Jobbak vagyunk, mint két éve.
- Kétszer ennyi pénzből ott lehetnénk az elitben.
- Interjú Halász Zoltánnal, a Jégkorong blog szerkesztőjével.
– Ha nem értük is el, amiért Szentpétervárra utaztunk (értsd: nem maradtunk bent az elitben), rólunk beszélt a hokis világ. Legalábbis a szurkolóinkról. Tényleg ennyire meglepő, amikor néhány száz hokiszurkoló egyszerre üvölt?
– A hoki nem olyan, mint a foci, inkább az NBA-re emlékeztet. Általában családias, baráti, nyugodt a hangulat. Ez egy zárt klub, évről évre ugyanazokkal a válogatottakkal. A finnek például drukkolnak, drukkolnak, de nem esnek kétségbe, ha csak negyedikek lesznek. Náluk nem akkora csoda ez, mint nálunk, akik nyolcvan év alatt másodszor játszottunk a nagyok között. Nekünk ünnep, nekik megszokás.
– „Háromféle csapat van a világelit közelében. Az állandó A csoportos, az örök B csoportos és a liftezők. Nagyon klassz lenne, ha végre állandó liftezők lehetnénk.” Ezt mondta a világbajnokság előtt a VH-nak. Most, hogy megint kipottyantunk az elitből, mit mond: már azok vagyunk?
– Nézzük csak meg a japánokat! Két éve miattunk nem jutottak fel az A-ba, egy gólon múlt. Erre mit csinálnak? Az A/1-ből is kiesnek. Minden benne van a pakliban. Ennek ellenére én azt mondom, mostantól mindig a feljutás lesz a cél. A csapatunk megvan hozzá, és bárki lesz az ellenfél, lesz esélyünk ellene. Ez óriási előrelépés az elmúlt évekhez képest.
– Hol tartunk az építkezésben? Úgy tűnik, egyre jobb az utánpótlásunk, egyre több a fedett pálya. Ezek mennyi idő alatt hozhatnak mérhető eredményt?
– Az eredmény már most is mérhető. A vb egyik legélesebb meccsén, a németek ellen négy juniorral, egy sor MOL-ligás és több EBEL-játékossal is nagyjából az 58. percig partiban voltunk, miközben a túloldalon négy NHL-játékos, köztük két valódi sztár korcsolyázott. Vagyis van merítésünk. De látni kell, hogy a valódi előrelépéshez sok pénzre volna szükség. A csapatsportok közül talán a hokiban lehet viszonylag kis pénzből ütőképes csapatot összerakni. De ez a „viszonylag kis pénz” is a duplája annak, amennyit egy átlag magyar csapat költeni tud. A mostani 100-150 millió helyett 250-300 millióból már sokkal jobb bajnokságot lehetne csinálni. A jobb bajnokság pedig jobb játékosokat termel. Olyanokat, mint például Vay Ádám, aki olyan jól védett a vb-n, hogy szerződtette a Minnesota Wild.
– Megtettünk mindent, ami tőlünk tellett, vagy maradt még ebben a csapatban?
– Abszolút. De látszik, hogy tudunk ennél jobban is játszani, amiből viszont az következik, hogy lehetünk eredményesebbek, már akár rövid távon is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!