„Egy „civil nő” már rég elvált volna tőlem, mert nem értené meg, miért nem vagyok soha otthon, miért nem megyünk színházba, moziba vagy nyaralni, márpedig a jó családi háttér nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy az ember 40 évesen fizikálisan és mentálisan is helyt tudjon állni a világversenyeken” – mondta lapunknak Imre Géza, aki a moszkvai vívó-világbajnokság egyéni párbajtőrszámában aranyérmes lett.
– Azt mondja, hogy sosincs otthon, de felesége is élsportoló, Kökény Bea egykor a világ egyik legjobb kézilabdázója volt.
– Szerencsére irányító poszton játszott, így nagyon jól megszervezi a család életét és koordinálja a mindennapjainkat.
– Ön azon sportolók közé tartozik, akiktől a társak és a szakma már hosszabb ideje kiugró eredményt várt.
– 1996-ban Atlantában egyéniben bronzérmet nyertem, 2008-ban egyéni Európa-bajnok is voltam. Világbajnokságokon több mint húsz éve indulok, a csapattal három aranyat nyertem, de egyéniben eddig még nem jött ki a lépés.
– Vagyis ennek a győzelemnek is be kellett érnie, mint a jó bornak.
– Kicsit furcsa a hasonlat, de elfogadható.
– Milyen reményekkel utazott a vb-re?
– Bíztam abban, hogy jól fogok vívni, de nem hittem volna, hogy világbajnok leszek. Az esélyesség terhe nélkül vettem az akadályokat, végig kontrolláltam az asszóimat és a legkritikusabb pillanatokban sem vesztettem el a fejemet, nem kapkodtam. Nyugodt tudtam maradni, nem izgultam, vagy csak nagyon minimálisan, erre a legjellemzőbb, hogy a döntőben 14-14-nél sikerült bevinnem a győztes találatot.
– Jövőre az olimpia programjában szerepel a férfi párbajtőrcsapat-verseny. Milyen mezőny várható Rióban?
– Úgy gondolom, a társaság adott, ebben a szakágban nemigen lehet betörni egyik pillanatról a másikra. Bízom abban, hogy csapatunk kiharcolja a részvétel jogát, ám egyéniben nagyon nehéz lesz a kvalifikáció, mert hiába lettem vb-aranyérmes, nálunk a világranglista számít.
A hétszeres olimpiai bajnok kardvívó Gerevich Aladár utolsó aranyérmét 50 évesen szerezte 1960-ban, ezzel ő a legidősebben olimpiai aranyérmet szerző magyar sportoló. Első és utolsó olimpiai diadala között 28 év telt el.
A svéd Oscar Swahn 1912-ben hazájában, Stockholmban lett olimpiai bajnok. A futószarvas-lövészet csapatversenyében győzedelmeskedő sportoló ekkor 64 éves volt. Nyolc évvel később Antwerpenben is rajthoz állt, ekkor „csak” második lett, így ő a valaha volt legidősebb győztes és érmes is egyben.
A magyar sport első női olimpiai bajnoka Elek Ilona, aki 1936-ban Berlinben diadalmaskodott tőrvívásban. Tizenkét év kihagyás után 41 éves korában, 1948-ban ismét aranyérmes, majd 1952-ben ezüstérmes lett.
Így látják a 2015-ös moszkvai vívó-világbajnokság
aranyérmesét, Imre Gézát.
Kulcsár Győző négyszeres olimpiai és többszörös
világbajnok vívó:
– Nem voltam az edzője, de láttam benne a talentumot, és ha nem rohan, hanem olyan nyugodtan versenyez, mint ahogy most a vb-n tette, akkor bárkit meg tud verni a világon. Képes bárkinek 3-4 perc alatt 10-15 tust adni. Ha ilyen éretten vív, akár olimpiai bajnok is lehet.
Kovács Iván, korábbi csapattárs:
– A világ egyik legtechnikásabb versenyzője, eddig is esélyes volt, csak azon múlott, hogy fejben miként tudja összerakni magát és mennyire tud türelmes lenni. Ezúttal türelmes volt, meg is nyerte a versenyt.
Boczkó Gábor, jelenlegi csapattárs:
– Az, hogy Géza világbajnok lett, nem meglepetés. Az valóban kicsit meglepő, hogy erre ilyen sokat kellett várni, hiszen klasszis vívóról beszélünk. Nehéz ágon jutott be, de a legjobbkor jött ez a győzelem, meghozhatja az önbizalmát, hiszen a világ egyik legjobbja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
