Augusztus utolsó néhány napja a futballidény talán legkülönlegesebb időszaka. Európa legerősebb bajnokságai már zajlanak (az olasz és a spanyol pontvadászat épp e hétvégén rajtol, míg a németek a 2., az angolok pedig már a 3. fordulónál járnak), de a híreket a következő bő egy hétben még nem az eredmények, sokkal inkább az átigazolási piac történései és pletykái uralják majd.
Az eddig megkötött üzleteket nézve megállapíthatjuk, idén még nem robbant nagyot a transzferbomba. A nyár eddigi legdrágább szerzeménye Ángel Di María, akit valamivel több mint 60 millió euróért (átszámítva mintegy 19 milliárd forintért) csábított el a Paris Saint-Germain a Manchester Unitedtől. Az összeg csillagászati ugyan, de hozzátehetjük, egy évvel ezelőtt a legdrágább igazolások képzeletbeli dobogójára sem fért volna fel. Történelmi léptékkel is jelentősnek így egyelőre talán csak Nicolas Otamendi Valenciából a Manchester Cityhez szerződése nevezhető: a City által kifizetett 40 millió eurónál védőért eddig csak kétszer fizettek többet (David Luizért a PSG 2014-ben és Rio Ferdinandért az MU 2002-ben).
Ibra visszavág?
Más szempontból viszont nagyon is történelmi volt Di María újabb klubváltása, hiszen a mostani üzlettel az argentin játékos a toplista élére ugrott egy nem akármilyen kategóriában: érte fizették ki a legtöbb pénzt, egészen pontosan 175 millió eurót, ha karrierje eddigi összes átigazolását számítjuk. Di María ezzel Zlatan Ibrahimovicot (165 millió euró) taszította le a trónról, ám figyelembe véve, hogy a párizsiaknál az utóbbi napokban felerősödtek a svéd csatár távozását firtató hangok, lehet, hogy Ibra hamarosan visszaelőz. A 33 éves klasszis iránt a hírek szerint az Arsenal, a Manchester United és a Milan is érdeklődik, bár a milánóiak tiszteletbeli elnöke, Silvio Berlusconi úgy fogalmazott, Ibrahimovic megígérte, ha elhagyja a PSG-t, csak a Milan jöhet nála szóba. Mivel az egykori olasz miniszterelnök nem a szavahihetőségéről híres, nem lenne meglepő, ha Ibra mégis Angliában kötne ki – már ha tényleg elhagyja Párizst ezen a nyáron.
Lassan helyreáll a rend
A klubok idei költési listája néhány napja még szokatlanul festett, aztán a már említett Otamendi-üzlettel a Manchester City „menetrend szerint” megérkezett az első helyre. A Premier League-t két magabiztos sikerrel, közte a Chelsea 3-0-s kiütésével kezdő manchesteriek eddig mintegy 125 millió eurót hagytak a piacon, ezzel kevéssel az Atletico Madrid elé kerültek. A többi, hagyományosan rengeteget költő klub egyelőre hátrébb helyezkedik el, a PSG az 5., a Real Madrid a 6., míg a Chelsea-t a 15., a Barcelonát pedig csak a 16. helyen találjuk. A londoni Kékek a napokban Pedro megszerzésével (kb. 27 millió euróért a Barcelonától) közelítettek a top 10 felé, és ha hinni lehet Roman Abramovics klubtulajdonosnak, aki a gyenge idényrajt után 3 új igazolást helyezett kilátásba, akkor hamarosan el is foglalják megszokott helyüket az élcsoportban.
Azt már régóta tudjuk, hogy ha a transzferekről van szó, a portugálok valamit nagyon jól csinálnak, hiszen a klubjaik az utóbbi években a kiváló hazai játékosok kinevelése mellett olyan világsztárokat is jelentős haszonnal adtak-vettek, mint Falcao vagy James Rodriguez. Az idei nyáron megint ők gazdálkodnak a legjobban, hiszen az átigazolási piacon legnagyobb haszonra szert tevő csapatok listáját a Benfica vezeti a Porto előtt: mindkét klub nagyjából 90 millió euróval többért adott el futballistákat, mint amennyiért újakat vásárolt.
