„Legyen úgy, mint régen volt!” – ezt a mondatot írta kézzel Orbán Viktor annak a levélnek a végére, amelyet a Magyar Labdarúgás Fórumának címzett, és amelyet a szerdai, Papp László Sportarénában tartott rendezvényen fel is olvastak.
A miniszterelnök ezt az óhaját alighanem elsősorban a hazai labdarúgás színvonalával kapcsolatban fogalmazta meg, azonban az eseményen elhangzott előadások egyik tanulsága éppen az, hogy a magyar sport, és ezen belül a labdarúgás helyzete néhány tekintetben egyre jobban hasonlít a régire – mondjuk az 1990 előtti állapotra. Dénes Ferenc közgazdász, aki 1998 és 2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium sportügyekért felelős helyettes államtitkára volt, számítása szerint a magyar sportba áramló pénzek kétharmada jelenleg a költségvetésből érkezik. Vagyis a magyar sport kétharmadrészt politikafüggő – és ez alól természetesen a labdarúgás sem kivétel, sőt…
Az elfogadott 2013-as költségvetésben 15,9 milliárd forintot találunk a labdarúgással összefüggésben. Ennek nagy részét, mintegy 9 milliárd forintot az új debreceni Nagyerdei Stadion építési költségének idei évre eső szelete teszi ki (az összköltséget 12,5 milliárdra becsülik, azaz legalább 3,5 milliárddal terheli majd a 2014-es büdzsét is). A Nemzeti Sportközpontok számára idén 4,8 milliárdot utal át az állam. A szervezet főigazgatója, Vígh László kormánybiztos szintén előadást tartott a Magyar Labdarúgás Fórumán, ebben elmondta, legfőbb projektjeik idén az 1996 óta félkész állapotban lévő Tüskecsarnok (ez több sportág igényeit is kiszolgálná) felépítése, a Puskás Ferenc-stadion állapotának felmérése és a szükséges felújítások, átépítések elvégzése, valamint az ennek szomszédságában felépülő új nemzeti aréna terveztetése lesznek. A kormánybiztos elmondta, az új stadion várhatóan 2016 végén, 2017 elején készül el. Kérdésre Vígh László a beruházás pénzügyi részleteiről is beszélt: „Nagyméretű stadionok esetén összehasonlítási alapot nyújtó adat, ha az összköltséget elosztjuk a székek számával, azaz kijön, hogy mennyibe kerül egy férőhely. Európában 1450 és 10 ezer euró között változik ez az összeg, a legolcsóbb példa az Espanyol csapatáé, míg a legdrágábbak a varsói Nemzeti Stadion és az új Wembley voltak. Az új Puskás-stadion esetén 3-4 ezer euró lehet ez a szám, vagyis figyelembe véve, hogy 65 ezres arénát építünk, jelenlegi számításaink szerint a beruházás 60-80 milliárd forintba kerül majd.” Mivel az idei év teljes egészében a tervezésé (erre 1,7 milliárd jut), a központi költségvetésnek három év (2014-16) alatt kell biztosítania ezt a hatalmas összeget, azaz arányosan számolva évi 20-25 milliárdot. Vígh László később hozzátette, kikérték nemzetközi elemzők véleményét is, akik a költségeket mintegy másfélszer ekkorára becsülték – ám Vígh szerint ezek túlzó számítások voltak. A fentiekhez képest kisebb tétellel, de szerepel a költségvetésben az MLSZ utánpótlásnevelő feladataira szánt összeg (kb. 1,3 milliárd) és a közelmúltbeli szégyenteljes magyar–izraeli meccs kapcsán előtérbe kerülő stadionbiztonsági program, amely során évi 800 millió értékben beléptető- és kamerarendszereket telepítenek az első osztályú csapatok otthonában és a Puskás-stadionban is. Nem kapott viszont külön sort a büdzsében a Ferencváros új stadionja, ám korábban kormányhatározat született arról, hogy a munkálatokra már 2013-ban jut 7 milliárd forint. Mikor a költségvetést olvasva több hírportál arról cikkezett, hogy az FTC esetleg mégis hoppon marad, Kubatov Gábor Fradi-elnök azonnal és meglehetősen hevesen reagált, mondván, minden a korábbi tervek szerint alakul, már idén lesz pénz a stadionra, bár azt még nem tudja, milyen forrásból. Szóba jöhetnek például a költségvetés általános és céltartalékai, amelyre az a tizennégy, az olimpián eredményes, de a társasági és osztalékadó (TAO) programból kimaradó sportág is nagyon számít, amelynek 10-15 milliárdot ígértek az ősszel, ám ez sincs benne a megszavazott költségvetésben.
