A magyar futball nem túl fényes jelenének egyik legnagyobb rejtélye, hogy a klubjaiban szárnyaló Nikolics Nemanját miért nem sikerül rendesen beépíteni a válogatottunkba. Most aztán kiderült, ezt a feladványt már senki nem oldja meg, a 30 esztendős, szerb származású játékos ugyanis bejelentette, nem lép többet pályára a nemzeti együttesben.
Nikolics a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) honlapjának azzal indokolta a döntést, hogy mostantól a klubkarrierjére szeretne koncentrálni. A támadó jelenleg az észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Chicago Fire-t erősíti, amelynek színeiben a legutóbbi idényben 24 találattal a gólkirályi címet is elnyerte – azt a spanyol David Villát megelőzve, akinek Európában is jól cseng a neve. Az amerikai bajnokságot a szakértők ma már a világ 10 legerősebbje között jegyzik, így elég nagy luxusnak tűnik, hogy a tengerentúlon brillírozó klasszisról kénytelen lemondani a magyar futball.
„Természetesen tudom, hogy sokkal több is lehetett volna a válogatott karrieremben” – hangzik Nikolics mostani nyilatkozatának egyik sokatmondó félmondata. Való igaz, a vajdasági Zentán született csatár, aki 2006-ban 18 évesen szerződött Magyarországra, majd 2011- ben kapott állampolgárságot, hiába ontotta a gólokat Kaposváron, a Videotonban, a Legia Varsónál és Chicagóban, a nemzeti csapatban adós maradt az igazán jó teljesítménnyel. Az már más kérdés, hogy ez mennyire az ő hibája, és mennyire az aktuális szövetségi kapitányok felelőssége. Nikolics még Egervári Sándor keze alatt debütált címeres mezben (a rossz emlékű amszterdami 8-1-es vereség alkalmával), majd Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck és végül Georges Leekens is behívta, de alapemberré sosem tudott válni. A 27 válogatottsága alatt csak 9-szer volt kezdő, és összesen 1 találkozót játszott végig – a megszerzett 5 gólja így a játékpercekhez mérve nem is annyira rossz. Meglehet, ahhoz a játékrendszerhez, amit az utóbbi időben erőltet a válogatott – és amellyel Dárdai és eleinte Storck eredményes volt –, jobban illik egy robusztus erőcsatár, mint például Szalai Ádám, aki mellett „Nikónak” nem volt helye. És hozzátehetjük azt is, a klubjaiban megszokott góltermést azért sem volt egyszerű átmentenie, mert a nemzeti együttesben nem mindig olyan kvalitású játékosoktól kapta a kiszolgálást, mint például Chicagóban, ahol többek közt a világbajnok Bastian Schweinsteiger tömi passzokkal.
Nikolics az MLSZ-honlapnak adott interjújában elárulta, büszke rá, hogy a magyar válogatottban szerepelhetett, és a vártnál gyorsabb távozás ellenére nincs benne „semmiféle rossz emlék vagy keserűség”. A szurkolókban viszont alighanem jókora hiányérzet maradt vele kapcsolatban, és sokakat arra emlékeztet majd a története, hogy napjaink magyar labdarúgása még azt a kevés meglévő értékét sem tudja jól hasznosítani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!