A Liu testvérpár, a magyar édesanyától és kínai édesapától származó 21 éves Liu Shaolin Sándor és a 18 éves Liu Shaoang, becenevén Ádó, minden nemzetközi versenyen éremesélyesként áll rajthoz. Tavasszal a szöuli rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokságon Sándor 500 méteren aranyérmet nyert, öccse, Ádó 1500-on ezüst-, 500-on pedig bronzérmet szerzett. Mostanában a Világkupa-versenyeken gyűjtik az érmeket. Sándor a kanadai szezonnyitón 500 méteren, öccse pedig Sanghajban 1000 méteren nyerte meg első egyéni Világkupa-aranyát.
Hármasban beszélgettünk.
– Mindketten úszással kezdték, de a klóros vízzel nem tudtak megbarátkozni. Unokanővérük javaslatára próbálták ki a gyorskorcsolyát. Ő jártas volt ebben a sportágban?
Sándor: – Nem, csak segített az interneten keresgélni egy új, mozgalmasabb sportágat.
– A váltás közös döntés volt, vagy a fiatalabbvtestvér követte az idősebbet?
Ádó: – Mindig közösen döntünk, így volt az úszással is, és a rövidpályás gyorskorcsolyát is együtt választottuk.
– Mit tart a testvére legfontosabb versenyzői erényének?
S.: – Ádó még nagyon fiatal, de a korához képest okosan tud versenyezni.
Á.: – Leginkább azt, hogy Sándor egy futamon mindig készen áll a versenyre, mindig ott van fejben, és igazából még akkor is jól tud teljesíteni, ha nincs a legjobb formában.
– Mikor volt először nagyon büszke a testvére teljesítményére?
Á.: – Amikor Sándor a junior világbajnokságról először hozott érmet.
S.: – Mindig nagyon büszke vagyok az öcsémre, de akkor nagyon szomorú voltam, amikor idén a junior világbajnokságon 500 méteren az elődöntőben világcsúcsot állított fel, a döntőben azonban lecsúszott az aranyéremről.
– Tudják támogatni egymást a versenyeken?
Á.: – Abszolút tudjuk, és mindig próbáljuk is segíteni egymást a futamon és a futamon kívül is.
S.: – Amikor vége van egy versenynek, hazamegyünk és kielemezzük, hogy ki mit hibázott, értékeljük a másik teljesítményét, a jó és a gyenge pontjait.
– Közösen edzenek. Melyikük húzza a másikat a tréningen?
S.: – Szerintem oda-vissza húzzuk egymást, mindkettőnknél van, amiben jobbak vagyunk, és van, amiben nem annyira.
– A kínai harcművészetek iránt nem érdeklődtek?
S.: – Annyira nem, azt hiszem, a szüleink sem szerették volna, ha folyamatosan verekszünk.
– Egymás között magyarul vagy kínaiul beszélnek?
Á.: – Mindig magyarul szoktunk beszélni.
– A magyar vagy a kínai konyhát szeretik jobban?
S.: – Kiskorunk óta élünk „kettős” konyhán, nehéz lenne választani, mindkettőt nagyon szeretjük.
– Mi lesz a soron következő legfontosabb feladat?
S.: – Hogy holnap reggel időben fel tudjak kelni az edzésre. De komolyra fordítva a szót, még folytatódnak a Világkupa-versenyek, szeretnénk minél jobban szerepelni.
Á.: – Januárban lesz az Európa-bajnokság, ahonnan szeretnék végre egy egyéni érmet hozni, mert nekem ez még hiányzik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!