Dúsgazdag angolok
Ami a bajnokságokat illeti, az nem meglepő, hogy a legtöbbet idén nyáron is az angol csapatok költik majd, a fölényük viszont már igen: a szigetországiak az idei nyáron eddig csaknem dupla annyit költöttek, mint a spanyol és az olasz klubok. Az angol labdarúgás pénzügyi erejét jól jelzi, hogy az öt topliga után a hatodik legtöbbet az angol másodosztály klubjai hagyták ott a piacon, megelőzve a szintén feljövőben lévő török élvonalat. A Süper Lig rangsorban elfoglalt hetedik helyéhez a maga mintegy 1,5 millió eurós vételárával Dzsudzsák Balázs (Bursaspor) is hozzájárult, igaz, a magyar válogatott csapatkapitánya csak a török együttesek idei 29. legdrágább vételének számít.
A listákat persze még korai lezárni, szinte biztosra vehető, hogy az idei nyár legdrágább igazolásai között végül olyanok is ott lesznek, akiknek a váltásáról most még csak pletyka szintjén vagy még úgy sem hallunk.
Az idei nyár eddigi legdrágább igazolásai
A legtöbbet költő klubok - A legtöbbet költő ligák - Akikért a legtöbbet fizettek-karrierjük során összesen
Lejárt az ikonok ideje
Iker Casillas idén nyári klubváltása a pénzügyi toplistákra biztosan nem kerül fel, lévén a Porto ingyen szerezte meg a Real Madridtól. Ha létezne azonban rangsor aszerint, hogy melyik üzlet mekkora érzelmi hullámot vált ki, ott egész biztosan az élmezőnyben zárna. A spanyol kapus 9 esztendősen került a klub utánpótlásába, így aztán nem kevesebb, mint 25 év(!), benne 16 felnőttidény után hagyta el a királyi gárdát. Két évvel ezelőttig az együttes kikezdhetetlen ikonja volt, hogy aztán két erősen megosztó, vitákkal és hibákkal tarkított szezon után – a szurkolók többsége szerint is – kissé méltatlanul távozzon. A helyzet persze valahol ismerős, hiszen a Real-drukkerek korábban Raúlról sem tudták elképzelni, hogy ne Madridból vonuljon vissza – a klasszis csatár aztán 33 esztendősen a Schalkébe igazolt.
De nem Casillas az egyetlen klublegenda, aki a közelmúltban távozott abból a csapatból, amellyel korábban gyakorlatilag egybeforrt a neve. Néhány hónappal ezelőttig összesen 4 olyan labdarúgó volt, aki több mint 700 klubtalálkozón volt túl úgy, hogy egész pályafutása során csak egyetlen csapatot szolgált. Közülük azóta Casillas mellett Xavi (Barcelona) és Steven Gerrard (Liverpool) is váltott: Xavi a katari Al-Szaddba ment levezetni, míg Gerrard a Los Angeles Galaxynál folytatja.
A nemrég még négyszemélyes klubnak így már csak egy tagja van: Francesco Totti, az AS Roma ikonja. Casillas, Xavi és Gerrard tehát kétségkívül a „legnagyobb távozók”, de a közelmúltat vizsgálva azért arra se fogadtak volna sokan, hogy Frank Lampard a New York FC hívószavára elhagyja a Chelsea-t vagy Bastian Schweinsteiger az MU kedvéért a Bayern Münchent.
A fentiek alapján egy szurkolói szemmel nézve nem túl szívderítő folyamat rajzolódhat ki a szemünk előtt. A játékosok látszólag egyre inkább eszköznek tűnnek a piaci tényezők sűrűjében, akiket, ha az érdekek úgy kívánják, lapátra tehet tenni, függetlenül attól, hogy a megelőző években vagy évtizedekben mit tettek le az asztalra. Ez persze nem csak a labdarúgás világára igaz, ám a fociban szlogen szintjén időnként még hallani, hogy „mindent a szurkolókért” – márpedig Casillasnak, vagy épp Gerrardnak a klubjaik rajongói egészen más – sőt leginkább semmilyen – hattyúdalt álmodtak meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!