Azért van abban valami báj, amikor labdarúgó-szurkolók arra kérnek egy regnáló miniszterelnököt, hogy távolítsa el egyik bizalmasát, mellesleg a kormánypárt pártigazgatóját és alelnökét az ország legnépszerűbb klubjának az éléről. Márpedig ez történt a minap. A Ferencváros klubigazgatójával, Kubatov Gáborral.
A Fradi ultrái évek óta harcban állnak Kubatovval. A múlt vasárnap már a Hősök terén is tüntettek, mert szerintük „káros a politika jelenléte a futballban”, és Kubatov távozását követelik. A klubvezető is megszólalt. Azt mondta: az a baj, hogy az ultrák jobbikosok. Vagyis nem az, hogy egy politikus irányít egy sportklubot. A Fradi szurkolói csoportjának egyik vezetője (kápója!), Hamberger Ádám tagadta, hogy politikai érdek állna mögöttük. Az ügyben járatosak azért szívesen emlegetik azt a tavalyi esetet, amikor a csapat egykori vezérszurkolója, Szilágyi György jobbikos parlamenti képviselő lemondásra szólította fel Deutsch Tamás fideszes politikust és sportvezetőt, aki foggal-körömmel védte a paralimpiai szövetség lakáspanamával vádolt elnökét. De ha kapcsolatot keresünk sport és politika között, felidézhetjük a Fidesz-székháznál intézkedő kopaszokat is, vagy azokat a kigyúrt úriembereket, akik a Nemzeti Választási Iroda előtt akadályozták meg, hogy a szocialisták beadják népszavazási kérdéseiket. A Fradi Security egykori és mai tagjai nyilván és valószínűleg munkaköri kötelességből vesznek részt politikai akciókban.
A politika azonban nem ma kezdett belemászni a sportba, különösen a labdarúgásba. Dr. Springer Miklós, a Fradit egykor alapító Springer Ferenc unokája egy interjúban mesélte, hogy 1944-ben, Jaross Andorral kezdődött minden. Ő szimplán népszerűséget vásárolt a maga és a nyilaskeresztes párt számára a Fradi elnöki székével. „Elnökké választották, de soha senki nem látta. Tudja, a Fradi tömeget képviselt és képvisel ma is, a politika meg nem mellőzheti a tömeget” – mondta a legendás alapító unokája a 24.hu-nak.
Aztán, 1945 után szinte minden komoly sportegyesület élére politikai komisszár került. A Honvédot például a rettegett honvédelmi miniszter, Farkas Mihály irányította. A legenda szerint aki nem akart a Honvédhoz igazolni, azt behívták katonának. Így lett kispesti a Teherfuvar kapusa, Grosics Gyula. A kor másik élcsapatának, az MTK-nak (Textiles, Vörös Lobogó, Bástya) Rákosi bizalmi embere, Vass Zoltán volt az elnöke akkoriban. Az MTK egy ideig az ÁVH csapata volt. A „renitens” Fradi élére a rettenthetetlen kommunistát, Münnich Ferencet állították, de a szurkolókkal már neki is folyton meggyűlt a baja. Az Újpest a Belügyminisztérium „alá” tartozott, és mivel a Ferencváros szurkolói ellen gyakran vezényeltek rendőrrohamot, szépen lassan kialakult a máig tartó Fradi–Újpest ellenségeskedés. Amit néha felfüggesztenek a klubok vezérszurkolói, ha mondjuk tévészékházat kell ostromolni.
A rendszerváltás után a Fradi majd' hét évig állt ellen a politikának, mígnem Benedek Fülöp földművelésügyi államtitkár, majd Torgyán József kisgazdaelnök lett a klub első embere. Utóbbi nem kis feltűnést keltett, amikor megjelent a díszpáholyban: fehér öltönyben, zöld nyakkendővel és zokniban. Kétséges, hogy a Független Kisgazda Pártnak ettől nőtt volna a népszerűsége.
Nagy üzlet nem igazán volt a sportban, szinte az összes sportszövetség vastagon veszteséges volt, de a dicsőségben lehetett fürdőzni egy kicsit. Voltak olyanok is, akik – bár időközben politikusok lettek – valóban aktív sportpályafutást koronáztak meg sportvezetői karrierrel. Ilyen Baráth Etele egykori szocialista miniszter, aki 1995 óta áll a Kajak-Kenu Szövetség élén.
A második Fidesz-kormány eljövetele után lett igazán zsíros állás egy sportszövetség vagy klub irányítása.
2012–2013-ban már 142,6 milliárd forint sporthoz köthető kiadás volt a költségvetésben, tavaly pedig, egyetlen évben 168,6 milliárd. Most már nem is olyan rossz dolog sportszövetségi vezetőnek lenni, ha a kormány évente több mint ötvenmilliárd forintot enged át a társasági adóból öt, úgynevezett látványsport (labdarúgás, kézilabda, vízilabda, kosárlabda, jégkorong) támogatására.
És ebben még nincsenek benne a stadionépítések, amelyek többsége többmilliárdos, közbeszerzés nélküli, kiemelt beruházásként elég kecsegtető biznisz. A többi 16 kiemelt sportág (asztalitenisz, atlétika, birkózás, evezés, judo, kajak-kenu, kerékpár, korcsolya, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, tenisz, torna, úszás, vívás) pedig 2020-ig összesen 135 milliárd forintot kap fejlesztésekre.
Vagyis érthető, miért van szükség a sportban is megbízható emberekre. Olyanokra, akikre nyugodtan rá lehet bízni a beszedett és továbbosztott adóforintokat. Mindegy, hogy az illető látott-e már valaha jégkorong- vagy kézilabda-mérkőzést, teniszezett- e, vagy hogy a klub szurkolói szeretik vagy a hátuk közepére kívánják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!