Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1992. november 25-én kezdődött a sporttörténet egyik legnagyobb sikersztorija, a labdarúgó Bajnokok Ligája. A sorozat neve ugyan ma már megtévesztő, de éppen ez az egyik kulcsa annak, hogy gyorsan a világ legnézettebb és legtöbb pénzt megmozgató viadalává nőtte ki magát. A jövője felett mégis sötét fellegek gyülekeznek.
Természetesen nem november végén vette kezdetét az 1992/93-as nemzetközi futballidény, ám a Bajnokok Ligája nevet csak a forradalmi újításnak számító csoportkör kezdetétől, vagyis éppen 25 éve használta először az első számú európai kupasorozat.
A korábbi Bajnokcsapatok Európakupáját (BEK) persze gondos előkészítés után reformálták meg és indították el a tudatos márkaépítés útján, aminek fontos részét képezték a külsőségek is. Megszületett az azóta is csak néhány apró módosításon átesett logó a csillagokból összeálló, stilizált labdával, valamint a BL-himnusz.
Utóbbi Georg Friedrich Händel barokk zeneszerző Zadok, a pap címet viselő, 1727-es koronázási himnuszának az átirata, a szövege pedig azért is olyan nehezen kivehető, mert angol, német és francia nyelvű mondatok váltakoznak benne.
Az igazi változás persze a már említett csoportkör bevezetése volt, amivel az UEFA legalább két legyet ütött egy csapásra.
Egyrészt jelentősen megnőtt a mérkőzésszám, ami – nem nehéz kilogikázni – több közvetítést és ezáltal több bevételt jelentett. Ráadásul, innentől kezdve a topcsapatok egy fokkal nagyobb biztonságban érezhették magukat: amíg a korábbi, csak egyenes kieséses szakaszból álló lebonyolítási rendszerben egy rossz meccs rögtön végzetes lehetett, addig a csoportkörben már 1-2 botlás belefért. Így aztán végül többnyire a legjobb együttesek jutottak el a végjátékba, aminek örült a nézők többsége – no meg persze a tv-társaságok és a szponzorok is.
Az azóta eltelt negyedszázadban aztán a BL a minél nagyobb bevételeket szem előtt tartva fokozatosan alakult át olyanná, amilyennek ma ismerjük – leginkább a nagyok játszóterévé. Az 1994/95-ös idénytől a legerősebb bajnokságok képviselői már garantált helyet kaptak a csoportkörben, nem kockáztatva azt, hogy valamelyikük kihullik a selejtezőkben. 1997-ben aztán jött az a reform, amely miatt a Bajnokok Ligája ma már nem is (csak) a „bajnokok ligája”: a 8 kiemelt bajnokságból a második helyezettek is indulhattak.
Így fordulhatott elő, hogy 1999 májusában a Manchester United úgy nyerte meg a BL-t (egyébként a valaha volt egyik legemlékezetesebb döntőben, a Bayern München ellen a hosszabbításban fordítva), hogy a régi szabályok szerint angol ezüstérmesként nem is kvalifikálta volna magát.
Az irány világos volt, a legnépszerűbb ligákból minél több gárda legyen ott a rajtnál, akár a „kicsik” kárára is. Az ezredfordulótól kezdve a legjobb országok már 4 csapattal képviseltették magukat (ebből egynek azért selejtezőt kellett vívnia), ami persze egybecsengett a nézők vágyaival, hiszen a többség ma is sokkal szívesebben nézi az angol, spanyol, olasz vagy épp a német 4. helyezettet, mint kis túlzással akármelyik másik bajnokot. A legutóbb bejelentett módosítások pedig még inkább kedveznek a nagyoknak, a következő szezontól kezdve ugyanis a 4 topliga már 4 garantált főtáblás helyet kap, azaz a 32 csapatos mezőny felét biztosan az angol, a spanyol, az olasz és a német alakulatok teszik majd ki.
Az egyre inkább a nagyoknak kedvező lépések aligha függetlenek attól, hogy az utóbbi években a háttérben egyre jobban felerősödtek a Bajnokok Ligáját lényegében felváltó, úgynevezett Európai Szuperligáról szóló tárgyalások. Ez a kontinens legnépszerűbb együtteseit felvonultató, meghívásos bajnokság lenne, ahol amerikai mintára nem lenne kiesés.
Ez már tényleg a gigászi bevételek legnagyobb részét összedobó szponzorok és tv-csatornák Kánaánja lenne, hiszen a bizonytalansági tényező gyakorlatilag nullára csökkenne. A legvonzóbb klubok garantáltan ott lennének évről évre, és akár minden héten összecsaphatnának egymással. Az ötletnek számos támogatója van, a nagy klubok háza táján is, és bár az nem egyértelmű, a megvalósítás mennyire reális, az UEFA elég nagy fenyegetésnek érezte ahhoz, hogy megtegye az újabb engedményeket.
A közelmúltban bejelentett újítások közül ráadásul nemcsak a topligák 4 fix helyének tapsolhattak a tv-társaságok, hanem annak is, hogy a következő idénytől az egységes 20.45-ös kezdési időpontok helyett két idősávra bontják a Bl-meccseket, 19 és 21 órai kezdéssel.
Jelen állás szerint az UEFA 2021-ig jutott levegőhöz, addig még a topkluboknak is megfelelő a fennálló helyzet, így három szezonig biztosnak látszik a Bajnokok Ligája jövője. Hogy aztán a negyedszázados története alatt a sportvilág legértékesebb márkájává váló sorozat a 30. születésnapját is megéri-e?
Az majd attól függ, hogy kinek mennyire éri meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!