Egy sportág nemzetközi Hírességek Csarnokába bekerülni eleve nagy megtiszteltetés – hát még ha olyan illusztris társakkal együtt iktatják be az embert, mint Albert monacói herceg. A kétszeres olimpiai bajnok öttusázó Török Ferencet a napokban Limassolban érte ez a megtiszteltetés. A 83 éves sportemberrel a múltról és a jelenről beszélgettünk, de elárulta azt is, a sokat féltett öttusa jövője fényesebb is lehet, mint gondolnánk.
– 1961-ben, Moszkvában mutatkozott be világbajnokságon. A lovaglás előtti bemelegítésnél megsérült kétszeres olimpiai bajnok Németh Ferenc helyett kellett „beugrani” a csapatba, amellyel végül ezüstérmet szerzett. Igaz, hogy tornacipőben és melegítőben lovagolt?
– Igen, nem volt időm semmire, bemelegíteni sem tudtam, csak azt hallottam, hogy a hangosbemondón engem szólítanak a rajthoz. Azzal a lóval kellett indulnom, amely Ferivel felbukott, annyit tudtam mondani, hogy legalább adjatok egy pálcát.
– Az 1964-es tokiói olimpia első magyar aranyérmese volt. Mikor érezte, hogy meglesz a győzelem?
– Én végig erre gondoltam, de a futásnál nagyon taktikusnak kellett lennem, mert a legnagyobb riválisom, az orosz Novikov jó futó volt. Ráadásul őt két perccel utánam indították, így mindig tudta a részeredményeimet. Ezért nagyon erősen kezdtem, a második kilométert „lelazsáltam”, mintha már kifáradnék, egy kicsit rápihentem, azután megint belehúztam. A harmadik kilométer után jött egy meredek emelkedő, a tetejéig úgy futottam, mint az „állat”, ezzel őt padlóra küldtem, így végül fölényes győzelmet arattam.
– A hatvanas években még ötnapos volt az öttusa, de ma már minden egyetlen napon zajlik. Jónak tartja ezt a lebonyolítást?
– Ahhoz, hogy az olimpia műsorán maradjon a sportágunk, változások kellettek, de én a háromnapos viadalt támogatnám. A lézeres lövészet és a futás összekapcsolása valóban izgalmas, de ha három napig tartana a viadal, az egyes versenyszámokat lehetne nehezíteni. A mi időnkben például 5 km-es lovaspálya volt terepen, 30 fix akadállyal, most egy futballpályán van 12 verhető akadály, azok sem magasabbak 1 méternél. A vívás 14 órás volt, most 2 óra alatt lemegy. A látványosságot egyébként növeli a váltóverseny, amit én találtam ki és a nemzetközi szövetség az én ajánlásomra fogadott el, gondolom, ez is hozzájárult az elismerésemhez.
– 1976-ban a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Ezen a poszton mit tart a csúcsnak?
– Az 1988-as szöuli játékokat, amikor egyéniben Martinek János, illetve a Martinek, Mizsér Attila, Fábián László összeállítású csapat is olimpiai bajnok lett.
– 1993-tól 1996-ig a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) egyik alelnöke volt. Erről milyen emlékei vannak?
– A mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyok az UIPM elnökével, dr. Klaus Schormann-nal, akit segítek a munkájában, továbbá Albert monacói herceggel, a tiszteletbeli elnökkel, akikkel együtt kerültünk be a Hírességek Csarnokába. Amikor bajban volt a sportágunk, azt mondtam, nem kell itt harcolni, kell egy alelnök Ázsiában, egy Európában és egy Amerikában, akkor el fog terjedni az öttusa a világban. Így is történt, és azóta fel sem merül, hogy „gyengülnénk” az olimpia programján, sőt most arról van szó, hogy a vegyes váltó is bekerüljön a műsorba, létszámnövekedés nélkül.
– Az öttusában melyik a legfontosabb szám?
– Szerintem egyértelműen a vívás. Ha itt elveszem valakitől a pontot, mert nyerek, az a pont az ellenfélnek már nem jön vissza. Úszni és lőni tudok úgy, mint ő, de a vívásnál egymás ellen küzdünk. Nekem ez volt a legerősebb versenyszámom az öt közül.
– A küzdőszellem vezette a rendszerváltozás idején a politikához is?
– Ez csak rövid ideig tartott. 1990-től négy évig voltam a SZDSZ parlamenti képviselője, majd különböző tisztségeim voltak, de nem mindenben tudtam azonosulni a párttal, ezért 1998- ban kiléptem.
– Viszont úgy tartják, a sportpolitikában ma is jelentős szerepe van.
– Ez szerencsére igaz. Most is készítettem egy utánpótlás-nevelési koncepciót, fókuszában a magyar labdarúgással. Rengeteg pénz áll rendelkezésre, a sport az állami költségvetés köldökén van, csak az eredmények még nincsenek ezzel arányban. Ezen szeretnék változtatni, nem könnyű feladat.
– 2020-ban ismét Tokióban rendezik az olimpiát. Hogy látja az esélyeinket?
– Az ázsiai körülményekre fel kell készülni, és biztos, hogy az érmekért is kőkemény küzdelmek várhatók. Bár a kvalifikációs viadalok igazán csak most kezdődnek, nem hiszem, hogy meg tudjuk ismételni az 1964- es eredményt, amikor a magyar csapat tagjai tíz sportágban összesen 22 érmet – 10 aranyat, 7 ezüstöt és 5 bronzot – szereztek. De ne legyen igazam!
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM, NÉPSZAVA
Török Ferenc
1935. augusztus 3-án született a később Budapesthez csatolt Csillaghegyen
1964-ben Tokióban egyéni olimpiai bajnok lett, majd négy évvel később, Mexikóvárosban Balczó Andrással és Móna Istvánnal csapatban is felért a csúcsra
Világbajnokságokról négy arany-, három ezüst- és három bronzérme van
Az ELTE-n jogi doktorátust szerzett (1957), az 1990-es országgyűlési választásokon pedig Budapest 6. választókörzetében egyéni mandátumot nyert
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
