Negyvenöt esztendeje, 1973. május 13-án rendezték az első olyan, széles közönség által is látott teniszmérkőzést, ahol egy nő és egy férfi játszott egymás ellen. És bár azt a meccset az úr nyerte (aki nem volt éppen egy úr…), a találkozó fontos lépés volt a női sportolók elismerése és megbecsülése felé vezető úton.
A nők és férfiak közötti egyenlőtlenség ma is fontos társadalmi téma, az 1970-es években pedig még végképp volt mit tenni ezen a téren. Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de még az önmagát a szabadság hazájának tartó Egyesült Államokban is csak 1972-ben lépett életbe a törvény, amely kimondta, senkit nem lehet a neme miatt kizárni valamilyen oktatási programból. Onnantól kezdve a nők is azonos esélyekkel pályázhattak sportösztöndíjakra, az élsport viszont továbbra is döntően a férfiak felségterülete maradt. A női versenyek jóval kisebb presztízzsel és pénzdíjjal zajlottak, ami alól a tenisz sem volt kivétel.
Billie Jean King, a korszak egyik legjobb teniszezőnője (akinek semmi köze Michael Jackson Billie Jean című számához) 1972- ben a négyből három Grand Slamtornát is megnyert, majd kijelentette, az 1973-as US Openen csak akkor indul el, ha a férfi és a női egyes díjazása azonos lesz. A bejelentés után sok aktív és már visszavonult férfi játékos támadni kezdte Kinget, mondván, rendjén van a pénzbeli különbség, hiszen a férfiak jobb teljesítményre képesek. Köztük volt Bobby Riggs is, az akkor már 55 éves korábbi sztár, aki híres volt arról, hogy lenézte a nőket. A háromszoros GS-győztes játékos kihívást is intézett King felé: „Ön azt állítja, hogy a legjobb női teniszezők képesek ugyanolyan teljesítményre, mint a férfiak? Bizonyítsa be! Szerintem nemhogy egy kiváló játékost, de még engem se tudna megverni, pedig én csak egy fáradt vénember vagyok.” King kitért a találkozó elől, így Riggs egy másik akkori világklasszist, az ausztrál Margaret Courtot kezdte cukkolni, aki ki is állt ellene. Az 1973. május 13-i összecsapás az „Anyák napi mészárlás” néven vonult be a sporttörténelembe (az USA-ban velünk ellentétben május második vasárnapján tartják a jeles ünnepet), Riggs ugyanis ellenfelének esélyt sem hagyva 6:2 6:1-re nyert. A győztes „úr” ezután még nagyobb mellénnyel folytatta a nőknek címzett gúnyolódást, és végül elérte célját: Billie Jean King kötélnek állt.
Kettejük mérkőzésére ugyanaz év szeptember 20-án, Houstonban került sor, 30 ezer néző előtt – egészen 2010-ig ez tartotta a legnagyobb közönség előtt lejátszott teniszmeccs rekordját. Riggs kezdett jobban, az első játszmában 3:2-re vezetett – ám ekkor állt utoljára jobban a találkozó során! King, tanulva Court korábbi hibáiból, nagyszerű taktikát választott, folyamatosan futtatta korosodó ellenfelét, aki idővel teljesen kifáradt. A végeredmény 6:4, 6:3, 6:3 a női nem javára. És talán nem is túlzás, hogy minden nő javára, a későbbi teniszcsillag Martina Navratilova például fiatalként látta az összecsapást, és visszaemlékezve úgy fogalmazott: „mindannyiunkért küzdött, az ő kezében volt a zászlónk”.
Az eredményt persze sokan kétkedve fogadták, mondván, nemek harca helyett sokkal inkább volt ez a generációk csatája, hiszen King akkor 29 éves, vagyis ellenfelénél 26 esztendővel fiatalabb volt. A korabeli pletykák szerint pedig a súlyos szerencsejáték-függő hírében álló Riggs azért játszott gyengén, mert maga ellen fogadott, ám ezt bizonyítani sosem sikerült. A sikerért King 100 ezer dollárt kapott, de a győzelemnek ennél jóval nagyobb, pénzben nem kifejezhető értéke volt. Az USAban 50 millió, és világszerte még ugyanennyi tévénéző által figyelt találkozó meghatározó mérföldkő lett a női sportolók, sőt általában a nők egyenlő megbecsültsége felé vezető úton. „Ötven évvel vetett volna vissza minket, ha kikapok” – nyilatkozta utóbb King, aki élete legfelemelőbb pillanatának nevezte, mikor Riggs a hálóba ütötte a meccslabdát.
Az 1973-as US Openen ezek után a történelem során először egyenlő pénzdíjakért küzdött a két nem, és a sors iróniája, hogy King, aki talán a legtöbbet tett ezért, nem sokat profitált a dologból, 3 kör után ugyanis kiesett a tornáról, amelyet a Riggs ellen alul maradó Court nyert meg. Az amerikaiak ezzel jócskán élen jártak az egyenlőségben, a többi Grand Slam-viadalon egészen a 21. századig kellett várni arra, hogy a nők anyagilag azonos feltételeket kapjanak: utoljára 2007- ben a wimbledoni szervezők adták be a derekukat.
Ami pedig történetünk fő- szereplőit illeti, az előzmények fényében talán meglepő, de King és Riggs később jó barátok lettek, olyannyira, hogy mikor Riggs 1995-ben súlyos beteg lett, King meg akarta látogatni, ám egykori ellenfele nem akarta, hogy rossz állapotban lássa. Telefonon azért rendszeresen beszéltek, utoljára Riggs halálának előestéjén. King később elárulta, a néhai hímsoviniszta Riggs öregkorára ráébredt, hogy a legendás ’73-as meccsel neki is fontos szerepe volt a női egyenjogúságért folytatott küzdelemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
