Pocakos világbajnok - Egyszer, talán, Magyarországon is milliók rajonganak majd egy dartsbajnokért. Vagy nem. De ha mégis, akkor legalább úgy, ahogyan az angolok imádják Phil „The Power” Taylort. Vagy nem. Végül is mindegy, mert akkora ikon, mint Taylor, kevés születik a világon. Azért csak kellene egy hozzá hasonló idehaza is!
Egyszerűbb volna egy olyan sportolóról írni, akiről nem kell megmagyarázni, ki is ő. A dartsrajongók, persze, ismerik, de talán akad olvasó, aki ha egy pillanatra is, de ujjaival addig zongorázott a távirányító gombjain, hogy egyszer csak megállt egy dartsverseny közvetítésénél. Igen, ez az a sport, ahol két fazon apró nyilacskákat dobál felváltva egy szektorokra osztott, kerek alakú céltáblára, miközben egy komplett stadionnyi embertömeg sörözik a háttérben, és 180 feliratú táblákat emel a magasba. Na, ez a darts. A kocsmák világából nőtte ki magát világsporttá, és ma már Magyarországon is vannak olyan versenyzők, akikért szurkolhatunk.
De most essék szó Philről! Mert tudni kell, hogy Phil Taylor akkora név a darts világában, mint mondjuk Michael Schumacher a F1-ben, vagy David Beckham a labdarúgásban, vagy mondjuk Robbie Williams a könnyűzenében. A dartsversenyzők azonban másként ikonok. Nem úgy híresek, mint a kockahasú futballsztárok, akik versenyidőszakban aligha ereszthetnének pocakot. De nem úgy és nem annyira gazdagok, mint a labdarúgóarénák játékosai, miközben egy-egy jobb dartstornán összekalapolnak 20–60 ezer dollárt/fontot is. Arról nem beszélve, hogy Angliában simán befutónak számíthat egy dartsversenyző az Év Sportolója-választáson, ahogyan ez történt Phil Taylorral is, aki 2010-ben a második helyen végzett egy zsoké(!), Tony McCoy mögött. Úgy tűnik, az angolok nem csak a füvet nyírják profi módon ezer éve, de azt is tudják, hogy az igazán nagy sportteljesítmények olykor a kirakatsportok világától távol születnek.
Phil Taylor például egyszerű munkáscsaládba született, gyárban dolgozott, amikor elkezdett nyilakat dobálni, és a ma 55 éves, kissé pocakos sportoló megjárta már a poklot és a mennyországot; híres lett, vesztes lett; elvált, a sajtó összeboronálta fitneszedzőjével; nem szégyelli, hogy imád enni, s hogy szereti a kínai konyhát és a curryt – de mindeközben több mint kétszáz profi verseny győztese, valamint tizenhatszoros világbajnok.
S bár azt hihetnénk, hogy a darts kényelmes sport, hiszen csak állni kell és dobálni, Phil nem titkolja, hogy egészséges mentális és fizikai állapot nélkül ő is csak halovány nyíldobáló volna. Ráadásul nemcsak a csuklód sérülhet meg, de a bokád is egy mérkőzésen, és olykor illik fogyasztani is, szaunákban edzeni a testet, mert egy-egy versenyen negyvenfokos hőségben, reflektorok kereszttüzében kell célozni a táblát. Mindezt este tíz után úgy, hogy tízezren ordítanak mögötted. Vagyis, ha úgy adódna, hogy látnák Philt a tévében, dőljenek hátra és nézzék a dartsközvetítést, mert ez a férfi keményen megdolgozott azért, hogy ott lehessen.
Ezt ajánljuk
Phil „The Power” Taylor: Erőpróba. Visszatérésem a csúcsra
G-ADAM Könyvkiadó,
2015. 279 o.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!