A fentieknél is jóval több pénz áramlik a labdarúgásba a sokat emlegetett TAO révén. A 2011-ben indult program lényege, hogy a cégek az eredetileg az államkasszába tartó társasági adójuk egy részéből támogathatják az öt látványsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda) szövetségeit, egyesületeit, amelyek ebből létesítményfejlesztésre, utánpótlásképzésre és bérleti- illetve nevezési díjakra költhetnek. Az eddigi tapasztalatok alapján a jóváhagyott összegek mintegy 60 százalékát a labdarúgóklubok, illetve az MLSZ hívhatják le: az első évben 16, 2012-ben 28, míg 2013- ban legalább 25 milliárd forintot, ahogy azt Csányi Sándor MLSZ-elnök elmondta. A programot öt évre engedélyezte az eleinte aggályokat megfogalmazó Európai Unió. Elvben kérhető a hosszabbítás, de ez függ a gazdaság jövőbeli helyzetétől, hiszen mégiscsak a költségvetésből kieső forintokról van szó, és még valamitől, amire ugyan a Magyar Labdarúgás Fórumának számos előadója utalt, de nevén senki se nevezte – jelesül, hogy 2014-ben a választópolgárok lecserélik a „játékvezetőket”.
Dr. Gudra Tamás, az MLSZ gazdasági igazgatója szerint a TAO-t egy 3-5 évre szóló mentőövnek kell felfogni, a cél pedig, hogy ez alatt az idő alatt az egyesületek önfenntartóvá váljanak, a lehívott összegeket úgy fektessék be, hogy abból később profitálni tudjanak. Azt azonban elismerte, óriási lenne a baj, ha most elapadnának a források, sehol sem látni a megoldási javaslatokat erre az esetre, és kicsi az esélye, hogy a következő években ez változik. Dénes Ferenc közgazdász továbbment, szerinte 3-5 év biztosan nem elegendő, hogy a magyar labdarúgó-egyesületek önellátóvá váljanak, ez legfeljebb egy-két klubnál lehetséges. A TAO ilyen értelemben kockázatot is rejt, hiszen ha egy csapatnál nem adottak a feltételek a hosszú távú üzemeltetéshez, akkor a program befejeztével hasonlóképpen rántják ki a lába alól a talajt, mint a korábban az állami szervezetek által támogatott klubok alól 1990-ben. Sportközgazdászok éppen az akkor keletkezett forráskiesésből, és a szemléletváltás hiányából eredeztetik a magyar sportfinanszírozási rendszer legtöbb problémáját. Ráadásul beigazolódni látszanak a TAO-val kapcsolatos félelmek, miszerint negatív hatással van a szponzorációra. Sok cég a társasági adó felajánlásával letudottnak tekinti a támogatást, és a korábbival ellentétben nem költ külön reklámra. Éppen ezért kérdéses, hogy ha megszűnik ez a lehetőség, visszatérnek-e ezek a pénzek, vagyis vissza tud-e állni a sportszponzoráció legalább a TAO bevezetését megelőző szintre.
Hozzá kell tenni, a labdarúgás sehol máshol, így Nyugat-Európában sem működik állami, közösségi támogatás nélkül, igaz, a magyar futball esetén az elmúlt két évben valóban óriási összegekről beszélhetünk. Ám mielőtt a Magyar Labdarúgás Fórumának közönsége a repkedő tízmilliárdokat hallva úgy gondolta volna, a Puskás Ferencnek tulajdonított, szállóigévé vált mondatból – „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” – a „nagy pénz” lassacskán tényleg megvan, érkezett egy kijózanító adat a pódiumról: amíg 2010-ben mintegy 16 milliárd forint volt a teljes magyar fociban, addig 2012-ben ennek közel háromszorosa – ez pedig már éppen a fele a Bayern München éves költségvetésének…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!