Félmaraton, maraton, spártai akadálypróba… Mintha megmozdult volna az ország lakossága – szó szerint. Egyre többen futnak, kocognak, gyalogolnak, s bár az autósok nem rajonganak azért, ha egy-egy verseny miatt lezárják a fél várost, a legtöbben mégis elgondolkoznak azon, hogy vajon képesek lennének-e lefutni akár csak öt kilométert is.
Budapesten vasárnap elrajtol a félmaraton mezőnye – egyéniben, párban, trióban –, októberben pedig maratoni távot futnak a fővárosban. És nem csak profik, sőt, inkább az amatőrök, több tízezren, akik valamiért a fejükbe vették, hogy teljesítik a 21, illetve a 42 kilométeres távot. Erre, persze, többféle magyarázat is van, de mind közül az egyik legfontosabb talán az, hogy aki egyszer már felhúzta a nyúlcipőt, és rendszeresen kocog a Margitszigeten, futja köreit a salakon, kerülgeti a kutyát sétáltató embereket, az egyszer az életben biztosan ki akarja próbálni magát a futás klasszikus távján, a maratonon.
Kocsis Árpád versenyszervező, a hazai távfutások főigazgatója szerint két fő oka van annak, hogy napjainkra divatossá vált a városi futás. Egyrészt „közösségi élményt ad, amit egyre ritkábban találunk meg a mai, virtuális világban. Bár mindenki egymaga fut, mégis közös hobbi lehet, ha barátok és ismerősök együtt teljesítik a távot; a versenyeken pedig kifejezetten jó dolog szemnek lenni a láncban, hogy érezzük, a siker közös, és rajtunk is múlik. És ez igaz a hétvégi futásokra, edzésekre, valamint a versenyekre is, mindegy, hogy kisvárosban vagy nagyvárosban futunk.” Másrészt „mi egy lusta generáció tagjai vagyunk, ám szerencsére egyre többen jönnek rá arra, hogy elpuhultak: tele a hűtő, kényelmes a fotel, az autó elvisz mindenhová, a liftben csak a gombot kell nyomni. Aztán, amikor belenézünk a tükörbe, nem lehet nem észrevenni, hogy valami megváltozott rajtunk.”
A szakemberek szerint ugyanakkor, ha valaki csak azért fut, mert le akar fogyni, annak nem lesz könnyű dolga. Mert lehet, egyre jobb lesz az állóképessége, de a megfelelő táplálkozás nélkül nem megy.
Az élet- és ételmódváltás, persze, automatikus lesz annál, aki rendszeresen fut, hiszen sokkal több folyadékot iszik, futás után inkább pihenni akar, mintsem degeszre enni magát. Kocsis Árpád szerint itt is a mértékletességen múlik minden:
„Mi, futók nem vagyunk aszkéták. Eszünk kolbászt, túrós csuszát, iszunk sört és pálinkát is, de csak mértékkel. Ha pedig valaki komolyan elszánja magát arra, hogy maratont vagy félmaratont fusson, az az edzéstervvel együtt úgyis kialakítja a megfelelő étrendjét.”
A mozgás, a futás kétségtelenül sikerélményt ad, de csak akkor, ha betartjuk a fokozatosság elvét. Kocsis Árpád fontosnak tartja, hogy ne akarjunk azonnal sokat futni.
Egy félmaraton teljesítéséhez – nulláról indulva – fél-egy év edzés, rendszeres futás szükséges, egy maratonhoz pedig minimum egy év, de az ajánlott a két-három évnyi felkészülés. A maratont ugyanis – Kocsis Árpád szerint – „nem lehet megvenni”, sem „felvenni, akár egy hitelt”: „mi, városi futók nem olimpiát akarunk nyerni a házak között, hanem magunkat tesszük próbára. Ehhez viszont, mivel hosszú távra tervezünk, szeretnénk egészségesebben élni, és még tíz év múlva is futni.” A versenyszervező szerint mi, magyarok nem vagyunk rossz helyzetben, hiszen, elnézve olimpiai eredményeinket, valóban sportnemzet vagyunk. A környező és főként a nyugati országokhoz képest azonban még sokat kell tennünk azért, hogy sportoló nemzetté is váljunk.
