Ülök az ország egyik legszebb stadionjában, körülöttem kilencszáznegyvenhét néző. Lent a gyepen, azon a szép, ződ gyepen huszonkét fiatalember (köztük néhány idősebb is) dolgozik, küszködik, kínlódik. A cél – láthatóan – a labda birtokba vétele, aztán, esetleg, ha úgy alakul, továbbadása a játékostársnak. Nehezen megy a dolog.
Érthető, aki próbálta már, pontosan tudja, hogy ez egyáltalán nem egyszerű. Érzék kell hozzá és rengeteg gyakorlás. Csak a legjobbaknak sikerülhet. Talán egy Messinek vagy egy Ronaldónak. Vagy Détárinak és Nyilasinak. Sőt! Gera Zoli is csinált ilyesmit. Mondhatnánk tehát, nem csoda, hogy itt a másodosztályban (Merkantil Bank Liga, póriasan enbékettő) nem megy a dolog. Mégsem játszhat a Messi vagy a Ronaldo, de még a Détári Döme és a Nyíl sem az enbékettőben.
Ülünk a stadionban, kilencszáznegyvennyolcan, és nézzük ezt a céltalan, mindent elsöprő vergődést a hibrid füvön. Azon a gyepen, amit borúsabb napokon kvarclámpával vagy mi az istennel napoztatnak, a fiúkat, akik nemrég kászálódtak ki az öltözőbe telepített jakuzziból, hogy aztán beüljenek a kispad Recaro székeibe. A fiúkat, akik szemmel láthatóan utálják, de legalábbis unják ezt az egészet, de nem tehetnek mást. Nem értenek máshoz.
Igaz ehhez sem, de ezért legalább fizetnek nekik. Úszni tud? Nem. És ha megfizetem?
Ülünk az ország egyik legszebb stadionjában, mi nyolcszáznegyvennyolcan és az ellenfél száz szurkolója odaát. Az ő fiaik is vergődnek, egyetlen Ronaldo sincs köztük, de még egy Gera Zoli sem. Az idősebbek még emlékeznek arra, amikor ’94-ben bajnokok lettek, és a Nagy Tibi dobta a labdát Nyilas Eleknek, ő meg tovább Füle Antinak. Ezek meg képtelenek kétszer egymáshoz passzolni. De a rohadt életbe, az már milyen igazságtalan, hogy akik akkor kiestek az NB I-ből, most itt pöffeszkednek az új stadionjukban, a mieink meg járhatnak a kerületi pályára meg Dunaújvárosba, mert a mi pályánk egy rakás szar! Ha ezeknek jár a stadion, mi is megérdemlünk egyet!
„Szeretnénk feljutni az első osztályba, de ehhez szükség van egy új stadionra” – mondta tavaly a stadionépítésért (is) felelős váci alpolgármester. STADIONT VÁCRA! – áll a Hungária körúti pálya kerítésére feszített molinón. Ha majd lesz stadionunk, megmutatjuk a világnak, mi az a foci!
Pedig olyan szép volt a mesterterv. Építünk stadiont, focizni meg majd csak megtanulnak a gyerekek. A siker ötvenszázalékos. Vagyunk már sportnemzet és virágzó ország, a stadionok pedig szépen nőnek, növögetnek.
Csak a foci, az a gyönyörű szép foci, az nem jön össze. De az meg kit érdekel?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!