Ez a Vb nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de van honnan és van kitől tanulni
A kézilabda történetesen olyan sportág, amelyben nem kell két vagy akár négy évig várni a komolyabb világversenyekre, hiszen minden évre jut kettő. A januári férfi Európa-bajnokság előtt idén decemberben a hölgyek mutathatták (mutathatják) meg tudásukat a dániai vb-n. A torna nem is okozott csalódást. Legfeljebb nekünk, magyaroknak.
Sokan felróják a vb-knek, hogy kevésbé nívósak, mint az Eb-k, mivel az Európán kívüli csapatok nagy része alacsonyabb színvonalú kézilabdát játszik, mint néhány az „öreg kontinensről” ki nem jutott válogatott. Ezzel nehéz is lenne vitatkozni, ugyanakkor a kézilabda iránt mélyebben érdeklődők számára ez a kvalifikációs rendszer igazi ajándék. A taktikus, fegyelmezett európai kézilabda mellett így több más kultúra is megmutathatja magát. Láthattuk például Kínát, Japánt és Dél-Koreát, ahogyan a rendkívül gyors és agilis kézilabdát az ázsiaiaktól megszokott fanatikus mentalitással párosítják, de a feltoltan és agresszívan védekező Angola is üde színfoltja volt a küzdelmeknek.
A női kézilabda valahogyan mindig borsot tör a szakértők és az elemzők orra alá. Rendre vannak meglepetéscsapatok, illetve korán elhulló favoritok, ez idén sem volt másképp. A női kézilabda térképén kezdenek átrajzolódni a határok, minket pedig természetesen az érdekel leginkább, hogy merre tart a magyar filctoll ezen a bizonyos térképen.
Butaság lenne temetni
A mieink szereplése mindenképpen csalódás. Rio egyre távolabb (a kvalifikációs tornán való részvételt Norvégia harcolhatja ki nekünk végső győzelmével), és a legjobb 16 közötti kiesés nem tükrözi sem a magyar kézilabda, sem pedig a jelenlegi női válogatott erejét. Ha szemügyre vesszük Németh András keretét, bizony semmi okunk félni. A világklasszisok mellé – mint Görbicz vagy Tomori – csupa nemzetközi szintű játékos társul. A csoportkör alatt nyújtott teljesítmény pedig jelezte, tudunk jól védekezni, tudunk eredményesen támadni, néha tudjuk a kettőt egyszerre is csinálni, de alkalmasint jelentkezhet komolyabb rövidzárlat is. Ezt a hektikusságot mi sem jelzi jobban, mint az, hogy míg egyik nap 17 gólos vereséget szenvedtünk a kulcsembereit nélkülöző Szerbiával csak ikszelő Montenegrótól, majd alig egy nappal később, hazai közönsége előtt vertük 7 góllal Dániát.
Ezzel együtt butaság lenne temetni a honi női kézilabdát, biztató jelekből ugyanis nincs hiány. Amellett, hogy a magyar keret kizárólag itthon játszó játékosokból áll, többek közt a norvég, a spanyol, a holland és a montenegrói csapatban is találhatóak Magyarországon légióskodó kézilabdázók, akikre igen komoly szerep is hárul válogatottjukban. Tény, hogy a magyar válogatott alulmúlta önmagát a vb-n, és az eredmény kudarcként kezelendő. A most következő 2-3 évben azonban bőven lesz lehetőség odaérni az élvonalba.
Kiscsapatok feljövőben
Az várható volt, hogy Brazília nem ismétli meg a két évvel ezelőtti bravúrt, Amorimék ugyanakkor csalódást keltő támadójátékát még a jó kapusteljesítmények és a szilárd védekezésük sem tudta ellensúlyozni, így még a szerényebb célokat sem sikerült elérniük. De nem csak a regnáló világbajnok okozott csalódást: a nemrég még a közvetlen élbolyhoz tartozó németek és franciák is többet vártak a tornától. Úgy tűnik, egyelőre nem sikerült pótolniuk a korábbi, sikeres keretet. Ellenpélda Hollandia, amely néhány éve még az európai középmezőnyben szerénykedett, most viszont a B csoport végigverése után az egyenes kieséses szakaszban is maradandót alkotott. Hasonlóan kellemes meglepetés Románia teljesítménye.
Szomszédaink korosodó, ám rutinos és hosszú évek óta együtt játszó generációja most Tadic után egy sokkal higgadtabb és kifinomultabb stílusú edzőt kapott Tomas Ryde személyében, és a siker sem maradt el. És még mindig nem fogytunk ki a pozitív csalódásokból! A „kiscsapatok” között a csoportkör után búcsúzó Angola és Kína játéka is figyelemre méltó. A kézilabda kedvelői tehát dörzsölhetik a markukat a végjáték előtt, ha magyarok nélkül is, de nagyon izgalmas hajrára van kilátás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!