is, mekkora összeg esik rájuk, a Magyar Judo Szövetség azonban a jövő heti budapesti Európa-bajnokság kapcsán rendezett sajtótájékoztatóján bejelentette, egymilliárd forintos kormánytámogatást kapnak júniustól. A folyósítás előfeltételeként a szövetségeknek rendezniük kell összesen közel félmilliárdos adósságaikat, amely kormányzati forrásból napokon belül meg is történik – ezeket a pénzeket várhatóan levonják a későbbi támogatásból. Mint azt Szabó Bence MOB-főtitkár lapunknak elmondta, a 15 milliárdban benne vannak az ingatlanfejlesztésre szánt jelentős összegek is, és mivel ezek az állami kezelésben lévő Nemzeti Sportközpontokon át kerülnek majd elköltésre, így tulajdonképpen az államnál maradnak.

A milliárdok folyósítása tehát várhatóan nyáron kezdődik, a szövetségekben addig is biztosítottnak tűnik a gondtalan működés, ugyanis a többség eleve úgy számolt, hogy a tavaly ősszel bejelentett programból legkorábban ez év második felében lát pénzt. Borkai Zsolt MOB-elnök nemrég egy interjúban elmondta, a mostani kormányzati támogatás vélhetően meg is haladja majd a korábban bejelentett 15 milliárd forintot, de mindenképpen 20 milliárd alatt marad. Az elsőre megfogalmazott igények a 16 szövetség részéről még ezt az összeget is túllépték volna, de a MOB igyekezett mindenkit visszarántani a realitások talajára, hogy aztán az Emberi Erőforrások Minisztériumával (Emmi) és a Nemzeti Sportközpontokkal (NSK) egyeztetett anyagok már kizárólag sportszakmailag és gazdaságilag is támogatható elképzeléseket tartalmazzanak. „Meglehetősen heterogén volt a kép, ami a hozzánk beérkező sportágfejlesztési stratégiákat illeti” – mondta lapunknak Szabó Bence MOB-főtitkár, majd hozzátette: „volt, aki rögtön megértette mit várunk, az ő anyagaikat maximálisan el lehetett fogadni. Mások viszont még mostanra sem tudtak teljes mértékben támogatható koncepciókkal előállni, így az ő ügyüket a határidő közeledtével a MOB vette kézbe, úgyhogy még számítok némi vitára a rendelkezésre álló pénz elosztását illetően.”

A szövetségeknek a 2020-ig terjedő időszakra kellett kidolgozniuk stratégiájukat, de a szóban forgó pénzek egyelőre csak a 2013-as évre szólnak. „A nagyobb infrastrukturális befektetések között ugyan lehetnek olyanok, amelyeket elég egyszer megtenni, de minden mást, amibe most belekezdenek a szövetségek, folytatni kell jövőre, és azután is. Gondoljunk csak bele, ha az idei támogatásból sikerül elindítani valahol egy edzői programot, azt nem lehet fél év után abbahagyni, nem lehet azt mondani, hogy elfogyott a pénz. Ezért is nagyon fontos, hogy ne egyszeri támogatásról legyen szó. Úgy látjuk, hogy a kormányzati szándék megvan a folytatásra, erre a miniszterelnök úr sportszeretete garancia is. Hogy a feltételek is adottak lesznek-e, azt persze nem tudhatjuk, legfeljebb bízhatunk benne” – nyilatkozta Szabó Bence.

A fentiekből kirajzolódik egyfajta veszélyforrás is, amely mostanság nem először bukkan fel a magyar sportban. A 2011-ben indult, a látványsportágak fejlesztését célzó TAO-program kapcsán már többen kifejtették, hogy ha egyik pillanatról a másikra megszűnne (az EU egyelőre 2015-ig engedélyezte), túlságosan nagy űrt hagyna maga után. A januári Magyar Labdarúgás Fórumán Dénes Ferenc sportközgazdász például elmondta, a klubok jelenleg a TAO-pénzek felhasználásával sokkal többet költenek, mint amennyi bevételre maguktól szert tudnak tenni, így ha „kirántják a talajt a lábuk alól”, önerőből nem tudják fenntartani a színvonalat, hamar hatalmas adósságba kerülhetnek, és akár még az is előfordulhat, hogy idővel rosszabb helyzetben találják magukat mint amiben TAO-program előtt voltak.

Ugyanez igaz lehet a 16 kiemelt sportágra is, azaz az idei bő esztendőben túlköltekezve sokkal nehezebb lehet majd átvészelni a szűkebbre szabott éveket, ha a források később elapadnak. Szabó Bence szerint éppen ezért örömteli, hogy több olyan anyag is beérkezett hozzájuk, amely a pénzek elköltésén túl olyan befektetéseket is tartalmaznak, amelyek hosszú távon nyereséget hozhatnak az adott szövetségnek. A főtitkár kiemelte a kajak-kenusok, az úszók és a sportlövők koncepcióit. A kajak-kenu szövetség már korábban is nagy hangsúlyt fektetett olyan a turisztikai célú létesítményfejlesztésekre, programokra (pl. csónakházak, sárkányhajózás), amelyek az embereket a vízhez csábíthatják, és így jelentős bevételeket hozhatnak.

A szóban forgó 15-20 milliárdos összeg egy jelentős hányada egyébként, ahogy MOB-főtitkár fogalmazott, a szövetségek számára csak „virtuális pénz”, ugyanis az ingatlanfejlesztésre szánt milliárdokat a Nemzeti Sportközpontokon keresztül költik majd el a szövetségek. Ráadásul az ingatlan beruházásokat az NSK „árazza be”, azaz az állam eldöntheti, hogy az egyes sportágaknak szánt összegekből mennyit „tart vissza” a létesítmények fejlesztésére. A szövetségek rendelkezésére bocsátott összegek így majd utánpótlás-nevelésre, edzői és sportolói programokra, versenyek rendezésére, utazásokra vagy épp a sporttudományi háttérre fordíthatók.

A fentebb említett veszélyforrással és „apró betűs résszel” együtt azért így is óriási volumenű programról van szó, amely nagy lökést adhat a kiemelt olimpiai sportágainknak. (Apropó, olimpiai sportágak, Szabó Bence leszögezte, természetesen az ötkarikás programból kikerülésre jelölt birkózás is részesül a mostani milliárdokból, hiszen a riói játékokig, ahol még biztos a szereplése, egyformán kezelik a többi sportággal.) Ha a most lehívandó összegeket több éves távlatban gondolkodva, a gazdasági realitásokat figyelme véve használják fel a szövetségek, akkor ezek a milliárdok mindenképp többek lesznek egyszeri mentőövnél.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!