2015. szeptember 13.
Wizz Air Budapest
Félmaraton
2015. október 10-11.
SPAR Budapest Maraton
Futni akar? Erre figyeljen!
- El kell dönteni fejben
- Fokozatosan, egymásra épülő távokat kell megtenni
- Az elején az sem baj, ha csak gyalogol
- Fontos, hogy sikerélményt adjon
- Rendszeresen kell futni, érdemes edzésprogramot készíteni
- Szükség esetén – magas vérnyomás, ízületi gondok – orvossal kell konzultálni
Egy kezdő futó megfelelő edzéstervvel 12 hét után képes lefutni biztonsággal és könnyedén 5 kilométert
Nyulász Péter
IBBY-díjas gyerekkönyvíró
Irigylem azokat, aki tudnak futni, és nem verték szét a lábukat egy páncélláda sarkában a katonaság alatt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ifjúkoromban sem bírtam szuflával egy kilométernél tovább. Viszont két éve kerékpározom. Budakeszin mindenhová biciklivel járok, ha csak mód van rá, s mivel hegyi falu, időnként komoly megterhelés ez, ami felér egy-egy futással.
Turger Dávid
a Hungarian Championship Wrestling (HCW) elnöke
Ha futottam eddig, azt főként a kardioedzések, a zsírégetés miatt tettem, mert ez kell a ringmunkához. Bevallom, unalmasnak találom a monoton futást, és a térdem sem nagyon bírja, pedig remek cipőim vannak. Eddig tíz kilométer volt a leghosszabb táv, amit egyszerre futottam, és nem tervezem, hogy újra megpróbálom. Látom, óriási divat ma a futás, ami jó, hiszen mindenki kipróbálhatja saját korlátait, hogy mennyit bírnak, de a birkózók általában nem futnak. Mi a ringben dobáljuk egymást.
Spala Korinna
Harangozó-díjas táncművész, jógaoktató
Jónak tartok minden testmozgást, amitől jól érezzük magunkat, gerincjóga-oktatóként azonban az a tapasztalatom, hogy nem minden tesz jót az ízületeknek. A futásnál például nagyon kell figyelni arra, hogy mértékkel tegyük, és fokozatosan terheljük magunkat, s ha már kellően ismerjük a testünket, akkor fel lehet készül akár egy maratonfutásra is. Középiskolás koromban még futottam, de akkor sem sokat, legfeljebb néhány kilométert. A balett és a tánc másfajta mozgáskultúrát jelent, mint a futás.
Lassányi Gábor
régész, a Magyar Régész Szövetség elnöke
Minden mozgásfajta, ami egészséges, pszichésen jó. Gyerekkorom óta mozgásfüggő vagyok, ma is járok edzésekre, kempózom, a küzdősporthoz pedig kell az állóképesség. Rendszeresen futok, de főként terepen, hegyes-völgyes vidéken. Sosem mérem a távot, a kisfutások félórások, a nagyfutások egyórások. De a hegyek között nem is a távolság a fontos, hanem szintkülönbség. Amúgy kacérkodom a 10+ kilométeres távokkal is, a maraton például kifejezetten meditatív lehet, és hihetetlen akaraterő kell hozzá, de egyelőre még nem érzem magaménak a távot. Egyszer majd, talán, megfelelő felkészülés után.
Egyre nagyobb az érdeklődés az úgynevezett spártai futások, az akadályokkal tűzdelt teljesítménypróbák iránt. Ezek, miközben embert próbáló és csapatépítő kihívások, elsősorban nem a futásról szólnak.
Egy 2013-ban, az Amerikai Egyesült Államokban elvégzett kutatás szerint az indulók fele még életében nem futott hosszú távon.
Mindazonáltal ezeknél a próbáknál szükség van állóképességre, némi erőre és ügyességre, és egy jó csapatra, hogy jól érezzük magunkat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!