Egyszerűbb volna egy olyan sportolóról írni, akiről nem kell megmagyarázni, ki is ő. A dartsrajongók, persze, ismerik, de talán akad olvasó, aki ha egy pillanatra is, de ujjaival addig zongorázott a távirányító gombjain, hogy egyszer csak megállt egy dartsverseny közvetítésénél. Igen, ez az a sport, ahol két fazon apró nyilacskákat dobál felváltva egy szektorokra osztott, kerek alakú céltáblára, miközben egy komplett stadionnyi embertömeg sörözik a háttérben, és 180 feliratú táblákat emel a magasba. Na, ez a darts. A kocsmák világából nőtte ki magát világsporttá, és ma már Magyarországon is vannak olyan versenyzők, akikért szurkolhatunk.

De most essék szó Philről! Mert tudni kell, hogy Phil Taylor akkora név a darts világában, mint mondjuk Michael Schumacher a F1-ben, vagy David Beckham a labdarúgásban, vagy mondjuk Robbie Williams a könnyűzenében. A dartsversenyzők azonban másként ikonok. Nem úgy híresek, mint a kockahasú futballsztárok, akik versenyidőszakban aligha ereszthetnének pocakot. De nem úgy és nem annyira gazdagok, mint a labdarúgóarénák játékosai, miközben egy-egy jobb dartstornán összekalapolnak 20–60 ezer dollárt/fontot is. Arról nem beszélve, hogy Angliában simán befutónak számíthat egy dartsversenyző az Év Sportolója-választáson, ahogyan ez történt Phil Taylorral is, aki 2010-ben a második helyen végzett egy zsoké(!), Tony McCoy mögött. Úgy tűnik, az angolok nem csak a füvet nyírják profi módon ezer éve, de azt is tudják, hogy az igazán nagy sportteljesítmények olykor a kirakatsportok világától távol születnek.

Phil Taylor például egyszerű munkáscsaládba született, gyárban dolgozott, amikor elkezdett nyilakat dobálni, és a ma 55 éves, kissé pocakos sportoló megjárta már a poklot és a mennyországot; híres lett, vesztes lett; elvált, a sajtó összeboronálta fitneszedzőjével; nem szégyelli, hogy imád enni, s hogy szereti a kínai konyhát és a curryt – de mindeközben több mint kétszáz profi verseny győztese, valamint tizenhatszoros világbajnok.

S bár azt hihetnénk, hogy a darts kényelmes sport, hiszen csak állni kell és dobálni, Phil nem titkolja, hogy egészséges mentális és fizikai állapot nélkül ő is csak halovány nyíldobáló volna. Ráadásul nemcsak a csuklód sérülhet meg, de a bokád is egy mérkőzésen, és olykor illik fogyasztani is, szaunákban edzeni a testet, mert egy-egy versenyen negyvenfokos hőségben, reflektorok kereszttüzében kell célozni a táblát. Mindezt este tíz után úgy, hogy tízezren ordítanak mögötted. Vagyis, ha úgy adódna, hogy látnák Philt a tévében, dőljenek hátra és nézzék a dartsközvetítést, mert ez a férfi keményen megdolgozott azért, hogy ott lehessen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!